Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
1944.október 23.-án a Kis#k-pályáról vittek e Még aznap Feri-hegyre gyalogoltunk, zuhogó esöben, este értünk oda. Másnap Budafokra vittek, itt két hétig sáncot ástunk. Nem bántott senki. Itt megkaptuk a leszerelölevelet és utnakinditottak. Azt hittük, hazamehetünk, de ehelyett az óbudai téglagyárba vittek. Mielött ideértünk vo na a nyilasok minden értékünket elszedték. A téglagyárba rengeteg ember volt összezsufolva. Itt ujból felszólitot az embereket,hogy mindent adjanak oda,mert ha 25 pengöné többet találnak valakinél, azt agyonlövik. Ládaszámra áltak a jegygyürük, órák, amelyeket a zsidóktól itt elszedték. A bankjegyeket már nem is tudták, hogy hova tegyék, annyi volt. A bécsi országuton végig gyalogoltunk. Enni semmit nem adtak két hét alatt. A parasztoktól 30-40 pengöért kaptunk egy kis szelet kenyeret. Hegyeshalomnál átvettek a németek és vagonba ültettek. A vagonban remek krumplifözeléket adtak és egy-egy kg friss kenyeret, 1 kg sajtot és 1 kg margarint. Azt mondták, legyünk nyugodtak Németországba megyünk, gyárakban fogunk dolgozni és jó ellátásunk lesz. Ennek teljesen az ellenkezöje lett az igaz Köszegre kerültünk, ami elosztóhely volt. Onnan Bozsókra vittek. Bozsókon volt nöi és férfi tábor. Az élelmet a férfitáborból kaptuk. Egy ismerösöm a raktárban volt és az segitségével én is odakerültem. Ott nagyon jó dolgom volt nem ugy mint a többinek, akik nagyon sokat éheztek és fáztak. Az én jó dolgom sem tartott skáig, mert február végé Eberauba vittek. Ott már nekem is a szabadban # kellett dolgoznom. Az erdöböl kivágott lombos fákat kellett cipelni a sánc-álcázáshoz. Délig már nagyon elfáradtam és délután egészen estig tovább kellett dolgozni.Amikor az oroszok közeledtek, március 26.-án, elinditottak gyalog. három hétig gyalogoltunk. Ez az ut borzalmas volt. Egész idö alatt összesen kétszer adtak 30 dkg kenyeret és kétszer egy-egy kis szelet sajtot. Szörnyen éheztünk és már nem volt mit cserélnünk. Aki egy kicsit lemaradt, vagy sántitott, azt agyonlötték a kisérö SS-ek. Az Alpeseken vittek keresztül. Eisenerznél, 2000 m magasságban közénk löttek. Legalább 60% elpusztult utközben. Csigákat szedtünk, meg repcét, meg sóskalevelet, de azt is csak ha az SS nem látta, mert különben lelötte, aki kilépett a sorból.Teljesen legyengülve értünk Mauthausenbe. Amikor beléptünk, az ör azt mondta, hogy "Das ist ein Sanatorium für Juden". Négy napig a szabadban aludtunk, mert már nem volt hely. A tábort drótkeritéss vette körül, amelybe magasfeszültségü áramot vezettek. A keritésen kívül állandóan töltött puskával álltak az örök. Aki egy méterre megközelitette a keritést, azt lelötték. A reflektorok állandóan világitottak, ugy, hogy lehetetlen volt megszökni. Egyszer tévedésböl állandóan égve maradt egész éjszaka és légitámadás volt. Egy bomba közvetlenül mellettem csapott le és egy férfinek darabokra tépte a fejét a szilánk. A táplálékunk naponta egy fél liter marharépalé volt és 10 dkg kenyér. A kenyér teljesen penészes volt. Itt egész nap nem csináltunk semmit és ez is nagyon rossz volt. A flekkesek együtt feküdtek egy sátorban. Naponta 150-200 halott volt. A hullák az udvarban hevertek. Szörnyü büz volt a hulláktól és a nyitott latrináktól. Volt egy örmester, aki karvastagságu bottal járt és aki mellett elment, annak a fejére ütött, ugy, hogy berepedt a feje. Nöket is vert. Egy vizcsap volt, ugy, hogy nagyon nehezen lehetett hozzájutni. Ez a szabadban volt, ugy, hogy ott a teljes nyilvánosság elött kellett tisztálkodni. Április végén elindultunk innen gyalog. A betegek ott maradtak. Egy német késöbb mesélte, hogy a betegeket kalapáccsal verték agyon. Tény az, hogy Günskirchenbe nem érkezett beteg.Három napig gyalogoltunk. Az uton ismét nagyon sokat lelöttek. Zuhogó esöben értünk Günskirchenbe. Altalában itt minden nap esett az esö és ezért rettenetes sár volt, ami soha nem birt felszáradni, mert a tábor az erdö közepén volt, ahova a magas fenyöfáktól nem ért el a nap. Víz egyáltalában nem volt, sem inni, sem mosakodni. A nöket kétszer levitték egy közeli folyóhoz mosakodni. Az elszállásolás borzalmas volt. 2000 ember volt egy barakkban, itt csak guggolni lehetett. Borzalmasan éheztünk. A napi adagunk 4 deci leves volt és 10 dkg kenyér, de ezt sem kaptuk rendszeresen. A Capok kinozták a nöket. Egyszer érkezett szeretetcsomag a Vörös Kereszttöl, de heten kaptunk egy csomagot, amit már elözöleg felbontottak és minden értékes dolgot kivettek belöle. A tetük hemzsegtek mindenütt. Nagyon sok tifusz-eset is volt. Naponta 250-300 ember halt meg. A hullák mindenütt az udvaron hevertek. A barakkban minden reggel volt 25-30 halott. Nagyon sok férfit agyonvertek az SS-ek. A halottakat egy hatalmas tömegsirba helyezték, az erdöben. Senki nem vezetett feljegyzést róluk. Május 4.-én felszabaditottak az amerikaiak.

Kifosztás