Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
1943,január 18-án vonultam be behivóra Nagybányára,a X/KM.zlj.hoz.Itt mindjárt a legrosszabb fogadtatásban részesültünk.Lekommunistázták bennünket és azzal fenyegettek,hogy kivisznek Ukrajnába aknaszedéshez és drót-akadályok göngyölitéséhez."Rohadt zsidók"-nak neveztek és hogy már nem sokáig fogjuk a napvilágot látni.1943,novemberében vittek ki Ukrajnába.Az utazás elég normális körülnények között folyt le.11 napig tartott az#ut,direkte azért, hogy meg nem érkezzünk az állomáshelyünkre/Nagybaconi Nagy Vilmos honvédelmi miniszter idejében volt ez/Ukrajnában következett a keretváltás,egy budapesti német származásu század-parancsnokot kaptunk FRIEDRICH Imre hadnagy személyében,aki kimondottan zsidógyilkos volt.A jóindulatu tatabányai bányász-keretünket elrontotta,ellenünk hangolta.Kalusban megalakult a II.KMzszlj.-gyüjtö-százada. 38#-an voltunk.Ezek alakitották négy csonka századot# Kolomea és Nadworna ### körül,fenyö-fa közé elhelyezve ,napi 18 órai kinos munka között az élelmezésünk a legminimálisabb volt,ütés-verés és zsidózás volt állandóan az osztályrészünk,teljesen eltetvesedtünk,kiütött a fleck-tifusz.Ekkor jelentés érkezett a föhadiszállásról,melynek folytán némiképen orvosolták sulyos helyzetünket,hogy a fleck-tifusz tovább ne terjedjen.Ezut#n Sloboda-R##burskán este 10-töl,reggel 3-ig drótakadályokat hordtunk ki,ahol a tábori csnedörség és utászok felügyelete mellett dolgoztunk.Ezek a tüzvonalba töltött idö alatt elég humánusak voltak hozzánk,de amikor 7 km-re elhagytuk a tüzvonalat,kezdödött ismét a zsidózás.Itt megsebesültem,bekerültem egy tábori kórházba,ahol elég emberséges bánásmódban volt részem.Kórház-vonattal vittek Miskolcra és amikor meggyógyultam,visszaküldtek a századhoz Nagybányára,ahol az ottani alezredes Revicky nevezetü,mindent elkövetett azsidóság érdekében.Elkerültem a Ferihegyi-repülötérre,ahol az ujpesti származásu dr.Seress föhadnagy a legjobb bánásmodban részesitette a századot.Amikor a front közeledett,elment#nk Ujpestre,onnan Vácra és Budafokra,megszereztük a külömbözö menleveleket és megalakult egy "menleveles"-század az Aréna ut 53 alatt.Ebben a laktanyában a legborzalmasabban viselkedett a keret.Egy vasárnap reggel szuronyos örség vette körül a kaszárnyát és hétfön hajnalban 2 órakor vittek ki a Józsefvárosi p.u.-ra,ahol bavagoniroztak.6 napi utazás után érkeztünk meg Bruck a/L-ba.Hegyeshalomig utaztunk leplombált vagonban,80 személlyel összepréselve,élelem és viz nélkül.Az elsö német határállomáson meleg és hideg élelemmel fogadott a német csendörség.Teljesen kifosztottak bennünket,éppen hogy csak a rajtunk lévö ruhanemütés cipöt hagyták meg.Bruck a/L-be érkezve,átadtak bennünket a német politikai biztosoknak,akik éppen csak annyit adtak enni,hogy a munkát kibirtuk.Napi 8-10 órát dolgoztunk erdöirtással,ezenkivül szénrakást és hó-eltakaritást végeztünk,a legrossabb bánásmód mellett.A front közeledésekor Deutschaltenburgba gyalogoltunk,ahol összetalálkoztunk egy engeraui 1500-as deportált csoporttal,melyekböl utközben nagyon sokan agyonlöttek.Pár nap mulva behajóztak bennünket és 8 napi hajóut következett Mauthausen-ig.Az utra élelmet egyáltalában nem kaptunk,vizet a Dunából meritettünk,az szolgált viz gyanánt.Mauthausenba teljesen legyengülve érkeztünk meg,3000 f#böl nem többen mint 1800-2000-en,a többi mind az usz#lyban pusztult el,részben éh-halál és agyonlövés folytán/akik nem birtak a gy##geség folytán feljönni az uszályból,azokat agyonlötték/Megérkezve,SS katonák fogadtak,fegyveres kisérettel gyalogoltunk fel a mauthauseni lagerba.Az utat nem birtuk folytatni a gyengeségtöl,egynéhányat felraktak teherautókra,ugyancsak 3 teherautó szedte fel utközben a rengeteg hullát,az emberek hullottak mint a legyek a teljes legyengülés következtében.Mauthausenból egyik reggel Dachauba irányitottak egy transportot,ahol azonban már nem volt hely részünkre és rövidesen visszatér### ujból Mauthausenba.Mauthausenban egy tulzsufolt sátorban voltunk elhelyezve,élelmet alig kaptunk,ugy hogy naponta 5-600 hulla feküdt közöttünk.Volt egy orosz osztag,melynek nem volt más dolga, mint a rengeteg hullát naponként kihordani.A front közeledése folytán,a mauthauseni lagert kezdték evakuálni,naponta 4-5000 embert irányitottak utnak.Az emberek 15%-át agyonlötték utközben,akik menetképtelenek voltak.Élelmet egyáltalában nem kaptunk az utra,ugy hogy kinzó éhségünkben füvet,lucernát,csigát ettünk,de ezt is csak titokban csinálhattuk,mert ha észrevették,hogy a földeken szedünk valamit,irgalom nélkül agyonlötték.Megérkeztünk Gunskirchenbe,mely egy erdei-lager volt,cca.20.000 voltunk,föleg magyar zsidók,a munkaszolgálatosok többségben voltak.Ezen rengeteg ember részére,sem WC,sem viz nem volt,500-as féröhelyü barakkba benyomtak 2600 személyt,atetvek milliószámra hemzsegtek körülöttünk.Ez kimondottan megsemmisitő lager volt.V.4.-én érkeztek meg felszabaditóink,a dicsö amerikai csapatok.Bajtársaim a boldogságtól sirtak és nevettek egyszerre,azonban pár perc mulva holtan estek össze a teljes legyengülés folytán.Rendelkezésünkre bocsájtottak az amerikai## hatalmas élelmiszer-raktárakat,ahol duskálhatunk minden jóban,cukor,méz,vaj,hus,minden jo,amit el lehet képzelni.Ennek következménye irtózatos diarré és fleck-tifusz lett,mert a legyengült szervezet nem birta el ezen hirtelen feljavitott kosztot.Az amerikai vöröskeresztes katonák emberfeletti ápolásban részesitettek bennünket,fertötlenitettek és külömbözö kórházakban,Linz és Wells környékén helyeztek el,ahol a fleck-tifusz folytán magas lázban fekvö betegek 20%-a ismét elöre kapott és meggyógyult.A hazajutásunk elég simán ment ,a bécsi Joint nagyon szivélyes fogadtatásban részesitett bennünket.Wellsben maradt még cca.6000 külömbözö nemzetiségü zsidó,mint kivándorlási szándékkal,melyeket az amerikaiak a legjobb ellátásban részesitenek.

Kifosztás