A DEGOB története
A Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság története - a szervezet egyik vezetőjének szavai szerint - "ott kezdődik, amikor a tömegek felkerültek a pincék odúiból, az óvóhelyek és búvóhelyek rejtekeiből....Kezdődik azon a hideg reggelen, amikor ismét kikerült a napvilágra és szabad levegőt szívhatott az ember, de ugyanakkor rádöbbenhetett...a borzalmas pusztításra. Túl a borzalom látványán, a romba dőlt házakon, az utcákon, a házak udvarán eltemetetlenül fekvő hullákon - az első gondolat az volt: körültekinteni, ki van meg, és ki hiányzik....Mi történt a hozzátartozóinkkal, öregekkel és gyermekekkel, férjekkel és feleségekkel, akiket kegyetlen kezek és rendelkezések elszakítottak egymástól, mi történt az egykor oly meghitt otthonnal. Azután következtek a legelemibb, közönséges emberi mivoltunkból származó kérdések, hol és miből láthatjuk el egymást, lesz-e cipő és ruha, lesz-e lakás, van-e bútor, konyhai felszerelés stb." [1]
A felszabadulást követő zűrzavaros hónapokban nem volt olyan központi szervezet, amely képes lett volna átfogóan koordinálni a magyar zsidóság maradékának talpra állítását és koherens koncepció alapján elosztani a három fő forrásból (Nemzetközi Vöröskereszt, American Jewish Joint Distribution Commitee /Joint/, Jewish Agency for Palestine) befolyó segélyeket. Az összes érdekelt számára nyilvánvaló volt, hogy ez az állapot a legkevésbé sem szolgálja a segítségre szoruló túlélők ügyét, ezért 1945. augusztus 31-én létrejött az Országos Zsidó Segítő Bizottság (OZSSB), amely egységes keretbe foglalta az addig külön-külön, nem egyszer egymással rivalizálva működő csoportokat. A legnagyobb összegeket folyósító Joint az új intézményt a segélyakció végrehajtó szervének ismerte el, azaz a felhatalmazta a bizottságot, hogy a rendelkezésre bocsátott anyagi források felhasználásával szervezze meg a magyar zsidóság minél szélesebb körű egyéni és közösségi rehabilitációját. Augusztus 31-ével az addig önálló szervként működő Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság (teljes nevén: Magyarországi Zsidók Deportáltakat Gondozó Országos Bizottsága: DEGOB) is betagozódott az OZSSB szervezeti keretébe.[2]
A DEGOB eredetileg 1945 márciusában alakult Budapesten. Tevékenységi köre három fő területre terjedt ki:[3]
1) Repatriácó. A DEGOB igyekezett elősegíteni a felszabadulás után külföldön rekedt deportáltak hazajutását. Megbízottai igen nehéz és veszélyes feladatot vállaltak, amikor akciókat szerveztek a még külföldön tartózkodó magyar zsidók felkutatására. A Joint külhoni kirendeltségeinek segítségével 1945. december 31-ig 26 expedíciót szerveztek, és több ezer deportált magyar zsidó hazahozatalát szervezték meg.[4]
2) Segélyezési tevékenység. Az augusztus 31-i beolvasztás után a DEGOB nevét és bizonyos fokú szervezeti függetlenségét megőrizve illeszkedett az OZSSB struktúrájába, szociális tevékenységét annak Segélyezési Osztályával együttműködve folytatta. A szervezeti összefonódás az idő előrehaladtával egyre szorosabbá vált. 1946 elején összevonták a két osztály ügyvitelét, majd közös pénztárkönyvet létesítettek. A DEGOB 1945. novemberi és az OZSSB Segélyezési Osztályának 1946. februári személyi összetételét összevetve megállapítható, hogy a vezető személyének azonossága mellett (Popper Alajos) a két osztály számos részlege (pl. a levelezési vagy a könyvelési) részben vagy teljesen ugyanazokból az emberekből állt. [5] A Segélyezési Osztállyal karöltve a DEGOB igen széleskörű szociális tevékenységet végzett a kritikus 1945-ös és 1946-os esztendőkben. [6]
3) A DEGOB dokumentációs tevékenysége több irányú volt. Egyrészt létrejött egy regisztrációs rendszer, melyben a túlélők és holtak adatait rögzítették. Ennek megfelelően minden hazatérő deportálttal és/vagy munkaszolgálatossal felsoroltatták azoknak az élőknek a nevét, akik még nem tértek vissza, valamint azok adatait, akik elhunytak. 1946 szeptemberéig megközelítőleg 30.000 "élő" kartotékot állítottak ki, és ekkor már kb. 120.000 halálozási kartonnal is rendelkeztek.[7] Az OZSSB egy 1949 márciusában kelt beszámolójában a referens úgy fogalmazott, hogy a kartotékrendszer "a Magyarországra visszatért összes deportált adatait" tartalmazza.[8] (Ez a kijelentés nyilvánvalóan nem állta meg a helyét, mivel sok hazatérő - okulva az 1944-es eseményekből - semmiféle listán vagy nyilvántartásban nem kívánt szerepelni.) A dokumentációs munka másik területe a túlélők visszaemlékezéseinek rögzítése volt, amelynek révén létrejött a DEGOB-jegyzőkönyvek egyedülálló irategyüttese. [9]
A DEGOB információs irodája nem az OZSSB keretében működött. A Jewish Agency for Palestine Magyarországi Képviselete és a Zsidó Világkongresszus 1945 júniusának elején a Joint anyagi támogatásával felállította a Statisztikai és Tudakozó Hivatalt (STH), amelynek kettős célja volt: egyrészt a magyar zsidóság maradékának pontos statisztikai felmérése, másrészt információ nyújtása a hozzátartozóik nyomát kutató túlélők számára. Az STH 1945. augusztus 29-i kuratóriumi ülésén készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a Hivatal megállapodott a DEGOB-bal, hogy információs irodája (tehát a kartotékrendszer kezelője) a jövőben az STH kirendelt szerveként fog működni.[10] Így tehát, míg a DEGOB segély-tevékenységét az OZSSB szervezeti keretében folytatta, addig dokumentációs feladatát az STH osztályaként látta el. Ez azt jelentette, hogy a Jewish Agency augusztustól hivatalosan is átvette azt a dokumentációs és információs irodát, amelyet de facto már június közepe óta vezetett és finanszírozott.[11]
A DEGOB szociális és segélyező tevékenységét 1950 áprilisáig folytatta, ekkor az OZSSB megszűnt, feladatát a Magyar Izraeliták Országos Irodájának Központi Szociális Bizottsága vette át.[12] Az információs részleg 1946-ban beolvadt a Zsidó Világkongresszus Dokumentációs Osztályába. Összességében elmondható, hogy a DEGOB a háborút követő években nagy jelentőségű segélyezési és szociális tevékenysége mellett felbecsülhetetlen értékű dokumentációs munkát is végzett, amelynek fő produktumaként maradhatott ránk a budapesti Magyar Zsidó Múzeum levéltárában őrzött DEGOB-jegyzőkönyek unikális iratcsoportja.
Lábjegyzetek
[1] Pásztor József jelentése a DEGOB munkájáról. Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár (MZSML) L. 4./6.
[2] Magyar Országos Levéltár (MOL) XXXIII-7-a/1
[3] A DEGOB történetéről és tevékenységéről részletesen lásd Horváth 1997.
[4] Braham 1997, 1252. o.
[5] MZSML I. 1/4
[6] A DEGOB segélyezési tevékenységéről részletesen lásd Horváth 1997, 27 - 41. o.
[7] Pásztor József jelentése a DEGOB munkájáról. MZSML L. 4/6
[8] MOL XXXIII-7-a/1
[9] A DEGOB dokumentációs tevékenységéről részletesen lásd Horváth 1997,43-51. o.
[10] Kuratóriumi jegyzőkönyv. 1945. augusztus 29. MZSML ZSVK-anyagok, rendezés alatt.
[11] Benjamin Bernstein jelentése a "Jewish Agency for Palestine Magyarországon végzett dokumentációs munkálatainak szervezéséről és keresztülviteléről." MZSML I. 6/1.
[12] Horváth 1997, 41. o.
Felhasznált irodalom
Braham 1997
Randolph L. Braham: A népirtás politikája - a Holocaust Magyarországon. 1-2. köt. Budapest, 1997, Belvárosi Könyvkiadó.
Horváth 1997
Horváth Rita: A Magyarországi Zsidók Deportáltakat Gondozó Országos Bizottsága (DEGOB) története. Makor (Magyar Zsidó Levéltári Füzetek) 1997/1.
