Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
Megérkeztünk Auschwitzba, ott szétválasztottak bennünket az öregektől és a gyerekektől. Azután mindent elvettek tőlünk és bevittek a fürdőbe, ahol levágták a hajunkat. Fürdőből kijövet kaptam egy rongyos ruhát. Általában a saját cipőt meghagyták, de tőlem azt is elvették és kaptam helyette egy pár fatalpút. Miután ezen is átestünk, bevittek a "C" Lager 8-as blokkjába. Ott aztán megtudtam, hogy a tőlünk különválasztottakat a krematóriumban elégették. Sajnos ide kerültek szegény szüleim is. Érkezésünk első napján nem kaptunk semmit enni. Másnap adtak kb. 20 dkg kenyeret egy kis feketét és egy fél liter levest napi koszt gyanánt. Priccseken aludtunk. Egy priccsre 14 embert helyeztek el úgy, hogy heringmódra voltunk összepréselve. 14 ember kapott egy rongyos takarót. Igen gyakran fordult elő, hogy az egymás felett lévő priccsek leszakadtak, és ennek következtében az alatta lévőket megsebezték. Ebben a blokkban kb. egy hónapig voltunk és semmit nem dolgoztunk. Innen azután átkerültünk a B/2-es számú blokkba. Itt már mindenkit beosztottak munkára. Én a konyhára lettem beosztva. Nagyon nehezen kellett itt dolgoznom. A konyhásoknak éjjel 1/2 2-kor volt az ébresztő és másnap este 11-óráig kellett dolgozni. Állandóan voltak választások amelyeken a betegeket, gyengéket, vagy rüheseket különválasztották, és elvitték őket a krematóriumba. Mialatt a konyhán voltam beosztva két ízben jelent meg dr. Mengele és vért vett tőlem. Természetesen nagyon meg voltam ijedve, mert azt hittem, engem is visznek a krematóriumba. Minthogy éjjeli beosztásom volt a konyhán, mindég láttam a nagy tüzet a krematóriumból. Azokat a férfiakat, akik már nagyon gyöngék voltak a sok munkától, bezárták egy külön blokkba- néha sikerült nekik átdobnunk egy kis kenyeret, vagy káposztát- és láttuk amint éjnek idején ebből a külön blokkból az embereket autóra tették és vitték a krematóriumba. Nagyon nagy volt ilyenkor a sírás, mert szegények tudták, hogy a halálba viszik őket. Ugyancsak láttam, amikor egy alkalommal dr. Mengele a gyerekblokkban kiválasztotta a 12-16 éves gyerekeket és ezeket is elküldte a füstbe. Előfordult egy alkalommal, hogy amikor így felállították a gyerekeket, egyik másik próbált megszökni, és akkor sikerült nekem 2 gyereket megmenteni, úgy, hogy bevittem őket egy másik blokkba és addig bújtattam őket amíg a választás lezajlott. Amennyire csak módomban állt igyekeztem embertársaimon segíteni. Volt egy nagyon gonosz Lagerführerünk , aki # ha az Appellnél valaki nem állt nagyon rendesen, akkor a legkisebb büntetés az volt, hogy térdepelve két kezét felemelve, benne egy nagy kővel kellett szaladnia. Ha az illető nem tudott ebben a helyzetben elég gyorsan futni, akkor hátulról még külön verték. Ha a kő a kezében nem volt elég nagy, úgy azért is külön verést kapott. Egyszer a konyháról behívtak bennünket a Revierbe, hogy segítsük a halottakat elszállítani. Szegények kint feküdtek a sárban. Azért hívtak bennünket erre a munkára, mert azt állították, hogy mi jó erősek vagyunk és tudjuk cipelni a halottakat. Én alig bírtam ezt a munkát végezni, de sajnos muszáj volt. Innen kerültünk ismét transzportba és elvittek Merklenburgba. Ott egy repülőgépgyárban dolgoztunk napi 12 órát 2 csoportban, úgy, hogy éjjel nappal folyt a munka. Megérkezésünk után először elmentünk fürödni és utána mindenki kapott egy tiszta ruhát. Azonkívül mindenki kapott saját használatára egy tányért, egy kanalat és 2 takarót. Itt már egyedül aludhatott mindenki egy priccsen, sőt meg sem engedték, hogy ketten együtt aludjanak, pedig jó lett volna, mert nagyon fáztunk. Egy # 12-en voltunk és fűtésre naponta 6 drb. szenet adtak. Én egy ilyen befűtés alkalmával olyan rosszul lettem a füsttől, hogy bekerültem a Revierbe, ahol 3 napot töltöttem Utána vissza kellett mennem dolgozni. Itt a napi élelmünk 25 dkg. kenyérből állott és egy levesből. Későbben csökkentették a kenyéradagot 20 dkg-ra. Egy héten keresztül még margarint is kaptunk, szombaton pedig adtak 1 kanál lekvárt, 1 kanál cukrot és egy pici szalámit. Egyszer elaludtam az ébresztőt és bejött az Oberschafführer, aki felírta a számomat és reggel amikor visszajöttünk, jelentkeznem kellett nála és úgy büntetett meg hogy, 6 órát kellett állnom kint a hidegben. Amikor letelt a 6 óra beküldött lefeküdni, de úgy fáztam, hogy képtelen voltam elaludni. 4-kor már újra ébresztő volt és így semmit sem aludtam. Nagyon gyakori volt a légitámadás és olyankor a bunkerban tartózkodtunk. Előfordult, hogy ilyen légitámadáskor éjjel-nappal a bunkerban voltunk s ilyen esetben alvásról szó sem lehetett. Egy ilyen légitámadás alkalmával a mi blokkunkat találat érte és amikor a bunkerból felmentünk a blokk helyén semmit sem találtunk. Utána elhelyeztek bennünket egy másik blokkba. Egyre jobban közeledett a front és egy Zehlappel alkalmával azt mondta nekünk az Oberschafführer, hogy neki most már el kell mennie innen, minket átvesz a gyár "Junkers Fabrik" / így hívták a gyárat/ ott fogunk tovább dolgozni és most már jó dolgunk lesz, nem leszünk häftlingek, olyan emberek leszünk mint mások. Aztán jött egy parancs, -amelyet telefonon közöltek az Oberschafführerrel- hogy, bennünket is el kell hogy vigyenek innen. Este 9 kor indultunk el, gyalogoltunk egész éjjel és másnap egész nap ennivalót, semmit nem kaptunk, szabadban aludtunk, hidegben, esőben. Olyan nagy támadások voltak, hogy egyik másik lánynak kiesett a foga a légitámadás következtében. Reggel 4 kor ismét tovább mentünk és másnap délben bementünk egy erdőbe ott beszedtünk valami levelet, és ebből főztünk levest. Két órai pihenés után megint elindultunk, mert a front egyre közeledett. Amikor már olyan éhesek voltunk, hogy már alig bírtuk ki, megpróbáltunk organizálni és egy ilyen alkalommal az Oberschafführer rálőtt az egyik lányra és ez szegény azonnal meg is halt, egy másikat pedig a kezén talált el a golyó. Ez volt a büntetés azért, mert organizáltak. Amikor útnak indultunk 1670-en voltunk, de útközben nagyon sokan elpusztultak, részben azért, mert nem bírták már a sok gyaloglást, részben pedig az éhezést. Én így meneteltem a barátnőmmel együtt 10 napig ezzel a transzporttal, aztán megszöktünk, mert nem bírtuk tovább. Eljutottunk Dresdenbe. Ott még három hónapig éltünk, mint német menekültek, bunkerban laktunk, néha erdőben bujkáltunk és 2 héttel a felszabadulás előtt a rendőrség megtalált bennünket és elvitt egy Lagerba. Ott, mint csehek jelentkeztünk. Beosztottak bennünket munkára és lövészárkokat készítettünk. Még azon a napon is kint voltunk dolgozni, amelyen felszabadultunk. Azonban akkor már a munkaadónk nem jött el. Egy ottani ember azt mondta, hogy várjunk még rá hátha később jön, de időközben már annyira közel volt a front, hogy féltünk a bombatalálattól. Így aztán visszamentünk a Lagerba. Két órával később már beérkeztek az oroszok és így szabadultunk fel.

Kifosztás