Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
Kb. 60.000 család lakott Szatmárnémetibe, akik zsidók voltak. Kereskedelemmel, iparral foglalkoztak, de orvos és ügyvéd is volt közöttük. Voltak nagyon gazdagok és voltak nagyon szegény emberek, ezek azonban inkább a környékbeliek voltak. Én a nagynénémnél éltem, mert szüleim nem éltek és én teljesen vagyontalan voltam.1940-ben kezdődtek zsidóellenes rendelkezések. Üzleteket, iparokat, vagyonokat vettek el. Dr. Csóka László polgármester hozta a rendelkezéseket. Dr. Sárközi Béla nagy antiszemita volt a városban és ütötte-verte a zsidókat minden csekélységért. Második Hitlernek hívtuk. Ő a detektívekkel - minden parancs nélkül - Galíciába küldte az embereket s ekkor rengeteg embert vittek el csupán az ő rendeletére. Senki sem tudott az ő rendelkezései ellen tenni semmit. Sok volt a nyilas és nagy volt az antiszemitizmus és nagyon gyűlölték a zsidókat vagy hogy inkább azt, hogy szorgalmasan dolgoztak és mindenük meg volt. A Zsidó Tanács tagjai mindig a mi érdekeinket nézték és segítettek, amit tudtak. Az elnök Davidovits nevű hitközségi elnök volt.1944. április 15. körül mentünk gettóba dr. Sárközi Béla rendőrtanácsos rendelkezésére. A detektívek és a csendőrség hajtották a gettóbazárást végre. Amikor a lakásunkból kimentünk, mindent lepecsételtek a magyar csendőrök és holmijaink sorsáról többet nem tudunk.A város közepén, a centrumban volt a gettó, ide tereltek a csendőrök minket. Pénzt, ezüst gyertyatartókat, értékeket elvettek a csendőrök amikor értünk jöttek. Nagybátyám borát is elvitték. Fehérneműt, ruhát, élelmiszert, ágyneműt, matracot vittünk a gettóba. A többi holmi a lakásban maradt.A gettó körül volt zárva és rendőrök és csendőrök őrizték kívül, és belül a zsidó rendőrök tartották fenn a rendet. Az összes vidéki zsidók ott voltak, nem tudom hányan lehettünk, de nagyon sokan voltunk. Egy utcában 20.000 zsidó is lakott. Össze voltunk rettenetesen zsúfolva, 1 kis szobában aludtunk vagy 15-en is. A szobán nem lehetett keresztülmenni, a padlón annyian feküdtek, hogy még ágyat sem tudtunk felállítani és szekrény sem volt a szobában.A hitközség gondoskodott az élelemről. Nekünk még volt egy kis tartalékunk, a szegények vizsotn a népkonyháról kaptak. ### és lányokat munkára vitték. Nagyon izgatottak voltunk, ###udtuk sorsunkat, hogy elvisznek és nem maradunk életben. ###endőrök nem szóltak egy szót sem, hogy hová visznek. Szökéssel próbálkoztunk sokan, de majdnem mindenkit elfogtak és visszahozták és megbüntették őket. A tömlöcökből is behozták a zsidókat. A szökések azért nem sikerültek, mert körös-körül voltunk kerítve és őrizve. Öngyilkosság volt, leginkább orvosok lettek öngyilkosak. Egyébként is volt halálozás. Fosztogatás nem volt a gettóban.A csendőrkapitány adta ki a deportációra a rendeletet. Azt mondották, hogy visznek a vágóhídra bennünket. A többi lakosok nem szóltak egy szót sem, amikor minket elhurcoltak.Élelmet és ruhát vihettünk magunkkal. 95-en voltunk egy vagonban, gyerekekkel, csomagokkal, mint a heringek voltunk összezsúfolva, hogy megmozdulni sem bírtunk. Voltak vagonok ahol kevesebben voltak valamivel, de voltak olyanok is, ahol még többen is voltak. Vizet és WC-s vödröt sem adtak be, később mi szereztünk magunknak. Kassán adtak először vizet a német katonák, hosszas könyörgésre. A vagonok le voltak csukva lakattal és ekkor 30 vagon ment egyszerre. Haláleset nem volt, csak betegek voltak együtt az egészségesekkel. Kassáig kísérték a szerelvényt a magyarok s mielőtt átadtak volna a németeknek, elszedték a még nálunk lévő aranyneműt, pénzt, értékeket azzal, hogy bennünket úgyis lelőnek. Szökéssel akkor már nem próbálkoztunk, mert semmi kilátás nem volt a megmenekülésre.Auschwitzba május 8-án futott be a transzport. Német tisztek fogadtak, ők nyitották ki a lakatokat és minden holminkat az állomáson kellett hagynunk. Szétválasztottak bennünket, külön a nőket, külön a férfiakat és gyerekeket. A régebbi foglyok kiabáltak, hogy a gyerekeket adjuk át az idősebb asszonyoknak. Láttam dr. Mengelét, amint ott állt a válogatásnál egy botot tartott a kezében, és egy katonának intett vele és mutatta, hogy ki merre menjen. A fiatalok mentek balra, az öregek pedig jobbra. Akik jobbra mentek, azokat a krematóriumba vitték. Minket a fertőtlenítés után egy blokkba vittek. Csak egy fedél volt felettünk, különben a puszta földön feküdtünk, nem volt sem priccs, sem más fekhely. Enni nem kaptunk 2 napig, úgy hogy az éhségtől már ájuldoztunk.A fürdőben mindenünket elvették, lenyírták a hajunkat és csúfságból direkt olyan ruhát adtak, hogy a sovány bő ruhát és a kövérebb egészen szűk holmit kapott. A ruha hátára egy keresztet csináltak, hogy már messziről látható legyen, hogy foglyok vagyunk.Dolgozni eleinte nem kellett. Munkánk például az volt, hogy éjszaka 1/2 2-kor felkeltettek és kimentünk egy szál ruhában a hidegbe, ködbe - appellt állni. Mezítláb - ti. cipőinket is elvették és facipőt adtak helyette - álltunk appellt reggel 7-8 óráig. Összerakott lábbal kellett állni, ha valaki megmozdította a lábát büntetést kapott. Ha nem volt jó az appell vagy valaki hiányzott a 32.000 emberből, akkor térdelni kellett az egész lágernek 1 emberért. Aki ilyenkor elbújt, amikor előjött agyon akarták lőni, és ekkor a lábát meg a kezét kellett az őrnek megcsókolni és így menekült meg - ez a nő már egészen meg volt őrülve. Sokszor 2 óráig álltunk a legnagyobb forróságban, úgy hogy sokan elájultak de senki nem adott az ilyennek vizet. Nem volt szabad megmozdulni és álltunk este 9-ig. Utána bementünk és kaptunk egy kis kenyeret, margarint, majd lefeküdtünk a deszkákra. Nem volt semmi amivel takarózhattunk volna, a ruhánkat pedig le kellett vetni. Lefeküdtünk és éppen hogy becsuktuk a szemünket, újra felkeltettek, appellt kellett állni. 7 órakor reggel bementünk, hogy alszunk egy kicsit, erre 8 órakor újra appellre kellett sorakozni. Ilyenkor kiválogatták a gyengéket és elvitték. Ha valaki egy kendőt vett fel magára, az nagy verést kapott, bottal 25-öt ütöttek rá. Újra volt egy választás és meztelenül kellett állni, utána mentünk a fürdőbe s ezután a B.2-es lágerbe vittek. Ez júniusban volt és itt valamivel jobb dolgunk lett. Itt tetováltak bennünket. A munkánk téglahordás volt.Az első nap dupla zulagot kaptunk, de később már olyan volt a koszt, mint az előző lágberben. Ha lehetett néha loptunk 1-1 krumplit.Egy nap igen sok lengyelt hoztak és mennél többen jöttek a lágerbe, annál tovább tartott az appell. 4 hét múlva egy választás alkalmával transzportáltak bennünket Görliczbe egy muníciógyárba. Dróttal körülvett lágerbe laktunk és senkivel sem volt szabad beszélni. Itt voltak franciák, belgák, hollandok, oroszok, s ha valakit megláttak, hogy beszél a másikkal akkor a haját levágták. Ezt akkor is megtették, ha valaki egy krumplit lopott.A lagerältesterünk egy Cseh nevű, rengeteg férfit ölt meg. Ha valaki lopott egy sárgarépát 25-öt kapott s ez annyi volt már, mintha megölte volna. 1500 férfi volt, de nem maradt belőlük 150 sem. Rettenetesen pusztultak, mert nagyon tetvesek is voltak. A "B" lágerben, ha egyik testvér akart beszélni a másikkal és észrevették, akkor agyonlőtték. Volt egy Treiber Ella nevű lány az anyjával együtt a "C" lágerben. Egy szelektálás alkalmával szétválasztották őket, s a lány egyszer ment a drótkerítéshez, hogy anyjához egy pár szót szóljon. Ekkor az őr a megfigyelőben meglátta és fejbelőtte a lányt az anya szeme előtt. Ez 2 testvérrel is előfordult.Görlitzbe voltunk szabadulásig s itt egy repülőgép és muníciógyárban dolgoztunk. Vagy éjjeli vagy nappali 12 órai schichtben hetenként felváltva. Veszélyes volt a gyárban dolgozni, mert sokat robbantottak és ekkor mindig sok halott volt.Ha jöttek az orosz repülőgépek és nagy légnyomások és bombázások voltak, minket nem engedtek le a pincébe. A többi nemzetiségek lemehettek, csak mi zsidók nem mehettünk le és tovább kellett dolgoznunk.Auschwitzban minden nap volt szelektálás. Az élelmezés olyan volt, hogy csupa fű meg gaz volt, ami még a fogainkat is karcolta, s ha nem bírtuk megenni és odaadtuk a cseh zsidóknak, ők boldogan megették, mert ők még ezt sem kaptak. Villanyárammal telített drót volt közöttünk, de azért mi segítettük őket. Egész nap hurcoltuk a hullákat a hullakamrába. Minden nap 40-60 halott volt. A szelektáltakat elvitték. Nem tudjuk hová. A cseh lágerben a fiatalabb nőket és férfiakat elvitték munkára. Az öregeket és gyerekeket egy éjszaka meztelenül feldobálták egy autóra. A gyerekek sírtak, kiabáltak, de senki nem segített rajtuk, s elvitték őket a krematóriumba. Mi ezt világosan láttuk s ezután minket vittek át ebbe a lágerbe. Sajnos nagyon sokan tetvesek voltunk.Amikor felszabadultunk a lagerführer tartott egy beszédet, hogy szabadok vagyunk, letéphetjük a számokat a ruhánkról és mehetünk ahová akarunk, de csak utánuk. Május 8-án az oroszok felszabadítottak és nagyon jól bántak velünk és enni kaptunk.Palesztinába szeretnék menni, úgy érzem ott a helyem.

Kifosztás