Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
1944. november havában már a Szálasi-kormány garázdálkodott az országban, és különösen Budapesten. Sárga csillagos házban laktam szüleimmel és testvéreimmel. Ekkor már mindennaposak voltak a házkutatások. Éjjelenként rendőrök, katonák és nyilasok jöttek külön-külön vagy együtt és azzal az ürüggyel, hogy fegyvert és titkos rádióleadót keresnek, elloptak, amit találtak és ami megtetszett nekik. A zsákmányon kívül tetszésük szerint egy-egy zsidót is magukkal vittek. Minden este rettegve hajtottuk le fejünket, mert nem tudtuk, hogy mit hoz az éjszaka, és féltünk a másnaptól, mert az is csak rosszat hozott a számunkra. Félve néztünk ki az ablakokon, mert mindennap új plakát jelent meg, ami reánk vonatkozott, ami emberi jogainktól fosztott meg és megalázott bennünket. Előfordult, hogy napokig nem mehettünk ki a házból. Máskor a megengedett időben ha valaki kiment, soha többé nem tért visza. Tudtuk, hogy sokáig nem maradhatunk így, de nem tudtuk, hogy milyen módon fognak a gazemberek lesújtani reánk. Egyik hajnalon megjelentek nyilasok a házban és összeszedték az összes férfiakat 60 éves korig. Ezeket elvitték Németországba a mai napig csak nagyon kis százalék tért közülük haza.November 6-án reggel 6 órakor újból megjelentek nyilasok és rendőrök a házban, és összeszedték az összes nőket 18-tól 60 éves korig. Köztük voltam én is. Elvittek bennünket egy téglagyárba. Ez a téglagyár Budapest környékén, a város közepétől kb. 3 óra járásnyira van. Bennünket azonban, hogy jobban kínozzanak, a zuhogó őszi esőben oly lassan tereltek, olykor órákig állni kellett, úgy, hogy este 10 órakor értünk ki a téglagyárba. Borzasztó félelmet álltunk ki útközben. A téglagyárban a nyilasok verték-püfölték az embereket. Összeszedték a jegygyűrűket, órákat, ékszereket és pénzt. 24 óráig voltunk itt a téglagyárban, ehettünk volna, amit magunkkal hoztunk, azonban nem bírtunk enni az izgalomtól. Végül megjelentek a téglagyárban a svájci követség küldöttei és akinek védlevele volt, azt kiszabadították a téglagyárból és elhelyeztek bennünket egy svájci védett házban Budapesten, az ún. "Nemzetközi Gettó"-ban.Néhány nap múlva a nyilasok a "védett ház"-ba is bejöttek és ötletszerűen összeszedtek onnan is embereket: köztük engem is. A Teleki tér 3. számú házba vittek bennünket, majd egy hét múlva bevagoníroztak bennünket. 70 személyt tettek a vagonba, ennivalónk akkor már egyáltalában nem volt, semmit nem vittünk magunkkal. Sem vizet, sem vödröt nem adtak be a vagonba. Néha kaptunk 3-4 dkg kenyeret, de nem mindennap. 19 napon át utaztunk ilyen borzalmas körülmények között; Németországból visszafelé Ausztriába, Magyarországba, majd újból ki Németországba, sehol nem akartak átvenni minket. Először Bécsben nyitották ki a vagonajtót. Útközben a mi vagonunkban ketten meghaltak; borzalmas volt a két halottal együtt utazni. Amikor végre Bergen-Belsenbe megérkeztünk csak négykézláb tudtunk kimászni a vagonból, annyira legyengültünk.Bergen-Belsenben fertőtlenítettek, megnyírtak bennünket. Elvették ruháinkat és csíkos ruhába öltöztettek. Egy barakkba zsúfoltak bennünket össze. Három ágy volt egymás felett, egy ágyban 19-20 ember aludt. Mi a földön aludtunk takaró nélkül. Ha valaki kiment éjjel, annak mindenkin keresztül kellett lépkedni. Egy éjjel leszakadt az egyik felső ágy. Többen összezúzták magukat, világosságot nem lehetett gyújtani, pánik tört ki. Nagy sikoltozás volt. A lármára bejött az SS gumibottal és a sötétben csapkodott vele amerre ért a botja. A legborzalmasabb volt a megérkezéskor, amikor mindent le kellett vetnünk. Aki valamit meg akart tartani, azt kutyakorbáccsal megverték. A forró fürdő után ki kellett menni a hóba meztelenül és ott órákig várni, amíg a ruhákat, az új csíkos ruháinkat kihozták. Ekkor hozzánk vágták a ruhákat, de nem vehettük fel azokat, hanem a kezünkben vittük és meztelenül, mezítláb hajtottak a borzasztó hidegben a barakkunk felé.Azt a látványt sem fogom soha elfelejteni, amikor egy idősebb asszony nem tudott "appell"-t állni és kutyakorbáccsal rávertek.Bergen-Belsen borzalmas tábor volt. Akkor már tele volt tífuszosokkal. Víz nem volt, sem mosakodni, sem mosni nem lehetett. Mindnyájan tetvesek lettünk és ettől talán még jobban szenvedtem, mint az éhségtől. A hullákat autószámra hordták a krematóriumba és rettenetes volt a bűz ami a tábor felett állandóan terjengett.Később Raguba vittek. Ez egy munkásláger volt. Repülőgépgyárban dolgoztunk, napi 12 órát. A munka nem lett volna nagyon nehéz, de a munkaidő nagyon hosszú volt, az élelmezés pedig nagyon kevés. Naponta csak 20 dkg kenyeret és 1/2 liter levest kaptunk. A tábor egyébként elég tiszta volt, tetű nem volt és fűtött helyiségben aludtunk. Azonban itt is volt már nagyon sok tífusz eset, és a betegekkel egyáltalában nem törődtek. Nagyon sokan meghaltak itt is. Amikor az amerikaiak ide közeledtek, újból vagonba raktak bennünket és 8 napig utaztunk. Két napig nem kaptunk a vagonban semmit enni, később néha egy kis kenyeret. Amint később megállapítást nyert, az ételeket és a kenyeret megmérgezték a németek.Végre Theresienstadtba értünk, ahol két nap múlva felszabadítottak az oroszok.

Kifosztás