Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
Munkácson kb. 25.000 zsidó lakott. Kereskedők, iparosok, orvosok, ügyvédek voltak. Általában mindenki rendesen megélt, én is dolgoztam és mindenem megvolt.1939-ben kezdődtek az első zsidóellenes intézkedések, iparokat, üzleteket, földeket, vagyonokat stb. vettek el.1942-ben pedig szabad rablások és gyilkosságok voltak. Egy éjszaka jött az öcsém haza, oldalfegyverrel fejbevágták és a Latorcába dobták. Apánkat, anyánkat több ízben összeverték. Ezeket a katonai parancsnok rendelte, hogy ki volt, a nevére nem emlékszem.1944. április 15-én lépett életbe a gettó, amely a város belsejében volt elhelyezve. A gettó körül volt zárva magas deszkafallal, kívül a magyar rendőrség és a gestapó tagjai őrizték, míg belül zsidó rendőrök. A mi negyedünk volt a gettó. Úgy tudjuk, hogy a többi lakásokat kirabolták, nekünk is csak 1 váltóruhát volt szabad megtartani és valami ágyneműt valamint fehérneműt. Berger és Klein nevű volt a Zsidó Tanács tagja, ezek élelmezték a gettót. A gettóban volt természetes halálozás és öldöklés is.Környékbeli munkára vittek bennünket s azt mondották, hogy benn fogunk az anyaországban dolgozni, de ezt mi nem hittük.Május 15-én a gettóból egy téglagyárba vittek, majd onnan bevagoníroztak. A mi vagonunkban 72 ember volt. Vizet nem adtak, WC-s vödrünk volt. A vagonban enni sem adtak. Kassa felé ment a szerelvény és itt adtak át a német SS-eknek. Ekkor kaptunk először vizet. Mi egyébként úgy voltunk bezárva, hogy még a kis szellőztető ablakot is becsukták. Szökések tudtommal nem voltak, ha volt is ilyen, úgy gondolom nem igen sikerülhettek. Ekkor már tudtuk, hogy hová visznek, vagy a frontra, vagy Németországba.Amikor Auschwitzba megérkeztünk nappal volt és estig nem vagoníroztak ki. Éjjel 2-kor kivagoníroztak és ekkor egy borzasztó nagy tüzet láttunk és arra voltunk elkészülve, hogy tűzbe visznek elégetni mindnyájunkat Ahol kiszálltunk, ott lengyel férfiak voltak és arra figyelmezetettek, hogy akinek gyermeke van, az az öregeknek adja át és a fiatalok menjenek tovább, akkor még remélheti, hogy életben marad. Ezután elvittek bennünket a fertőtlenítőbe, teljesen levágták a hajunkat, adtak egy rongyos ruhát, ami éppen hogy takart valamit. A fertőtlenítőből elvittek egy blokkba és csupasz deszkákon 20-an is fetrengtünk. 25-én kaptunk először egy kis zöld füvet enni. Itt dolgoztunk is, köveket hordtunk a láger körül, vizet merítettünk, homokot lapátoltunk és planíroztunk. Volt olyan kommandó, ahol cipőt javítottak. Húgaimmal együtt ilyen helyen is dolgoztunk.Minden héten voltak szelektálások. Akit gyengének láttak azt kiszedték és a betegekkel együtt a krematóriumba vitték. Ez ellen nem volt segítség. Mengele doktor végezte ezeket a szelektálásokat s ilyenkor pár száz ember volt akit elvittek. Egyébként naponta 10-20 halott volt. Büntetések is voltak, pl. levágták a hajunkat vagy vertek, ha egy krumplit loptunk.Borzasztó appell-állások voltak, esőben, hóban reggel 4-től 7-8 óráig kellett állni és ha kedvük tartotta, egész nap ott állhattunk. Állandóan rosszul lettünk, gyengék is voltunk, mert az élelmezés igen silány volt. Reggel egy kis feketekávét kaptunk, délben egy 1/2 liternyi - de sokszor még ennyi se volt - füvet. Ha egy fél liter volt, akkor már gazdagok voltunk. Este kb. 10 dekányi kenyeret adtak. Éjjel titokban mosakodtunk. Amikor az embereket kiszelektálták, akkor nálunk Blockspere volt, ami azt jelentette, hogy az appellig nem volt szabad megmozdulni, nem volt szabad mosakodni vagy WC-re menni, egyáltalán ameddig ott voltak, nem lehetett mozdulni és állandóan felügyeltek ránk.Blockspere volt egyébként, ha transzport érkezett, addig be voltunk zárva. Volt olyan eset, hogy a másik lágerből a férfiak átdobtak valami élelmet, ekkor a villanydrót mellet több haláleset volt, mert véletlenül megérintették a villanyárammal telített drótot. Ekkor mindenkinek alá kellett írni, hogy nam ők gyilkolták meg hanem természetes halállal halt meg. Ha meglátták, hogy átveszünk valamit, akkor borzasztóan megvertek bennünket. Ugyanígy a másik oldalon a férfiakat is megbüntették.Auschwitzből Rawensbrückbe kerültünk, ahol 2 hétig voltunk. Először Zeltbe vittek, amíg blokkot kaptunk. Itt jött egy repülőgépgyáros és kiválogatott magának, akit jónak látott és akkor elvitt bennünket Barthba a Henkel-féle repülpőgépgyárba. Itt naponta 14 órát kellett dolgozni, 2 hétig éjjelesek és 2 hétig nappalosak voltunk. Itt is rettenetesen rossz volt a koszt és a munka borzasztó nehéz. Mindnyájan nagyon lefogytunk és tönkre voltunk menve.Április 1-jén elvittek egy másik repülőgépgyárba egy erdőbe. Ott rettenetesen hideg volt, és ebben a nyirkos épületben 4 hétig voltunk.2 hétig 40 fokos lázban feküdtem, nem ápoltak és semmi gyógyszert nem adtak. Hallottam, hogy evakuálás lesz, ekkor már nem mértem lázat, nehogy ott hagyjanak és mentem a testvéreimmel tovább.Igyekeztek mindenkit a testvérétől elszakítani, ezért mi nagyon titkoltuk, hogy testvérek vagyunk, s így sikerült is együtt maradnunk.(Berger Magda) Barthban a repülőgépgyárban az ujjam nagyon meggyűlt és kifakadt és nagyon vérezni kezdett, és ekkor egy orosz orvosnő megoperálta. Az ujjam még most is csonka.(Berger Frida) Én egyszer lázas betegen feküdtem kórházban, és ugyanekkor dr. Mengele a szelektálást végezte és ekkor vártuk az autót, ami elvitt volna bennünket. Ekkor a nővérem lopott ki engem a WC-ablakon keresztül s így sikerült megmenekülnöm a krematóriumból.Egyszer előfordult, hogy szelektálás alkalmával próbáltak megszökni azok, akiket krematóriumba küldtek. Ekkor a helyszínen, a lágerben lelőtték őket.Szüleinket azóta sem láttuk, édesanyánk kis húgunkkal ment el és vele maradt.Május 2-án az oroszok felszabadítottak és ekkor kaptunk enni és ruhát.Ezeket saját tapasztalatainkból tudjuk.Amerikában van rokonunk, oda szeretnénk menni.

Kifosztás