Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezettek előadják a következőket:
Édesapánk nagyon jól kereső marhakereskedő volt, saját záhunkban laktunk, nem voltak anyagi gondjaink.Fentnevezett Jung Hajnal a németek bejövetele idején éppen Budapesten tartózkodtam, aznap, március 19-én rögtön haza akartam utazni, kimentem a Keleti pályaudvarra, itt elfogtak, toloncházba kerültem, majd Kistarcsára, a honnan az első transzporttal kerültem deportálásra. Április 19-énmár Auschwitzban voltunk, itt találkoztam később édesanyámmal és húgommal. Mi akkor még az auschwitzi pályaudvarra érkeztünk meg és azután mi építettük fel a birkenaui utat a többiek részére.Fentvezett Jung Eisikné megemlítem, hogy férjem, illtve édesapám iratai nem voltak rendben és valószínűleg feljelentésre még a németek bejövetele előtt minden vasárnap jelentkezniük kellett, így még előbb kerültünk be a munkácsi téglagyári gettóba. A gazdagabb embereket és politikailag megbízhatatlan elemeket egy fogdába tömörítették, itt sportoltatták, verték őket. A téglagyárban állandóan motozás volt, azután nemsokára bevagoníroztak. 70 ember került egy vagonba, vizet, WC vödröket kaptunk induláskor, csendőrök kísértek Kassági, itt azután már a németek vették át a vonatot. Kassán kaptunk újból vizet a munkaszolgálatosoktól. A mi vagonunkban útközben senki sem halt meg, szökésről sem tudok.Három napig utaztunk, megérkeztünk Birkenauba, ahol csíkos ruhás lengyel häftlingek segítettek a kiszállásnál, azután külön-külön felállították a férfiakat és nőket, majd fürdőbe vittek, levágták ahajunkat. Ketten az A lágerbe kerültünk, 1320-an egy blokkba, 14-en egy kojára. Három hét után tetováltak, utána különböző kommandókban dolgoztunk, így többek között a brezsinkán is hat hétig a ruhákat szortíroztuk, úgyszintén a csomagokat is. Itt könnyen hozzájuthattunk volna élelemhez, a naponta szemünk elé táruló látványtól és a vele kapcsolatos izgalmaktól nem tudtunk azonban enni. Kétoldalt volt a két krematórium, középen az út és így ezen az úton kellett a munkahelyre mennünk; vagy 200 lépésnyire itt gyakran láttuk munkából jövet, vagy menet transzportokat. Néha már az udvaron láttunk levetkőztetett embereket, ruháik a földön egy csomóban hevertek, gyereksírást is gyakran hallottunk az udvarról, néha pedig a nyitott kapukon át is láttuk a meztelen embereket. Sokszor láttunk autókat is, amikor munkából jöttünk, azon meztelen embereket szállítottak, az autó igen nagy sebességgel ment. A C lágerből is sokszor hoztak ide transzportokat, ezek még fel voltak öltözve, ilyenkor mindig blokksperre volt, de mi azért láttuk, az A láger előtt pedig mi is álltunk appellt.Fentnevezett Jung Hajnal odaérkezésem után három hétig utat építettem, hajnali két órakor volt már ébresztő, 1/2-3-kor már dolgoztunk is, délután 4-5-ig, ebédidő nem volt. Este kaptuk meg a kis adag kenyeret, egy kevés lekvárt, a munkából való hazatértünkkor pedig a zupát kaptuk. Három hét után fürdőbe vittek, választás volt, transzportba kerültem és így jutottam el a kanada-kommandóba. Itt kb. október 15-ig dolgoztam, a krematóriumból érkezett holmikat is szortíroztuk. Egy alkalommal láttuk a gázkamrát, ahol fertőtlenítették az összekötözött csomagokat. Az ablakokat téglával befalazták, mi erre rosszat kezdtünk sejteni és másnap tényleg láttunk is neveket felírva, ezek a sonderkommando tagjainak nevei volta, akiket aznap ott elintéztek, de különben is láttuk őket útközben, amint két autón szállították be a gázkamrába.Munkahelyünk nagyon messze volt, az út nagyon rossz volt, sáros, a cipőnk rongyos volt, kénytelen voltunk a vizes sáros harisnyákban lefeküdni, különben nem tudtunk volna reggel cipőt húzni. Annyira el voltunk már keseredve, hogy szinte áhítoztuk a halált.Az aussenkommandoban is dolgoztunk, amikor itt befejeztük a napi munkát, fát hordtunk be a krematórium udvarába. Akkoriban már kezdték széjjelszedni a krematóriumot. Láttunk egy felírást Zur Deisnfektion, éjjel pedig, amikor kimentünk, sokszor láttunk hatalmas tüzeket, éreztük állandóan az égett hús és csont szagát. Dolgoztunk továbbá még a szövődében is, itt a napi munkaidő cca 12 óra volt, a munka maga ugyan nem volt nagyon nehéz, de nagy munkateljesítményt követeltek. Piszkos rongyokból csináltunk gyújtózsinórokat, ez nagyon piszkos munka volt.Szeptember-októberben igen gyakoriak voltak a szelekciók, de szelektálás nélkül is gyakran volt különválasztás. Nekünk hármunknak sikerült együtt maradnunk végig, december 30-.án azután transzportba tettek és Bergenbelsenbe kerültünk. Január 2-án megérkeztünk, egy blokkba cca 800-an kerültünk, hárman aludtunk egy ágyban. Ellátásunk: 1/6 kenyér, 3/4 liter répaleves, margarin, kávé. Ebben a lágerben egy hétig voltunk, átkerültünk egy másikba, itt már csak a földön feküdtünk, teljesen eltetvesedtünk. Itt már nem is dolgoztunk. Ebben a lágerben nem kaptunk kenyeret, előbb is csak 1/12-edet, utána két hétig egyáltalában nem láttunk kenyeret. Legutóbb már amennyi zupát kaptunk, ugyanannyi vizet kellett mintegy 2 km távolságról behozni a konyhára.Hallomásból tudjuk, hogy itt is volt krematórium, de kint a szabadban is égettek hullákat, úgy rakták fel a hullákat, hogy egy sor rossz régi cipő, egy sor fa és egy sor hulla volt felrakva halomba. Közvetlenül felszabadulás előtt láttuk, hgoy azokat a hullákat, amelyek a blokkokból kerültek az udvarra, férfiak (muzulmánok) kötélen húzták a krematórium felé.Mindhárman tífuszban feküdtünk három hétig, április 15. után, mely felszabadulásunk napja volt, átkerültünk egy tiszta blokkba, ahol kigyógyultunk. A felszabadító angol katonák átvittek Bergenbe, itt 3-4 hétig voltunk, majd Cellébe is mentünk és onnan cseh transzporttal jöttünk Pilsent érintve, Prágán és Pozsonyon át Budapestre.

Kifosztás