Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezettek előadják a következőket:
Perecsénen körülbelül 45-50 zsidó család lakott. 1944. márciusban a németek bejövetele után a zsidó lakásokban állandó betörések voltak. Az iparokat a zsidóktól sorban elvették és így ipar nélkül feketén próbáltak dolgozni, hogy a megélhetésüket biztosítsák Vladimir a községháza jegyzője és felesége Grohmann Ella, aki szintén a községházán dolgozott, állandóan feljelentették a zsidókat, hogy ipar nélkül folytatják mesterségüket. Kihallgatásra vitték el őket és ilyenkor félig agyon verve jöttek haza. A csendőrök még rosszabbak voltak, mint a németek. Meinsz Ernő ottani textilkereskedő is sorban feljelentette a zsidókat, minden lépésüket figyelte és állandóan kellemetlenkedett. Pukán főjegyző és Margittai főszolgabíró már jobb indulatú volt, próbálta zsidókat megmenteni, de olyan zsidóellenes volt ott a hangulat, hogy nem tudott semmit az érdekünkben csinálni. Április elején az ungvári gettóba kerültünk, ott voltunk 6 hétig és május 20-a körül bevagoníroztak Auschwitzba.Auschwitzban az állomásnál dr. Mengele és még 3 SS szelektált. Széjjelválasztottak szüleinktől, akik a baloldalra kerültek. Minket elvittek a fürdőbe, hajunkat lenyírták, más ruhákba öltöztettek és bevittek a C. Láger 20. sz. blokkba. Ott voltunk 6 hónapig. Weinberg Rózsi állandóan vart a Blockovának és ennek helyébe kaptam tőle külön ennivalót, amit megosztottam a testvéreimmel.November közepén elvittek Auschwitzból Oberschlesienseebe, páncélárkokat ástunk, 5 m széleset és 3.80 m hosszút. Nagy hidegek voltak, fapapucsba jártunk dolgozni, rongyokkal kitömtük a lábunkat, annyira fáztunk. Az élelmezés gyenge volt. Eleinte kaptunk naponta 20 dkg, később csak 10 dkg kenyeret, délben 3/4 liter levest és este feketekávét.December vége felé elmentünk gyalog Zwodoig, ott voltunk néhány napig, majd onnan elvittek gyalog Edaig, Csehországig, 4 hónapon keresztül gyalogoltunk, a legnagyobb hidegben, magas hóban és sárban. Enni csak háromszor kaptunk fagyott krumplit és 3-szor kenyeret. Ha valamit találtunk az úton, vagy kértünk útközben, azzal élelmeztük magunkat. Tavaz felé már a kibújt zöldeket ettük. Szenvedésünk határtalan volt. Sokan megfagytak és éhen haltak az úton, de volt, akiket agyonlőttek, mert nem bírtak tovább menni. 2000 emberből 150-en maradtunk meg.Gyaloglás közben április végén az amerikaiak szabadítottak fel. Csehországban egy pusztán szállásoltak el minket. Mindjárt a felszabadításnál 40 db konzervet kaptunk az amerikaiaktól és 4 km-re kellett a vöröskeresztház járni élelemért. Később a vöröskereszt egy szanatóriumba helyezett el minket.2 hónap után július elején cseh transzporttal hazajöttünk. Fentnevezett előadja a következőket:Pdolóc kis falu, mindössze

Kifosztás