Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
1943 áprilisában vonultunk be kötelező munkaszolgálatra. Bustyaházára kerültünk a 109/16. századhoz. Repülőteret építettünk, majd Erdély különböző helyeink erődítményeket. Elég jó dolgunk volt. 1944. szeptember 10-én a századunk orosz fogságba került, de 5 nap múlva a németek visszafoglalták azt a területet és századunkat is. Ekkor áthoztak bennünket, végig gyalog Magyarországon, Sopronba. Voltak, akik itt megszöktek. Volt egy zászlósunk, Kőházi István, aki segítette a zsidókat a szökésben, még pénzt is adott nekik a sajátjából.A németek átvették a századot és elvittek bennünket Siegendorfba. Egy gyár raktárában helyeztek el bennünket. Fedett helyiségben voltunk egész télen és fűteni is szabad volt. Tankcsapdákat készítettünk. Az SA vezetők emberségesen bántak velünk. Verés nem volt. Még kórházat is nyitottak a fertőző betegek részére. Az ellátásunk tűrhető volt, sokszor még 15-20 dkg húst is kaptunk. A lakosság pedig mindent elkövetett, hogy enyhítsen nehéz sorsunkon. Március végén elindítottak bennünket gyalog. Útközben alig kaptunk valamit enni. Azután bevagoníroztak és 6 napig utaztunk, minden élelem nélkül. Ha állt a vonat és az SS megengedte, akkor leszaladtunk a töltésre és füvet, csigát szedtünk és azt ettük.Teljesen kiéhezve és legyengülve értünk Mauthausenbe. Itt kevesebbet kaptunk enni, mint Siegendorfban és közben már mindenki nagyon letört. Sokan meghaltak végelgyengülésben. Naponta 100-150 halott volt. Egyre több ember érkezett ide és a helyzet naponta rosszabbodott.Három napig gyalogoltunk, amíg Günskirchenbe értünk. Útközben alig kaptunk valamit enni. Sokan kidőltek, nem bírták tovább az éhséget és a gyaloglást. Sokat agyonlőttek. Hullákon tapostunk és nem volt szabad hátranézni, hogy ki hullott el megint a bajtársak közül. Mindenki eldobálta a holmiját, csak hogy könnyebben bírja a menetelést és ne maradjon hátra.Günskirchenben rengeteg ember volt összezsúfolva. A barakkokban csak úgy lehetett elférni, hogy szorosan egymás mellett ültünk a sáros földön, hátizsákjainkon. Így ültünk éjjel-nappal, mert kimenni nem lehetett, állandóan esett az eső és borzalmas sár volt. Borzalmas éhség, tífusz pusztította az embereket. 250-300 ember halt meg naponta. A hullák szerte-széjjel hevertek az udvarban. Borzalmas bűz, mocsok, rengeteg tetű volt. Ha még két hétig nem jönnek be az angolok, az egész tábor, 17.000 ember, egy szálig elpusztult volna.

Kifosztás