Jegyzőkönyv: 2448

szkennelt verzió
Név: dr. L. I.
Neme:
Születési hely: Ujpest
Születési idő: 1908
Utolsó lakóhely: Újpest
Foglalkozás: orvos
Koncentració: Budakalászi téglagyár
Gettó: Ujpest
Táborok: Auschwitz, Bergen - Belsen


Fent nevezett előadja a következőket:
Az ujpesti gettóban elég jó dolgunk volt. Kijárhatott mindenki és be lehetett vinni amit akartunk.Alig voltunk azonban egy hétig itt, junius 28.-án csendőrök körülzárták a gettót és kivittek minket a budakalászi téglagyárba. Ide már nem vihettünk csak egy kis csomagot és takarókat. A téglagyárban rengeteg ember volt összezsufolva. Enni nem adtak. Csak azt ettük,amit magunkkal vittünk. Verték az embereket,hogy bevallják,hova rejtették el a pénzüket és ékszereiket. Amikor elhagytuk Ujpestet, azt mondta egy csendör,hogy mi az életben oda vissza nem megyünk.A téglagyárban bevagoniroztak. Két és fél napig utaztunk. Egész idö alatt volt orvosi funkcióm. Nem volt olyan félóra,hogy valaki ne lett volna rosszul a rettenetes höségben. A vagonban fél óra alatt türhetetlen lett a levegö 80 embertöl és fulladoztak az emberek. Az öregek ájuldoztak,gyerekek sirtak. Az ujpesti Vakokházában volt két zsidó. Még azokért is értementek és elküldték öket velünk együtt. A vagont egész uton nem nyitották ki. Kassánál átvettek a németek,akkor végigmotoztak minket és amit a csendőrök még meghagytak, azt ök vették el tölünk.Auschwitzban a pályaudvaron nagy zür-zavar,lárma fogadott. Lengyel Häftlingek lekergettek a vagonból. Azt mondták,hogy a comagot hagyjuk fenn,majd késöbb utánunkhozzák. Nagy lángot, fényt láttam a távolban és nem tudtam, mit jelenthet az. Amint leléptünk, máris szétválasztottak bennünket. Öregeket,betegeket,gyermekeket egyik oldalra,fiatalokat,munkabirókat a másik oldalra. Mindez pillanatok alatt történt. Még kábultak voltunk a va#onutazás fáradalmaitól,nem is tudtuk felfgni,hogy mi történik velünk. Gépiesen mentünk, amerre küldtek. Fürdöépületbe vittek. Férfiak elött meztelenre vetköztettek, mindenütt megnyirtak. Mindent elvettek tölünk, még egy zsebkendöt, vagy fésüt sem volt szabad megtartani. Forró zuhany után egy hideg, betonpadlós helyiségben órák hosszat kellett állni meztelenül. Nagyon hideg nyirkos éjszaka volt. Végre mindenkihez hozzávágtak valami ruhafélét. Használt, rongyos vászonruhák voltak. Egyáltalában nem törödtek azzal,hogy a ruha mérete megfelel-e annak,akinek adták. Este érkeztünk meg Auschwitzba és hajnali 3 óra lett,mire a barakba kerültünk. Zsufolt barakk volt, csak a földön volt számunkra hely. Néhány nap mulva azután a "B3" blockba kerültem. Másnap kora hajnalban ébresztettek. Ekkor ismerkedtem meg az appell-nek nevezett lassu kinzó-rendszerrel. Naponta reggel és délután 4-5 órát kellett állni ötös sorokban. Nyilegyenes sorokban, feszes vigyázz-állásban. Zuhogó esöben, tüzö napon, dermesztö hidegben. Borzalmas szenvedés volt. Hajnalban még nagyon hideg volt. A frissen nyirt,kopasz fejek nagyon érzékenyek voltak. Kendöt nem volt szabad feltenni. Késöbb égetett a nap és sokan kaptak égési sebeket. Aki nem birt állni, elájult, azt fellocsolták és azután tovább kellett állnia. A félholtnak is ki kellett állni appellre. Ha valamiért megbüntették a csoportot, akkor térdelni kellett az agyagos, sáros földön. SS férfiak, nök és blockfelügyelök vertek minket. Általában mindenki vert. A nap nagy része appellal és ételért való sorbaállással telt el. Volt idö,amikor követ hordtam. Egyszer egy ujpesti orvosnö barátnömmel toltunk egy talicska követ. Odajött egy SS s pofonvágott, hogy zugott a fejem, azután szó nélkül továbbment. - Késöbb orvosi beosztást kaptam. Általában szivesebben vitték be az orvosnöket. A férfiorvosok egy része latrina-kocsikat tologatott Auschwitzban. A kórházban a betegek elég rendes ellátásban részesültek. A gyógyszer,amit a kórház részére kiutaltak,kevés volt,de amit lehetett megtettük a betegekért.Sikerült gyakran a kanadásoktól,vagy valamilyen más uton gyógyszert szerezni. Mengele dr.-ral mindennap találkoztam a kórházban. Kimondott férfiszépség volt. Rendkivül kedves,barátságos volt mindenkihez. Még orvosi szemmel sem lehetett semmi abnormisat észrevenni rajta. Ha már a szomszéd lagerban volt, akkor szájrólszájra adták,hogy "Jön Mengele!" "Itt van Mengele!" - és olyan volt a kórterem,mint egy megbolygatott méhkas. A tisztaság bolt a mániája. A legnagyobb patáliát csinálta,ha egy Scheisskübli nem volt elég ragyogóan kisikálva. Rossznéven vette,ha a takaró ráncotvetett a beteg ágyán. Ellenörizte,hogy a betegek megkapják a gyógyszereket. Irtózott a rühtöl. Ha valakin ezt meglátta, vagy csak egy kis pattanása, vagy valamilyen egészen enyhe kiütése,börbetegsége volt, ha szelekcióba bekerült, biztosan gázba küldte Mengele. Egyébként teljesen ötletszerüen csinálta a szelekciókat. Állandóan fügyürészett, vagy dudolt. Soha nem lehetett tudni,hogy milyen szempont szerint választja ki az embereket. Borzalmas izgalmat jelentett minden szelekció.Az orvosok nem kerültek szelekció alá. Igyekeztem a kórházban elbujtatni,akit lehetett. Szörnyü volt, amikor egy transport érkezett. Akkor már tudtam, mi vár rájuk. A szelekció után csak ugy lángolt a krematoirum kéménye. Megvilágitotta éjjel az eget. Amikor a tábort kezdték feloszlatni, akkor a betegeket is a gázba küldte. Eleinte még megnézte öket és a sulyosabb eseteket küldte el. Késöbb azonban oda se nézett, le se vetköztette,csak intett és ez a halált jelentette. A kórteremben levö 500 betegböl csak 92 maradt életben. Ezek végig ottmaradtak, amig bejöttek az oroszok.Engem elvittek innen az utolsó transportokkal Bergen-Belsenbe. Az utazás gyötrelmes volt. Belsen Vernichtungslager volt. A szó szoros értelmében éhenhaltak az emberek. Tifusz is volt, de legtöbbet hasmenés ölte meg. A férfiakban kevesebb volt az energia. Teljesen elhagyták magukat. Mosakodni pl.lehetett, de csak a nök mosakodtak.Pedig akkor már olyan állapotban voltunk,hogy a legkisebb mozdulat is nehezünkre esett és kimenni a blockból,rendkivül megeröltetö kirándulást jelentett. Az emberek ijesztöek voltak. Csontig lefogyott mindenki. Hatalmas férfiak 35 kg-ig fogytak. Mindenütt halottak hevertek. Április elején kezdték kiüriteni a lagert. Én azonban az utolsókkal ott maradtam és április 15.-én felszabaditottak az amerikaiak. Elborzadtak,amikor a táborban maradt élöket és holtakat meglátták.????????
switch to English

bphm.hu

holokausztmagyarorszagon.hu