Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezett előadja a következőket:
Mi Ungvárról az utolsó transzporttal jöttünk el, akkor már nem voltak olyan sokan, mi már csak 40- en utaztunk egy vagonban. Kassáig magyar csendőrök vittek, itt azután átadtak a németeknek. Útközben állandóan raboltak bennünket, ötször kutattak értékek után, a nőket levetkőztették és úgy keresték az aranyat, ha rá gondolok is ökölbe szorul a kezem és mi tehetetlenül néztük, mert nem védekezhettünk. Később éjszaka az SS -ek fenyegetőztek és aranyat követeltek, így váltották fel ebben is a magyar csendőröket. Otthonról hozhattunk magunkkal mindent, de Kassa előtt a magyar csendőrök minden jobb holminkat elrabolták. Amint három napi utazás után megérkeztünk Auschwitzba, minden holminkat ott kellett hagynunk a vonaton. Én otthonról szüleimmel és húgommal indultam neki az útnak, itt megérkezve mindenkinek le kellett szállnia, amint leszálltunk engem rögtön elválasztottak családomtól, egészen külön kerültem a dolgozóktól, nem is búcsúzhattunk el. Azonnal továbbvittek, elvették minden még rajtam lévő ruhámat is, megfürdettek, lekopasztottak, majd fertőtlenítés után bevittek egy blockba. Itt auschwitzi tartózkodásom alatt, mely összesen 16 napig tartott, többet szenvedtem, mint az egész idő alatt. Enni összesen kétszer kaptunk naponta, az is ehetetlen leves volt és egyszer 1/10 kenyér. A SS- ek annyira kínoztak bennünket, hogy ilyen bánásmódot azelőtt el sem tudtam képzelni a legvadabb fantáziát is túlhaladták gonoszságukban. 16 nap után, mint említettem transzportba kerültünk 200 -en. Bevagoníroztak és két hétig utaztunk, mígBuchenwaldba értünk. Ide 78- an jöttünk egy vagonban, útközben csak kétszer nyitották ki a vagonokat, útközben kaptunk enni. Már akkor csíkos Haftlingruhánk volt. Buchenwaldban összesen hét napig tartózkodtunk, mert ez gyűjtőhely volt, számot kaptunk itt, majd egyenesenMagdeburgba vittek vonattal és gyalog vegyesen. Ez az út kibírható volt. Megérkezés után azonnal egy benzingyárba osztottak be dolgozni. A munka nagyon nehéz volt, 12 óra volt a napi munkaidő. Enni bizony itt is keveset kaptunk, barakkokban aludtunk. A Lagerünkben tisztaság volt és ha rendesen dolgoztunk, nem volt semmi baj. A civilek a gyárban sokat segítettek rajtunk. Itt csak néhány hétig dolgoztam, mikor megbetegedtem, állandó hasmenésem volt, annyira gyenge voltam, hogy már állni sem tudtam, erre visszavittek a Buchenwaldi kórházba. Itt elég rendesen ápoltak, egészséges lettem és beosztottak könnyű munkára. Az itteni építkezésnél segítettem. Az ellátás Buchenwaldban elég jó volt, mikor közeledett ide a front evakuálták a Lagert és transzportban gyalog elindultunk és egészen Theresien- ig gyalogoltunk. Ez az út nagyon borzasztó volt. Úgy lőtték le út közben az embereket, mint a kutyákat, rengetegen pusztultak igy el közülünk. Itt Theresienben azután tíz napig voltunk, mikor az oroszok bejöttek. Sajnos a németeknek sikerült előbb elmenekülniük, de remélem azóta őket is utolérte a sors keze. Itt már mindannyian tetvesek voltunk, betegek, úgyhogy a felszabadulás után kórházba kerültem. Egészen júniusig voltam bent, az oroszok kimondhatatlanul jók voltak hozzánk. Naponta ötször- hatszor kaptunk enni, úgyhogy sikerült teljesen rendbe jönnöm.Jövő terveim: Palesztinába szeretnék kivándorolni , de előbb még remélem, hogy megtalálom édesanyámat és húgomat és velük együtt volna jó kimenni. Az én szakmám olyan jó, hogy biztosan meg tudnánk élni belőle. Ott fogok dolgozni, ahol meg fogják becsülni a munkám, és ha ott is szenvednünk kell majd, akkor egyformán fogjuk kivenni a részünket, fogom tudni, hogy miért?!

Kifosztás