Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
1944. június 4-én vonultam be Jászberénybe. A keretünk tűrhető volt, a munka szintén. Várostakarítást végeztünk. Élelmezésünk és elhelyezésünk rendes volt, úgyhogy aránylag panaszra nem lehet okunk. Augusztus 10-én kiválasztottak 60 embert, akiket elvittek Erdélybe erdőkitermelésre. Elmenetelünkkor, ugyanis én is e 60 közé estem, új keretet kaptunk. Az új parancsnok karpaszományos szakaszvezető volt, aki nyíltan kijelentette antiszemita voltát. Antiszemita volt, de a szó nemesebb értelmében. Vagyis nem szerette a zsidóságot, de nem volt olyan elvadult és műveletlen, hogy valakit a fajtája miatt embertelenül kínozzon. Rendesen bánt velünk és a keret többi tagjától is megkövetelte ezt. Nem volt célja a munkaszolgálatosok lealacsonyítása és emberi mivoltukból való kivetkőztetése.Parasztházaknál laktunk és önellátóak voltunk. A lakosság aránylag rendes volt - románok. Október 17-én visszakerültem Budapesten a századhoz. November 27-ig voltunk a fővárosban, akkor kivittek. Közben megkaptam a svájci és a pápai védlevelet. Megkapta az egész század. Nagyszerű parancsnokot is kaptunk Kóródy hadnagy személyében, aki mikor szó került a mi deportálásunkról, midég elmintézte valahogy, hogy maradtunk. Éppen ezért őt leváltották s helyette egy századost kaptunk. Ez november 24-én történt. Az új százados egy kegyetlen nyilas volt. Egy csapásra megváltozott az élet. Ő bezáratott bennünket, mondhatnám hermetice, a hozzátartozókat nem engedte be és november 27-én reggel a megfőzött kávét az indulás előtt nem engedte kiosztani. Holott rendelet volt erre. Étlen-szomjan vitt ki a Józsefvárosi pályaudvarra, ahol bevagoníroztak. 84-ünket nyomtak be egy 10 tonnás vagonba. A szó szoros értelmében bepréseltek bennünket. Mindenki kapott egy kenyeret, de víz nem volt a vagonban. Evvel a kenyérrel voltunk december 5-ig. Két naponként egy-egy embert kiengedtek, ahol tovább állt a vonat. A vonatban a legszörnyűbb jelenetek játszódtak le. Egyesek őrültségi rohamokat kaptak, egymásnak estek és tépték a másik haját, harapták a másik arcát vagy fülét. Teljesen elvesztettük az önuralmunkat. Végre megérkeztünk Hegyeshalomba. A kiszállás és a levegő szinte megváltás volt. Itt átvettek a németek. Átvételünkkor csoportokba állítottak és elosztottak különböző táborokba. Így kerültem én Bruckba, ahol április 2-ig voltam.Bruckban sáncot ástunk és erdőt irtottunk. Az ellátásunk rossz volt és ütöttek-vertek. Midig csak krumplit kaptunk. A lakossággal titokban érintkeztünk és tőlük hallottuk a politikai híreket. Állandóan bíztattak és reméltük a közeli szabadulásra. Ez a nagy pillanat azonban csak váratott magára. A lakosság élelemmel igyekezett rajtunk segíteni, de a Hitlerjugend később ezt teljesen lehetetlenné tette.Április 2-án elindultunk gyalog, mehettünk 20 km-t és akkor hajóra szállítottak. Hajóval mentünk Mauthausenbe. Utazásunk és megérkezésünk teljesen simán ment. Mauthausenben a szabad ég alatt helyeztek el, bombatámadásoknak kitéve. Az út idáig 9 napig tartott, mely időre másfél kg. Kenyeret és 5 dkg. margarint kaptunk. Itt ért egy erős bombatámadás, melynek több mint 20 halálos áldozata volt. 11 nap után elmentünk Gunskirchenbe.Gunskirchenben 1680-an voltunk egy 500 személyes barakkban. Sokat éheztünk és sok haláleset fordult elő, mit a betegség a legyengültség és az éhség okozott. Tudomásom van arról, hogy a tábort ki kellett volna irtani, mely parancsot a Lagerführer 7 hétig húzott és nem hajtott végre.Május 4-én szabadultunk fel.

Kifosztás