Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
Budapest környékén Pestújhelyen nagypapámnak egy kis kertes házában laktam szüleimmel. Édesapám egy cipőüzletben segéd volt. Nyugodt és rendes körülmények között éltünk. Én mint szüleimnek egyetlen 13 kisfia még iskolába jártam. 1944. Márciusban közvetlen, hogy a németek bejöttek, édesapámat az utcán elfogták és Kistarcsára internálták.Áprilisban az ottani zsidóknak a részükre kijeölt csillagos házba kellett költözniük. Pár nap múlva összeszedtek a csillagos házból, kivittek a pályaudvarra, ahol bewaggoníroztak. Pestújhelyen volt egy tüdőszanatórium, a TBC-s betegeket az egészségesekkel egy waggonba helyezték el. 72-en kerültünk egy waggonba és egy borzalmas éjszakai utazás után másnap reggelre Budakalászra értünk. Itt a téglagyárban 15.000 ember volt elhelyezve, Budapest északi részéről kerültek oda az Újpest, Rákospalota, Cinkota-i stb. zsidók. Az egyik nagybátyámat kinevezték itt a gettóban munkaparancsnoknak és azonkívül az élelmezési osztály vezetője lett, úgy hogy ő általa édesanyámmal elég jó dolgunk volt.Július 8-án bewaggoníroztak a budakalászi pályaudvaron és az utolsó transporttal elindultunk. 3.000-en voltunk a szerelvényen. Mi a nagybátyám révén, aki waggonparancsnok is lett egy családi waggont kaptunk, ahol mindössze 54-en voltunk. El voltunk látva mindennel és elég kényelmesen tudtunk elhelyezkedni. Az OMZSA 15.000 drb kenyeret, lekvárt és túrót küldött az útra, amit elosztottak nekünk. Kassáig magyar csendőrök kísértek, ott átadtak az SS-nek. Az úton azzal hitegettek, hogy benn maradtunk az országban, a fiatalok dolgozni fognak, az idősebbek meg vigyázni fognak a gyerekekre. Minden héten fizetést kapunk és levélben érintkezhetünk hozzátartozóinkkal. Mi hittünk ebben és csak mikor átléptük a magyar határt tisztában voltunk a helyzettel, ekkor már tudtuk, hogy el vagyunk vesztve.Július 11-én hajnali 4 órakor Auschwitzba értünk. Csíkosruhás Häftlingek szálltak be a waggonokba, azzal, hogy "ég a város" gyorsan szálljunk ki, a csomagokat hagyjuk ott. Az öregeket, gyerekeket külön állították a baloldalra, férfiak és nők külön a jobboldalra kerültek. Édesanyámtól, aki a baloldalra került elbúcsúztam és azóta nem is láttam. Nagybátyám magához húzott és én vele maradtam. A szelektálást SS ruhában Zöldi Márton végezte Fekete Halmi Zsidnerrel együtt Újvidéken a tömegmészárlást.Szelektálás után fürdőbe vittek, ott elvették mindenemet, hajamat lekopasztották, csíkos ruhát kaptam és 15-en voltunk 16 éven aluliak, akiket különállítottak. Fürdő után az udvaron sorakozó volt és bementünk a blockba. A cigánylager 11.sz. blockjába kerültem, ahol 1200-an voltunk és a blockparancsnokunk Ferenczi nevű Kassai dep.volt.Másnap kezdődtek a hajnali ébresztések és az órák hosszat tartó Appellállások. Nagyon közel voltunk a Kárpátokhoz, hajnalban nagy hidegek voltak és hiányos öltözetben sokat szenvedtünk a hidegtől. Harmadik nap nagybátyám végigment a blockban, kiabálta a nevemet és így rámtalált, ettől kezdve mindennap találkoztunk. Később 2 pestújhelyi barátunk bekerült a konyhára, aki többször hozott ki nekünk ennivalót. Egy másik nagybátyám a konyhára került, mint éjjeli konyhás, akivel együtt mentem, az a nagybátyám meg a Hollwagen magazinban, a Schlorsereiben, mint lakatos lett beosztva, így mind a ketten segítségemre tudtak lenni mindenben. 7-en fiatalkorúak a konyhára kerültünk. Megkezdődtek a blockban is a szelekciók, a 7 barátom közül, akik a konyhán voltunk, csak én maradtam élve, sápadt vékony gyerek voltam és a nagybátyámnak köszönhettem, hogy nem kerültem a gázba. Az első szelekciónál még nem tudtuk, hogy mire vlaó a szelektálás, gázra nem is gondoltunk, csak annyit tudtunk, hogy egy zárt blockba viszik a kiválasztottakat. A második szelekciónál már sejtettük, hogy miről van szó, de még mindig nem vettük komolyra a dolgot. A szelekció mindig Appell előtt volt. Ilyenkor nagybátyám értem jött, bevitt a magazinba és ott elrejtett, s szelekció után, Appellre mentem vissza a blockba. A második szelekciónál 5000 fiatalkorú gyerek került a gázba, akik közben transportokkal érkeztek. A harmadik szelekciónál, ami a legsúlyosabb volt, úgy menekültem meg, hogy nagybátyám a magazinban egy ládába bújtatott és szelekció után egy Blockälteste, aki nagyon szerette a gyerekeket és a pénzt is, visszacsúsztatott a blockba. Mind a 3 szelekció zsidó főünnepeken volt, az első Újévkor, a másik böjtnapon és a harmadik chanuka ünnep alkalmával. Az utolsó szelekció után nemsokára nagy transportálások voltak és kezdték kiüríteni az auschwitzi Lagert. Én még mindig együtt voltam a 2 nagybátyámmal, de nem sokáig, mert mind a ketten a D. munkáslagerbe kerültek és mind a kettőt Landbergbe vitték. Nov. 3-án váltam el tőlük, s egyedül maradtam.4-én bejött Mengerle dr. és azt mondta, hogy vagy kijárunk dolgozni, vagy pedig tudjuk, hogy ellenkező esetben mi vár reánk... mi természetesen munkára vállalkoztunk. Aussenkommandoba kerültem, krumplit hordtunk ki a waggonokból, kivittük a földekre és elvermeltük. Én 1 hétnél tovább nem bírtam a munkát, nagyon gyenge voltam és szóltam a Schreibernek, hogy tegyen valamit az érdekemben, mert érzem, ha még tovább végzem ezt a munkát, összeroppanok.Átkerültem egy gyermekblockba, ahonnan nem kellett munkába járni. Ez a 29-es block volt, innen később átvittek a 11-es blockba, ez azelőtt a sonderkommandonak volta blockja, egy zárt block volt, ahonnan a gyerekeknek nem volt szabad kijárni.1945. január 19-én, mikor Auschwitzot kiürítették, elindítottak minket. 4 napon nagyon nehéz gyaloglás után 130-at beraktak nyitott waggonokba és 4 napos utazás után megérkeztünk Mauthausenbe. Az útra 1 kg kenyeret, 1 kg húskonzervet és 10 dkg margarint kaptunk Az utazástól sokat szenvedtünk, nagy hófuvás volt és 4 nap után összegémberedett tagokkal szálltunk ki a waggonokból. A lábam el volt a 4 napi gyaloglástól törve és alig tudtam járni. Mauthausenben bevittek a fürdőbe, ott megint teljesen levetkőztettek, kaptunk tiszta inget és alsónadrágot és bevittek egy blockba, amelyik sokkal kisebb volt az auschwitzi blocknál és ott is 1200-an voltunk egymás hegyén-hátán. Itt is különválasztották a fiatalkorúakat, azokat az SS-ek nem Jude-nak, hanem "Junge"-nak hívták.Mauthausenből 2 nap múlva egy munkástransporttal Melkbe vittek. Ott a krumplipucolóba kerültem. Később munkára vittek, egy földalatti gyárat építettünk, az utóbbi időkben úgy dolgoztunk, hogy a bejáratnál robbanóanyag volt elhelyezve.Melkből március végén visszavittek Mauthausenbe, ott újra megfürdettek és elvittek a 3-as caranten blockba, majd később a Zeltlagerbe, ahonnan 1 hét után 3 napi gyaloglás után Gunskirchenbe kerültünk, ott a gyerekek mindjárt kaptak egy szeretetcsomagot, a felnőttek pedig 20-an egyet. Gunskirchenben 1 heti ott-tartózkodás után 1945. Május 4-én bejöttek az amerikaiak, akik felszabadítottak.Felszabadulásunk után Welsbe mentünk, ahol 3 hétig civileknél kaktam, akkor megbetegedtem, 40o lázam lett és bevittek Schallerbachba egy szanatóriumba, ahol 3 hónapig feküdtem. Felgyógyulásom után újra gunskirchen közelébe kerültünk egy gyűjtőtáborba, ahol nagyon jó ellátásban részesültem, s ott voltam egész mostanáig, míg az október elején induló transporttal haza nem kerültem.Itthon az a szomorú hír fogadott, hogy édesapám, akit internálása óta nem láttam, a deportálás alatt meghalt, ellenben megtaláltam nagyszüleimet és 3 nagybátyámat, akik nagy örömmel fogadtak és dédelgetett kedvencük lettem.Hazaérkezésem után nagyszüleim rögtön az iskolába írattak, ahol holnaptól kezdve folytatom tanulmányaimat.

Kifosztás