Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
1944. október 20.-án csillagos házból sáncmunkára rendeltek ki. November 17.-én, mint 17 éven alulit leszereltettek. Néhány napra rá védett házba kerültem, majd a Zoltán utca 6. sz. alatti Vöröskereszt gyermekotthonba.December 14.-én a házparancsnok jóindulatúan figyelmeztetett a közelgő razziára, tanácsolta, hogy hagyjam el az otthont, mivel az csak 14 éven aluli gyermekek részére alakult. Ekkor ugyanis a Baross utcai és Munkácsy Mihály utcai hasonló menhelyek átestek a razzián, mely alkalommal mindazokat, akik gyanúsak voltak a tekintetben, hogy 14 éven felüliek, elvitték a nyilasok. Ezek után nem mertem bent maradni az otthonban, így kerültem a Váci utca 17. sz. alatti házba. Egy nemzetőr tiszt szerzett részemre nemzetőr iratokat.Másnap, 13.-án délután 5 órakor megjelent a házban két karszalagos, pártegyenruhás nyilas. Barátomat, aki ugyancsak itt bujkált a házban és levente őrmesternek adta ki magát - ugyanis feljelentették és mivel szerencsétlenségemre éppen én is jelen voltam, amikor elvitték, engem is gyanúsnak találtak és vele együtt bevittek a Sas utca 1. sz. alatti "Dolgozó Nemzet Hivatásrendje" házba. Ugyanaz a két nyilas, aki elvitt bennünket, azonnal kihallgatott és nagy verések közepette biológiai vizsgálatnak vetettek alá. Még aznap este átkísértettek az Andrássy út 60. sz. alatti "Hűség Házá"-ba. Itt Trucka főtestvér fogadott. Trucka már 1938. óta bent lakott a házban, eleinte, mint portás, később Málnási és Omelka személyes testőre volt, majd pedig az Andrássy út 60. sz. parancsnoka lett. A kihallgatást Trucka végezte, egy másik pribék jegyzőkönyvezett (Trucka ugyanis nem tud írni). Ismét megvertek, majd utána levittek a pincébe. Másnap estig voltam a pincében barátommal együtt. Ezen idő alatt egyáltalában nem kaptunk enni. Este ismét felhoztak, Trucka elé vezettek. Trucka odaszólt a szobában lévő nyilasokhoz, hogy "még utoljára megverhetitek őket"- erre Trucka parancsára rám ugrott az egyik nyilas-pribék és annyira összevert, hogy elvesztettem eszméletemet, csak akkor tértem újból magamhoz, amikor kivittek a házból. Beültettek bennünket egy autóba. A Dózsa György úton áthaladva a Révész utcai Duna parti részre vittek, itt megálltunk. Ránk szóltak, hogy szálljunk ki és menjünk előre, majd pedig 2-3 méter távolságra utánunk lőttek. Ennek megtörténte után beugrottak az autóba és elrobogtak. Késő este volt már, a város teljesen el volt sötétítve. Barátom rögtön elvesztette eszméletét, nem is tért magához már többé. Amennyire egyre fogyó erőmből tellett kiáltozni kezdtem, míg végre hosszas segélykiáltozások után egy arra menő rendőrtiszt észrevett bennünket. Azonnal elszaladt a mentőknek telefonálni, majd a mentők bevittek a Weiss Alice kórházba. December 14.-től, beszállításom napjától kezdve két héten át eszméletlenül feküdtem. Birtokomban van a mentők következő igazolványa:"A Budapesti Önkéntes Mentőegyesület. Igazolom, hogy Egyesületünk 1944. évi december 14.-iki balest naplójában 24. szám alatt a következő feljegyzés található: A balesetjelentés ideje 22 óra 40 perc, XIII. ker. Révész utca. Lövés. A sérült Glasner István, 16 éves kereskedelmi iskolai tanuló, szül. Budapesten, lakása Károly körút 20. Állítólag ismeretlen tettesek elhurcolták és rálőttek. Eszméletlenül. Sápadtság, elesettség. Bemeneti nyílás kb. 6. Hátcsigolya környékén. Th: jódkötés. Kivonuló orvos: Dr. Fonódi Lajos. Jelenlévő rendőr. Dr. Balla Andor fogalmazó. A sérültet a Weis Alice kórházba szállítottuk. Budapest, 1945. május 21. Olvashatatlan aláírás s.k. igazgató főorvos."Kórházi tartózkodásommal kapcsolatosan el kell mondanom még a következőket:Január 2.-án este 11 óra felé, miután jövetelük állandó izgalomban tartotta a kórházat, csakugyan megjelentek nyilas karszalagos pártszolgálatosok, hogy - mint mondották - igazoltassák az oda bemenekült embereket. Cca. 300-an voltunk itt betegek. A különböző mendemondák szerint Dr. Bíró tábornokorvost feljelentették, akit öngyilkossági kísérlete után szállítottak be a kórházba, - erre a feljelentésre jelentek meg a nyilasok. Lehívatták a kórház minden lakóját, orvosait, ápolónőit az alagsorba. Hosszas magyarázgatás után a nyilasok kijelentették, hogy nem visznek el mindenkit, mint ahogyan eredetileg szándékuk volt, hanem csak azokat, akikről nyilvánvaló, hogy nem súlyos, fekvő betegek. A végén azonban mégis teljesen ötletszerűen válogatták ki az embereket, férfiakat és nőket, szám szerint 34-et, köztük négy ápolónőt is. Másnap, vagy harmadnap, most már nem tudok pontosan visszaemlékezni, az elhurcoltak közül visszajött egy nő, aki elmesélte, hogy a Duna partra vitték a csoportot, csak egyedül neki sikerült valahogyan megmenekülni.Január 13.-án szabadult fel a főváros ezen része, 15.-én hagytam el a kórházat. Azóta ötször estem át súlyos operáción. Az egyik golyót már eltávolították, a másik operáció alkalmával két bordámat vették ki, majd ezt ismét operáció követte, ekkor ugyancsak két bordámat operálták ki.Barátom, Réti Tibor azonban egy pillanatra sem nyerte vissza eszméletét és beszállítása után másnap délelőtt súlyos sérüléseibe (kétoldali agylövés, szemideg szétzúzódás) a kórházban meghalt.

Kifosztás