Jegyzőkönyv: 3648
Neme:
Fentnevezett a következőket adja elő:
Mindenekelőtt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy mindazon munkálatok, eljárások, tárgyalások, amelyek akár a "Vadáaz-utcát" megelőző időkre, akár a kivándorlásra, vagy védlevelekre, védett hasakra, stb. vonatkoznak, mindezek elejétől végig a Jewish Agency budapesti (Palesztina Hivatalának, illetve az akkori Palesztina-Bizottságnak közbenjöttével és kezdeményezése mellett jöttek létre. A sikeres munkának előfeltételét és alapját az a jó viszony képezte és tette lehetővé, amely az akkori svájci konzulátus, illetve annak vezetője és a Palesztina-Hivatal között fennállott. A svájci konzulátus, illetve annak "Idegen Érdekek Képviselete" nevű különhivatala volt az, amely az angol és amerikai hadüzenet után ezen államok képviselete mellett a Palesztinába irányuló kivándorlás ügyét és a kivándorolni szándékozók érdekét képviselte és meg kell állapítanom - s ez különösen Charles Lutz konzul munkájára vonatkozik - a körülményekhez képest tőle telhetőén derekasan képviselte. Nagy segítségére szolgált úgy a kezdeményezésnek, mint a sikeres végrehajtásnak az a baráti jó viszony, amely az állandó érintkezés folytán Lutz konzul és a Palesztína-Hivatal vezetője, Krausz Miklós között kialakult és amelynek jó hatása Vadász-utcai munkánkkal szemben mindvégig megmutatkozott. Krausz Miklós érdemének tudható be különösen a Vadasz-utcai # felállítása, amellyel, mint cionista és mint a Szochmut magyarországi megbízottja a cionista ifjúság, és á cháluci elemek a zsidóság és Palesztina szempontjából oly fontos rétegét akarta megmenteni.
1944. május vége felé mindannyiunk előtt nyilvánvalóvá lett, hogy az u. n. Kasstner-féle csoport nem fog egyhamar elindulni, és ha igen, nem Románia irányában és nem palesztinai rendeltetéssel. Nyilvánvalóvá vált előttünk az is, hogy ily módon nagyobb zsidó tömegek kivándoroltatása és a német és nyilas karmokból való kimentése nem lesz lehetséges. Haladéktalanul más irányú mentési munkálatokhoz kellett folyamodni. A vidéki deportálások ekkor már nagyban folytak, néhány szerencsésen megszökött lengyel és szlovák chaluc jóvoltából az auschwitzi szörnyűségekről szóló jegyzőkönyvek is már kezeink között voltak. Kézenfekvő volt tehát Krausz azon gondolata, hogy a legelső és legsürgősebb teendő a külföldi közvélemény felrázása. Összegyűjtötte tehát a magyar deportálásra vonatkozó adatokat a szörnyűségek leírásával együtt és azokat az auschwitzi jegyzőkönyvek csatolása mellett azzal küldte meg a svájci zsidó képviseletekhez, hogy azokat Amerikába, Angliába és a pápához juttassák el, kérvén ezeket a kormányokat, vessék latba minden befolyásukat a náci kormánynál a szörnyűségek abbahagyása, és illetve a magyar zsidóság még itt lévő tömegeinek kivándoroltatása érdekében. Az értesítést Lutz konzul jóvoltából június elején egy svájci futár vitte ki s az eredmény meglepő gyorsasággal következett be, Az adatok és közlések,- mint néhány héttel később a hozzánk eljuttatott svájci lapokból megtudtuk,-/ néhány újság a kijuttatott anyagot szó szerint közölte, pl. a Neue Züricher Zeitung a nyíregyházai deportálás lö Írását/ Svájc útján Roosevelt, Churchill és a pápa elé jutottak. A három kormány erélyes intervenciója június 17.-én a magyar kormányhoz meg is érkezett. Mikor a következő hetek folyamán a svájciak es a magyar kormány közötti tárgyalások kézzelfogható eredményre még mindig nem vezettek, ezen intervenciójuknak külön nyomatékot is adtak., / A júniusi és főleg júliusi hatalmas bombázások./
A magyar kormánynak szóló erélyes ultimátumot a svájci kormány közvetítette. Lutz konzul kapta kézhez a terjedelmes sürgönyt, amelyben kormánya az anyag vételét igazolta és a nagyhatalmak mellékelt erélyes szövegű intervenciójának személyes utón való közlésére hívta fel. Többed jelen voltunk a követségen, amikor Lutz konzul telefonon a külügyminisztertől azonnali sürgős audienciát kért, s amikor a külügyminiszter helyettese valamit megkérdezett, amit mi, a körülállók nem hallhattunk, erélyesen így válaszolt: "Nem, kivételesen nem a saját kormányom, hanem az amerikai kormány nevében óhajtok közléseket tenni."
Lutz konzul intervenciója, úgy látszott a külügyminisztériumban nem találkozott különösebb ellenállással. Akadtak itt, mégis csak olyanok, akik a helyzetet józanul látták már ekkor és számoltak az elkövetkezendőkkel. De történetesen hangsúlyozták, hogy végső fokon a dolog nem a magyar kormánytól, hanem a németektől függ.
Úgy látszik azonban, hogy a megfelelő lépések Berlinben is megtették hatásukat és néhány napon belül magjött az ujabb svájci sürgöny, amelyben a svájci kormány értesíti Lutzot, készüljön fel a tárgyalások megkötésére és a kivándorlás előkészületeinek megtételére, miután az elvi hozzájárulás a német külügyminisztérium részéről megtörtént..
Már másnap korán reggel a magyar kormány meghívása Lutz konzulhoz meg is érkezett. A belügyminisztériumban kora délelőtt értekezlet kezdődött, amely késő délutánig tartott, s amelyre zsidó részről csak a Palesztina Hivatal képviselője, Krausz Miklós volt egyedül hivatalos. Részt vettek ezen az értekezletén csaknem az összes minisztériumok képviselői, a KEOKH képviselője és Veesenmayer német követnek a helyettese. Megjelent továbbá az értekezleten a hírhedt Ferenczy csendőr alezredes is, aki valószínűleg, mint ismert transzport szakértő volt hivatalos.
A külügyminiszter képviselője az értekezleten hivatalosan bejelentette a német külügyminisztérium hozzájárulását és certifikáttal rendelkezők kivándorlásához. Közölte egyben a magyar kormány oly értelmű intézkedését, hogy az alija lebonyolításáig (aug.31.)a deportálásokat felfüggeszti és ezen idő alatt a munkatáborosok behívása is szünetelni fog. Ezután az értekezlet áttért a kivándorlók számának a megállapítására, valamint az utazás részleteinek a megvitatására.
Ezen az értekezleten vetődött fel első ízben a "védett- házak" gondolata, ahová az alijázók elutazásuk előtt gyűjtendők lettek volna.
Ezzel azután kezdetét vette a "Vadász-utca" története, ahová július közepén bevonultunk. Itt a "kollektív útlevés" majd ebből folyó "Schutzpass" megszületett és itt a Schutzpassok által megmentett 60-80 ezer emberen kívül 2600 zsidó lélek menekült meg, köztük nagy tömegben az a cionista ifjúság, amely az illegális, földalatti mentő munka szervezője és irányítója volt.
A történeti hűség kedvéért le kell szögezni ez alkalommal, azt a még nem nagyon ismert tényt, hogy a "Vadász utca" védettjei között jó néhány baloldali nem zsidó üldözött is fellelhető volt, valamint ezek jó néhány hozzátartozója is. Jelen voltam egy decemberi este annál a jelentenél, amikor egyszerre három, kékre-zöldre fagyott nő jelent meg a bejáratnál, mint üldözött bal oldaliak hozzátartozói legalább egy éjszakára kértek menedéket. Miután többen a bal oldali frakcióból igazolták őket, engedélyt kaptak a bejövetelre s csak természetes volt, hogy soha többé eltávozásra senki fel nem szólította.
Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a városi színházbeli nyilas ünnepség elleni merényleteknek a szálai szerintük a "Vadász utcához" vezettek. Ennek volt köszönhető a december 4. hajnali csendőr#, melyet nagy utcai sortűz vezetett be, majd utána az udvari épület tetején megjelentek a kakastollasok. Szerencsére az utcai főbejárat jól el volt torlaszolva s így itten nem tudtak behatolni. Hosszú huzavona és tárgyalás kezdődött tehát a vezetőség, -főleg Weisz Artúr- és a csendőrosztag parancsnoka között. A parancsnok a Városi Színház merénylőink és az összes feltalálható fegyvereknek kiadását követelte, ellenkező esetben a kutatást saját embereivel fogja megejteni. A keresett személyeket ugyan nem ismertük, de a fegyverekről annál inkább tudtunk. Megindult tehát egy vég nélküli telefonálás belügy, -és külügyminisztériumhoz, városparancsnoksághoz és egyéb helyekre, míg végre délfelé elértük azt, hogy a csendőrosztag egyenlőre elvonult, azonban nem tudhattuk, mikor lesz hozzájuk ismét szerencsénk. A csendőrök ugyan többé nem jelentkeztek, azonban ekkor már nyilvánvalóvá vált előttünk, hogy simán megúszni a dolgot nem fogjuk.
Erre vallott az u. n." Nemzeti Számonkérő Szék" két nyomozójának egy egész délelőttre terjedő látogatása a "Vadász utcában", akinek látogatása ugyan csak hamisított " Schutzpasszokra" vonatkozott, de aki az épületben elhelyezett tömegek száma és eredete iránt is meleg érdeklődést mutattak. Egyben nem titkolták abbéli véleményüket, hogy az egész követségi ház bújtatási célokat szolgál és miután, mint mondották, ők maguk közvetlenül a " nemzetvezető testvér"- nek teszik meg a jelentésüket, remélhetjük, hogy néhány napon belül nagy tisztogatási akció indul meg ellenünk.
Ugyanakkor egyéb megbízottaink is sűrűn jelentkeztek és jelentették, hogy az Albrecht- laktanya nyilasai erősen készülődnek a "Vadász utca" ellen. Az első jelentések egészen fantasztikusak voltak. Ezek szerint a terv az volt, hogy átkísérve és beterelve bennünket a pálvölgyi barlangba, ott kézigránátokkal végeznek velünk. Később azonban ár csak a "kinyírás"- ról szóltak az értesülések. Nagy meglepetés tehát nem érte a vezetőséget december 31-én, mikor egy nyilas különítmény géppisztolyok sortüze és kézigránátok dobálása közben az épületbe behatolt. Ennek a betörésnek három halotta és 17 sebesült áldozata volt s nagy szerencsénk volt mondható, hogy az utcára lesorakoztatott tömeget az elhurcolástól a városparancsnokság és a főkapitányság megmozgatásával meg tudtuk menteni. A nyilas különítmény dühét így külön is magunkra vontuk és ennek volt köszönhető Weisz Artúr hősies kiálló elvbarátunknak másnapi elhurcolása.
A nyilas brigantik betörései a házba ezek után úgy szólván napirenden voltak s ha a január 18.felszabadulás nem következik be, igazán nehéz elképzelni, hogy az összegyűlt tömeg további mentése ilyen módon sikerülhetett volna.
