Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezett előadja a következőket:
Sok szenvedés után érkeztünk Auschwitzba. Szüleimtől elválasztottak bennünket, fiatalokat, fertőtlenítőbe küldtek, ahol teljesen leszőrtelenítettek, megfosztottak otthoni ruhámtól és cipőmtől. Helyette rabruhába és facipőbe öltöztettek. A C lágerbe kerültem, ahol ezer nő volt összezsúfolva. Két napig nem jutott semmi ennivaló, mert nagy kannákban hoztak be a levest, és aki jobban tolongott az, kapott enni. Később én is ügyeskedtem, hogy ehetetlenül elkészített kavicsos levesből valamit én is egyek. Az egyetlen ehető volt, a kenyér és a zulag. Ezen éltem. Hajnalban 2 órakor keltettek appellt állni, a hűvös szél és eső végig járta testünket, lelkünket. A kimerülés teljesen úrrá lett testünkön, lelkünkön. Szinte emberi mivoltunkból teljesen kivetkőztünk, a szenvedés, a velünk született rosszat teljes mértékben kihozta. Ehhez külön értettek a németek, akik lassan megölték a lelki életünket, és kifejlesztették az emberi bestiát. Nem segítettünk egymáson, mindenki csak saját életét mentette. A külsőnk is annyira megváltozott. Gyakran appellnél megfigyeltem a révedező tekinteteket, szinte eszelősek voltunk. Lehet ez igaz e? Mily erős volt az élni akarás bennünk, ki szemtanúja voltunk a füstölgő krematóriumoknak, s tudtuk, hogy mily kevés értéke van az emberi életnek Auschwitzban. Dr. Mengele szeszélyétől függött minden, ő korlátlanul uralkodott az életen és halálon. Kiszámíthatatlan volt ebben is, szelektálásánál, nagyon gyakran megtörtént, hogy valakit jobbra küldött, ha az illetőn meglátszott az öröm bármely megnyilatkozása, visszahajította balra a krematóriumba. Az izgalmak napirenden voltak, ha a legkisebb percenést észrevett valaki testén halálra volt ítélve.14-en aludtunk egy priccsen a barakkban, egy takaróval takaróztunk. Öt hónapig voltam ott, ez alatt az idő alatt, nem dolgoztam semmit. Továbbra is mindnyájan egy tálból ettünk, nagyon soványak voltunk. Mielőtt transzportba osztottak tetováltak.1944. október végén bevagoníroztak, útra kaptunk kenyeret és margarint, pár napra rá megérkeztünk Bergen-Belsenbe. Itt sátrakban aludtunk, valami kis szalmát kaptunk, azon feküdtünk, de a nagy esőzés következtében az is átázott, és formálisan sárban, vízben feküdtünk. Becsöpögött késő, őszi napokon az eső átázva, dermedten bújtunk egymáshoz és tartottuk magunkat melegen. Nem dolgoztam itt semmit. A táplálkozás nagyon elégtelen volt: fekete, répaleves, 12 deka kenyér. A piszok elképzelhetetlen volt, ívó vizet sem kaptunk, a latrináknál sokat kellett állni, de ezt is titokban, mert nem volt engedélyezve. Sokan haltak meg körülöttem, elvesztettem legjobb barátnőmet ott, szegény éhtífuszban halt meg.1944. december elején beválasztottak transzportba és elvittek Magdeburgba. Itt nagyon jó életünk volt a többi lágerhez képest, külön ágyban aludtam, fegyvergyárban dolgoztam, napi 12 órát. A munkások segítettek a gyárban, de itt az ellátás is jó volt: 40 deka kenyér, fekete, leves, gyakran zulagot is kaptunk. Itt nem kellett éhen pusztulni. Itt is álltunk appellt, a fárasztó gyári munka előtt és után, bizony nagyon igénybe vette fizikumunkat ez a plusz is. Az SS-nők elég jól bántak velünk.1945. április elején útnak indítottak, mert nagyon közeledtek az oroszok. Hathétig meneteltünk, útközben megettük a füvet, csigát mindent, amit tudtunk. A parasztoktól is kaptunk hébe-hóba valami ennivalót, vizet is. Végül is Parchimban, az oroszok felszabadítottak. Ha pár hétig kellett volna még várni, nem maradt volna senki sem életben. Annyira legyöngült állapotban nem lehetett volna lépést tartani az SS-katonákkal és végül is, mindnyájunkat kivégeztek volna.Most hazamegyek, körülnézek talán hazaérkezett valaki a családból. Szeretnék Palesztinába kivándorolni.

Kifosztás