Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
Férjem, aki őskereszténynek született és az én kedvemért lett zsidó - a zsidótörvények következtében öngyilkos lett. Én, mint varrónő dolgoztam egészen a végéig. Amikor jöttek a németek, csillagot hordtam, csillagos házba költöztem, és innen a csillagos házból 1944. november 10.-én a nyilasok elvittek. Hajnalban jöttek értünk, 10 percet adtak a pakolásra, úgy, hogy a kisfiamat kénytelen voltam otthon hagyni. Őt azután bevitték fiúárvaházba, onnan mint keresztényt átvitték a Munkácsi Mihály védett házba. A nyilasok megtudták, hogy ezek a gyerekek zsidók, egy alkalommal értük mentek, kivitték őket a Duna-partra mezítláb, és kezdték őket lelőni. Négy gyereket lelőttek, mire a többiek nagyon sírtak és kiabáltak, erre elengedték őket. Ekkor a kisfiam lába megfagyott és mind az 5 ujját levágták. Engem a nyilasok elvittek az óbudai téglagyárba, majd jött Pilisvörösvár és a többi állomás egészem Hegyeshalomig. Voltak faluk, ahol adtak 1-1 darab kenyeret, vagy levest. Nem bántak velünk kesztyűs kézzel, épp eléggé bántalmaztak. Sok haláleset volt az úton, voltak akik mérget vettek be, volt olyan, akire úgy ütöttek rá, hogy képtelen volt tovább menni és úgy pusztult el. Hegyeshalomnál átvittek Németországba és Zurndorfban szálltunk vonatra. Itt a németek adtak egy csajka levest és kenyeret. Vonatra ültettek, és egész éjjel utaztunk. Másnap reggel Sopronban ébredtünk fel. Sopronból koppházára vittek, ott voltunk egészen március 27.-ig. Sáncot ástunk, és a konyhán dolgoztunk. Rettenetes bánásmódban volt részünk a nyilasok felügyelete alatt. Ezen kívül még sárga ruhás németek, azt hiszem Politischer Leiterek voltak. Nagyon ütöttek vertek minket, lövöldözés is volt. Reggel 6-tól este 6-ig dolgoztunk. Reggel feketekávét, délben bablevest, ezt 4-5 órakor kaptuk és még egy kis kenyeret. Decemberben 1500 nőt vittek el Németországba és mi 120-an ottmaradtunk a konyhán. Sok volt az öngyilkos. Sokan eltetvesedtek és úgy pusztultak el. A férfiak közül sokat lelőttek, egyetlen nőt lőttek le, azt is azért, mert állítólag egy német katonától sok mindent megtudott. Innen elmentünk március 27.-én Németországba.Gyalog mentünk kb. 10 napig, amíg Mauthausenbe nem értünk. Az út rettenetes volt. Elsősorban keresztülmentünk egy hegyen, mocsáron, azt hittük ez már a vég, innen nincsen kiút. SS-ek támadtak meg a hegy végén, San Margaretánál, kiszakították a nőket a sorból. Keresztülmentünk Loretton, ott 360 nőt és férfit lőttek ki tőlünk az SS-ek. Ez éjjel volt. Elszedtek tőlünk mindent, egy száll ruhában maradtunk. Az egész falun végig kellett rohanni, zavartak át minket. Itt aztán vonatra ültünk és úgy mentünk tovább. 10 napot tartott az út étlen, szomjan. Füvet, repcét főztünk és lóherét, marharépát ettünk. Más élelmet nem kaptunk. Nekik volt a zsákjukba és a házaktól szereztek.Megérkeztünk Mauthausenba, ahol celtlagerbe helyeztek el, ami tele volt tetűvel és halottakkal. A halottakat azután kihordták. Itt rettenetes élet volt. Naponta 120-200 halott az éhségtől, végelgyengüléstől. 12-16-an kaptunk egy kilós kenyeret, az is csupa penész volt. 1 deci kávé reggel és 1 1/2 deci főzelék délben, ez volt az egész napi koszt. Azt a kijelentést tette az őrmester, hogy neki nem fontos, hogy a zsidók életben maradjanak, ha akar, beszámol, ha akar, nem számol be rólunk. Innen aztán gyalog vittek Gunskirchenbe. 3 napig tartott az út. Ennivalót nem kaptunk, csak Gunskirchen előtt egy kis kenyeret és margarint az utolsó este. Gunskirckenbe fabarakkokba helyeztek el. A barakk közelében nem volt víz, csak egy patak a közelben, ott aztán ihattunk vizet. Egy nő este kiment a latrinára és az SS lelőtte a nőt. Itt is a koszt nagyon kevés volt. Halálozás naponta 250 körül mozgott. Ezek a halottak kinn feküdtek napokon át, azután a zsidókkal elásatták. Jött egy borzalmas flekktífusz. Láttam, amikor az egyik halottnak a combjából vágott ki az egyik fiú húst, azt megfőzték és eladták. A nők külön barakkokban laktak, de a lager területén együtt voltunk a férfiakkal. 1945. május 4.-én szabadítottak fel az amerikaiak. Jó dolgunk volt ezután. A fentieket saját tapasztalataim alapján tudom.

Kifosztás