A DEGOB-jegyzőkönyvek túlélőinek nemek szerinti megoszlása
Ahogy az 1. diagramon is látszik, a DEGOB-jegyzőkönyvekben a férfiak és nők aránya közel azonos, ez megfelel az 1941-es népszámlálás adatainak, amelyek szerint a teljes népesség (zsidók és nem zsidók együtt) 49 százaléka férfi, 51 százaléka nő volt. A zsidó népesség - amelyet akkor izraelita vallásúként vettek számba - esetében ezek az arányok a következők voltak: 47,8 százalék férfi, 52,2 százalék nő. A jegyzőkonyvekben tehát az 1941-es népszámláláshoz képest egy százalékkal magasabb a férfiak aránya (és természetesen ugyanennyivel alacsonyabb a nőké).
Megjegyzésre érdemes, hogy a népszámlálás eredményei szerint az országos adatokhoz viszonyítva a fővárosban kisebb volt a férfiak aránya, mint vidéken - mind a teljes lakosságot, mind a zsidó lakosságot illetően.[1]
A következőkben megvizsgáljuk a nemek régiók szerinti megoszlását.
Nemek megoszlása régiók szerint
Nemek megoszlása a települések típusa szerint
Nemek aránya a különböző régiókban településtípus szerint
Nemek megoszlása régiók szerint
Jelentős különbségek láthatók a 2. diagramon: míg a trianoni Magyarország[2] (és kisebb arányban Erdély)[3] területéről túlnyomórészt férfiak szerepelnek a jegyzőkönyvekben, addig a minta másik domináns régiója,[4] Kárpátalja esetében a helyzet ennek éppen a fordítottja, és a dokumentumokban főként nőkre bukkanhatunk (a kárpátaljai DEGOB-túlélők 69,2%-a nő). Kisebb mértékben, de a nők vannak többségben a Felvidék esetében is.
A Jugoszláviától 1941-ben visszafoglalt Bácskából mindössze hárman szerepelnek a DEGOB-kollekcióban, ezért ennek a régiónak a vonatkozó arányai értékelhetetlenek. Összességében adataink alapján megállapítható, hogy a mintában - Erdély jelentős kivételével - a visszacsatolt területeken élők többsége nő.
Nemek megoszlása a települések típusa szerint
Hasonló jellegzetességet vehetünk észre, ha a települések típusa szerint vizsgáljuk a nemek arányát.
A 3. diagramon egyértelműen látható a férfiak dominanciája a fővárosban, míg a többi településen - főként a községekben - a nők túlsúlya figyelhető meg. Ám míg a különböző típusú városok esetében ez nagyjából megfelel a teljes mintában tapasztalható arányoknak, addig a községek és a főváros nemi megoszlása egymás "tükörképe". Nagyjából egyharmad-kétharmad arányban szerepelnek a nők és a férfiak a két típusban, csak éppen fordított "szereposztásban": a budapestieknél a férfiak, a vidéki községekből származók esetében pedig a nők rendelkeznek a kétharmados többséggel.
Az egész minta alapján úgy is fogalmazhatunk, hogy a DEGOB-jegyzőkönyvekben szereplő túlélők, amennyiben budapestiek, akkor túlnyomórészt férfiak, ha egyéb települések lakói, akkor viszont nagyobbrészt nők.
Nemek aránya a különböző régiókban településtípus szerint
Ezen a diagramon a férfiak arányát láthatjuk a különböző régiókban településtípusok szerint. Az már a 2. ábrán látható volt, hogy a mintában a nemek aránya régiónként eltérő. Mivel azonban az egyes régiókra különböző településtípusok jellemzőek, elképzelhetőnek tűnhet, hogy a nemi megoszlásban tapasztalt régiónkénti különbséget valójában a településtípusok különbözősége okozza, azaz esetleg nem is a nem és a régió függ össze, hanem a nem és a településtípus, illetve a régió és a településtípus. A nemi megoszlás és regionalitás között megfigyelt összefüggést a település típusa az alábbi módon pontosítja: a régiókból kis elemszámuk miatt kihagytuk Bácskát és a külföldi területeket, valamint összevontuk Budapestet és a vidéki Magyarországot, létrehozva belőlük a "Magyarország" régiót.[5]
Az így kapott teljes mintában jól látható, hogy a "települési lejtőn" lefelé haladva egyre csökken a régió és nemi megoszlás között tapasztalt összefüggés: a törvényhatósági jogú városokban a férfiak aránya az egyes régiókban nagyon eltér, a községekben a különbség ugyan jelentős, de ezeken a településeken a férfiak aránya regionálisan jóval kevésbé tér el, mint a törvényhatósági jogú városok esetében. Tehát régió és nem közötti összefüggés a településtípus szintentartásával megmaradt, és különösen a törvényhatósági jogú városokban jelentős.
Itt is megfigyelhető az a több elemzésünkben kapott eredmény, hogy "Magyarország" (néhol Budapest), és a Kárpátalja régió egymás "tükörképei". Ahogy a 2.diagramon már láthattuk: a fővárosban és a vidéki Magyarországon kétharmad a férfiak, és egyharmad a nők aránya, addig Kárpátalján esetében éppen ennek a fordítottja igaz, egyharmad a férfiaké, és kétharmad a nőké. A településtípus a nemek arányára két régióban éppenséggel fordítva hat: míg a magyarországi területeken a férfiak aránya a városokban a legalacsonyabb (54,1 százalék), addig Kárpátalján e településtípus esetén éppen, hogy a legmagasabb (33,8 százalék); míg Magyarországon a férfiak aránya a törvényhatósági jogú városokban a legmagasabb (83,3 százalék), addig Kárpátalján pontosan ezeken a településeken a legalacsonyabb (29,4 százalék). A Felvidék és Erdély esetében a férfiak aránya a "települési lejtőn" fölfelé haladva indul növekedésnek.
Lábjegyzetek
[1] Budapest teljes lakosságát tekintve 46,6% volt férfi, 53,4% nő. A főváros izraelita vallású lakosságának pedig 47,5 százaléka volt férfi, míg 52,5 százalékuk nő. in. Az 1941. évi népszámlálás 4. Demográfiai és foglalkozási adatok törvényhatóságok szerint (Budapest, 1979) 39-41.old.
[2] A trianoni Magyarországot a diagramon Budapest (a férfiak aránya 70,7%) és a vidéki Magyarország régiójának (a férfiak aránya 62,2%) együttese jelenti.
[3] Ezen kívül még a DEGOB-nak nyilatkozó külföldi állampolgárságúak esetében is a férfiak vannak jelentős többségben, ám számuk a teljes mintához képest túl alacsony.
[4] Lásd a Régió menüpont 1. diagramját.
[5] Pontosabb lenne a trianoni Magyarország elnevezés, hiszen valójában ezt takarja a két régió összevonása, csak az egyszerűség kedvéért rövidítettük Magyarországra.
