A DEGOB-jegyzőkönyvek túlélői a régiók szerinti megoszlás tükrében
Elemzésünk során az alábbi kategóriákat hoztuk létre: Budapest, vidéki Magyarország, Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Bácska, külföld. A kategóriák létrehozásánál az átláthatóságot, az egyszerűséget és az egyértelműséget tekintettük fő követelménynek. Az első két kritériumból következően csak két regionális kategóriát hoztunk létre a trianoni Magyarország területéből, jóllehet a 'vidéki Magyarország' kategóriát természetesen tovább is bonthattuk volna.
A visszacsatolt területek régióinak elnevezése magától értetődő volt, hiszen ezek esetében adottak voltak e területek régi magyar történelmi elnevezései. Probléma adódott viszont az egyes települések e régiókba történő sorolásánál.
Az első bécsi döntés következményeként a Felvidék és Kárpátalja déli része is visszakerült Magyarországhoz, majd 1939-ben a magyar hadsereg Kárpátalja többi részét (ide tartozott Máramaros megye északi része) is elfoglalta. (A trianoni döntés eredményeképpen a történelmi Kárpátalja egészét - azaz Ung, Ugocsa, Bereg vármegyék, valamint Máramaros vármegye északi részét - Csehszlovákia kapta meg.) Meg kellett tehát határoznunk, pontosan mely területet tekintjük Kárpátaljának, ám az 1941-es állapotot nem tekinthettük irányadónak, hiszen az akkori közigazgatás nem ilyen egységekre bontotta fel az országrészeket. Így azt a megoldást választottuk, amely igazodik a történelmi hagyományokhoz, ugyanakkor egyértelmű is. Azt a települést soroltuk tehát Kárpátaljához, amely az alábbi feltételeknek egyszerre felelt meg: a mai Ukrajna területén fekszik, és a történelmi Magyarországon az említett négy vármegye valamelyikének területén volt, és 1941-ben Magyarországhoz tartozott.
Ugyanezzel a logikával soroltuk be a településeket a többi visszacsatolt régióba is. Felvidékhez tartozónak azt a települést tekintettük, amelyik a mai Szlovákia területén fekszik és 1941-ben Magyarországhoz tartozott.
Az 1940-es második bécsi döntés következtében Magyarországhoz csatolt Észak-Erdély helyett, az egyszerűség kedvéért az 'Erdély' megnevezést kapta az a régió, amely ma Románia része, de 1941-ben Magyarországhoz tartozott.
A 'Bácska' régió pedig nem csak a névadó területet, hanem egyben mindazokat a területeket is magában foglalja, amelyeket Magyarország 1941 áprilisában foglalt el Jugoszláviától, azaz a baranyai háromszöget, a Muraközt és a Mura-vidéket is. Így a 'Bácska' régióhoz azokat a településeket soroltuk, amelyek ma Szerbiához, Horvátországhoz vagy Szlovéniához tartoznak, de 1941-ben Magyarországhoz csatolták őket. (Ennek elhanyagolható jelentősége van, mert összesen csak három település tartozik ebbe a régióba.)
A 'Külföld' régió azokat a településeket rejti, amelyek 1941-ben sem tartoztak Magyarországhoz.
A DEGOB-jegyzőkönyvek túlélőinek lakhely szerinti regionalis jellemzőit vizsgálva legszembetűnőbb a Kárpátalja régió túlsúlya. A teljes minta majdnem fele ehhez a régióhoz tartozik, ami jelentősen felülmúlja az 1941-es Magyarországon belül Kárpátalján élő zsidóság arányát, amely nagyjából 10 % körül mozgott.[1]
A következő jól látható tény, hogy amennyiben csak a trianoni Magyarország zsidó lakosságát vesszük figyelembe (a diagramon ez a budapesti és a vidéki Magyarország régió együttes lakosságát jelenti), akkor a fővárosiak aránya rendkívül felülreprezentált: míg az 1941-es népszámlálás adatai szerint a trianoni Magyarország területén élő zsidók 46%-a volt budapesti, addig a DEGOB-jegyzőkönyvekben ez az arány 73 %. Ha a visszacsatolt területek lakosságával együtt nézzük a jegyzőkönyvek adatait, akkor a budapestiek aránya még mindig felülreprezentált a népszámlálás adataihoz képest.[2]
Leszögezhető tehát, hogy a DEGOB-jegyzőkönyvek túlnyomórészt - több mint 80 százalékban - kárpátaljai és budapesti túlélők adatait, történetét tartalmazzák.
Nemek megoszlása régiók szerint
Életkori megoszlás régiók szerint
Nemek aránya a különböző régiókban településtípus szerint
Életkori megoszlás régiók szerint
A 2. diagramon jól látható, hogy a visszacsatolt területek - Felvidék, Kárpátalja, Erdély[3] - korcsoport-mintázata nagyon hasonlít egymásra, és a teljes mintára egyaránt. Közös jellemzőjük a 16-25 éves korcsoport óriási túlsúlya, valamint az ezt következő korcsoportok drámaian egyre csökkenő aránya.
Ettől kissé különbözik a "Vidéki Magyarország", és a "Külföld" régió mintázata. Mindkét területen domináns ugyan a fiatal felnőttek (16-25 évesek) korcsoportja - bár kisebb mértékben, mint a visszacsatolt területeken -, ám az utána következő csoportok esetében már más a helyzet. A vidéken élőknél a 26-35 és a 36-45 évesek csoportja azonos nagyságú, míg a külföldiek esetében ez az azonosság egy korcsoporttal eltolódik, és a 36-45, valamint a 46-55 évesek korcsoportjainak aránya azonos.[4]
A legnagyobb eltérés azonban a budapestieknél tapasztalható: itt nem érvényesül sem a fiatal felnőttek túlsúlya, sem pedig az utána következő korcsoportok "lépcsőzetes" jellege. A jegyzőkönyvekben szereplő fővárosiak kilenctizede közel egyforma arányban oszlik meg a 16-tól 45 éves korig terjedő három korcsoport között.[5]
A jelenségre magyarázat lehet, hogy míg 1944-ben a teljes vidéki zsidóságot Auschwitz-Birkenauba deportálták, addig a budapesti közösség elkerülte ezt a sorsot, ennek következtében a holokauszt során jóval kisebb veszteségeket szenvedett és korcsoportos struktúrája a legkevésbé sérült. Miközben a vidékiek között az auschwitz-birkenaui szelekciós szabályoknak köszönhetően (a fiatal és középkorú anyák gyermekeikkel együtt való elpusztítása, az idősebb középkorúak, gyermekek és öregek munkaképtelenként való megölése stb.) a 16-25 év közötti korcsoport került többségbe, addig Budapesten a 16-25, a 26-35 és a 36-45 közötti korosztályok gyakorlatilag azonos arányban jelennek meg, sőt a következő, a 45-55 évesek csoportja is messze itt a legnépesebb.
Azonban ismételten meg kell jegyeznünk, hogy a fenti magyarázat történeti tudásunk terméke, az általunk elemzett adatok erre nézvést nem bizonyító erejűek, hiszen - mint azt a bevezetőben már hangsúlyoztuk - a DEGOB irategyüttes nem reprezentatív sem a túlélők, sem az elhurcoltak összességére
Nemek aránya a különböző régiókban településtípus szerint
Ezen a diagramon a férfiak arányát láthatjuk a különböző régiókban településtípusok szerint. Az már a Nemek menüpont 2. diagramján látható volt, hogy a nemek mintán belüli aránya régiónként különbözik. Mivel azonban az egyes régiókra különböző településtípusok jellemzőek, elképzelhetőnek tűnhet, hogy a nemi megoszlásban tapasztalt régiónkénti különbséget valójában a településtípusok különbözősége okozza, azaz esetleg nem is a nem és a régió függ össze, hanem a nem és a településtípus, illetve a régió és a településtípus. A nemi megoszlás és regionalitás között megfigyelt összefüggést a település típusa az alábbi módon pontosítja: a régiókból kis elemszámuk miatt kihagytuk Bácskát és a külföldi területeket, valamint összevontuk Budapestet és a vidéki Magyarországot, létrehozva belőlük a "Magyarország" régiót.[6]
Az így kapott teljes mintában jól látható, hogy a "települési lejtőn" lefelé haladva egyre csökken a régió és nemi megoszlás között tapasztalt összefüggés: a törvényhatósági jogú városokban a férfiak aránya az egyes régiókban nagyon eltér, a községekben a különbség ugyan jelentős, de ezeken a településeken a férfiak aránya regionálisan jóval kevésbé tér el, mint a törvényhatósági jogú városok esetében. Tehát régió és nem közötti összefüggés a településtípus szintentartásával megmaradt, és különösen a törvényhatósági jogú városokban jelentős.
Itt is megfigyelhető az a több elemzésünkben kapott eredmény, hogy "Magyarország" (néhol Budapest), és a Kárpátalja régió egymás "tükörképei". Ahogy a nemek megoszlását vizsgáló fejezetünkben településtípustól függetlenül már láthattuk, míg a fővárosban és a vidéki Magyarországon kétharmad a férfiak, és egyharmad a nők aránya, addig Kárpátalján esetében éppen ennek a fordítottja igaz, egyharmad a férfiaké, és kétharmad a nőké. A településtípus a nemek arányára két régióban éppenséggel fordítva hat: míg a magyarországi területeken a férfiak aránya a városokban a legalacsonyabb (54,1 százalék), addig Kárpátalján e településtípus esetén éppen, hogy a legmagasabb (33,8 százalék); míg Magyarországon a férfiak aránya a törvényhatósági jogú városokban a legmagasabb (83,3 százalék), addig Kárpátalján pontosan ezeken a településeken a legalacsonyabb (29,4 százalék). A Felvidék és Erdély esetében a férfiak aránya a "települési lejtőn" fölfelé haladva indul növekedésnek.
Lábjegyzetek
[1] Az 1941-es népszámlálás szerint 78272 zsidónak minősített lakosa volt. Az adatok megtalálhatók a http://www.karpatok.uzhgorod.ua/magyarsag/ismertet.html címen.
[2] Az 1941-es népszámlálás szerint - a visszacsatolt területeken élőket is beleszámolva - a fővárosi zsidóság aránya 22-25% körül volt - attól függően, hogy a mintegy százezer nem izraelita vallású, de zsidó származású lakost is a zsidó népességhez számítjuk-e vagy sem. In Az 1941. évi népszámlálás 4. Demográfiai és foglalkozási adatok törvényhatóságok szerint (Budapest, 1979)
[3] Bácska nem értékelhető, mert - ahogy erre már több esetben rámutattunk - ide csak három személy tartozik.
[4] Bár azt is meg kell jegyezni, hogy ebbe a régióba is csak 71-en tartoznak, ennek a 14 százaléka mindössze tíz fő, ez pedig egy több ezres minta esetében igen kevés esetszámnak minősül.
[5] Ugyanezt találjuk majd a településtípusoknál is, azért mert a "Budapest" régió és Budapest, mint főváros településtípus egybeesik.
[6] Pontosabb lenne a trianoni Magyarország elnevezés, hiszen valójában ezt takarja a két régió összevonása, csak az egyszerűség kedvéért rövidítettük Magyarországra.
