A DEGOB-jegyzőkönyvek túlélőinek településtípus szerinti megoszlása

Munkánk során a településeket négy kategória szerint csoportosítottuk: Budapest mint főváros, a törvényhatósági jogú városok,[1] az egyéb városok kerültek a harmadik kategóriába, végül minden más települést - falu, község, nagyközség - pedig a negyedik, 'község' elnevezésű csoportba soroltunk.

A diagramból jól látható, hogy a községekből származó túlélőkkel felvett jegyzőkönyvek dominálják az iratanyagot.

Ez az eredmény nagyban összefügg azzal a már a régiók esetében megfigyelt ténnyel, hogy a DEGOB munkatársainak kérdéseire válaszolók majdnem fele kárpátaljai, azaz egy olyan területről érkezett, amely összességében az országos átlagnál kevésbé volt urbanizált.[2]

Az elemzés másik figyelemre méltó eredménye a fővárosiak jelentős aránya, amely mindenképpen számottevő mértékben haladja meg az 1941-es népszámlálás arányait.[3]

Összességében tehát leszögezhetjük, hogy a DEGOB jegyzőkönyvekben elsősorban a községekben élők (43,5%), másodsorban pedig a fővárosiak elbeszélései szerepelnek (32,1%), míg a vidéki városokból származók aránya nem éri el a 25%-ot sem.

Nemek megoszlása a települések típusa szerint

Korcsoport szerinti megoszlás a település típusa szerinti csoportokban

Férfiak közti életkori megoszlás az egyes településtípusok szerint

Nők közti életkori megoszlás településtípusok szerint

Lábjegyzetek

[1] A 21 törvényhatósági jogú város 1944-ben: Baja, Budapest, Debrecen, Győr, Hódmezővásárhely, Kassa, Kecskemét, Kolozsvár, Komárom, Marosvásárhely, Miskolc, Nagyvárad, Pécs, Sopron, Szabadka, Szatmárnémeti, Szeged, Székesfehérvár, Újvidék, Ungvár, Zombor.

[2] Ungvár törvényhatósági jogú városon kívül csak Munkácsnak és Beregszásznak volt városi rangja ebben az időben.

[3] A mintegy 825 000 főnyi zsidó lakosság nagyjából 22 százaléka élt a fővárosban.