A DEGOB-jegyzőkönyvek mintájának életkor szerinti elemzése
Ezen a változón belül hét kategóriát hoztunk létre, túlnyomórészt tízévenkénti csoportosítással. Csak az első és az utolsó korcsoport esetében tértünk el ettől: az elsőnél a 16 évesnél fiatalabbakat, míg az utolsónál a 66 évesnél idősebbeket soroltuk együvé. Döntésünket nem önkényesen, hanem a történeti körülmények figyelembevételével hoztuk. Azért választottuk a 16 éves korhatárt, mert az Auschwitz-Birkenauba érkezéskor az SS doktorok által végrehajtott szelekciók során - a nácik alapelve szerint általában - csak az ennél idősebbek kerülhették el az azonnali halált.[1] Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy elemzésünk ezt a prekoncepciónkat alátámasztotta: a DEGOB-jegyzőkönyvekben kevés ilyen fiatal korú túlélő szerepel.
A birkenaui zsidórámpán a vagonokból kiszálló idős magyar zsidókra ugyanaz a sors várt, mint a 16 évnél fiatalabbakra: az időseket (általában az 50 felettieket) Mengele doktor és kollégái azonnal a gázkamrákba küldték. Ennek megfelelően legidősebbek csoportjának (a minta 0,1%-ról van szó) alsó korhatárát a tízéves csoportskálánk beosztásából következően 66 évnél húztuk meg.
Előrebocsátható, hogy elemzésünk szerint a DEGOB-jegyzőkönyvekben szereplő minta átlagéletkora 27,3 év.
Némiképp váratlan, hogy a minta több mint fele (53,7%, 2554 személy) a második legfiatalabb korcsoporthoz tartozik. Bár az várható volt, hogy a túlélők között a fiatalabbak lesznek többségben, hiszen nekik volt esélyük a rendkívüli fizikai és mentális megpróbáltatások túlélésére, előzetesen mégis inkább a következő korcsoport (a 26-35 évesek) dominanciájára számítottunk, mert a fizikai teljesítőképessége ennek a korosztálynak a legjobb. Előzetes várakozásunkat az elemzések nem igazolták. Nem tudhatjuk azonban pontosan, hogy a több mint félmillió elhurcolt között milyen arányban fordultak elő az egyes korosztályok, így az elemzési adatainkból kitűnő megoszlást - különböző mértékben ugyan, de együttesen hatva - több tényező is befolyásolta:
Mindez befolyásolta az általunk kapott eredményeket, de szeretnénk még egyszer leszögezni, hogy nem tudjuk, melyik tényező, milyen mértékben hatott, így nem állapíthatjuk meg, hogy melyik összetevő (esetleg olyasmi, amire nem is gondoltunk) okozta adatainkban a korcsoportok eltérő arányát.
A diagramon mindenestre világosan látszik, hogy az életkor növekedésével csökken a jegyzőkönyvekben szereplő túlélők száma.
Leszögezhető, hogy a DEGOB-jegyzőkönyvekben zömmel a 16-25 éves korcsoporthoz tartozók szerepelnek (53,7%), majd az utánuk következő két korcsoporthoz tartozók következnek: 26-35 évesek aránya a teljes mintában 21,1%, a 36-45 éveseké pedig 16%.
E három korcsoport (a fiatal felnőttektől a középkorúakig) alkotja az irategyüttesben szereplő túlélők 90 százalékát.
Ebben a mintában - a legfiatalabbakat leszámítva - megfigyelhető, hogy az életkor növekedésével csökken a túlélők száma - egy jelentős kivételtől eltekintve, amint arról a későbbiekben még szólni fogunk.
Korcsoport szerinti megoszlás a település típusa szerinti csoportokban
Férfiak közti életkori megoszlás az egyes településtípusok szerint
Nők közti életkori megoszlás településtípusok szerint
Nemek megoszlása korcsoportok szerint
Ha a korcsoportokat és a nemek megoszlását együttesen vizsgáljuk, akkor tovább árnyalhatjuk a korábbi képet. Látható, hogy a kiemelkedően meghatározó (2554 fő tartozik ide) 16-25 éves korcsoportban nagyjából egyharmad-kétharmad a férfiak és a nők aránya. Némileg váratlan, hogy a nők ennyire dominánsak ebben a korcsoportban, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy a minta több mint fele ehhez a korcsoporthoz tartozik.
(Tudjuk, hogy a DEGOB-jegyzőkönyvek túlélőinek majdnem fele (48,6%) kárpátaljai illetőségű, márpedig az ottani zsidóság többségét Auschwitz-Birkenauban megsemmisítették, a férfiak jelentős része azonban a munkaszolgálat révén elkerülte ezt a sorsot.)
A jegyzőkönyvekben a Kárpátaljáról származó túlélők túlnyomó többsége fiatal (16-25 év közötti) nő.
A nők aránya csak a legfiatalabbak között magasabb, mint a férfiaké, míg az összes többi korcsoportban ez az arány megfordul, és a férfiak kerülnek többségbe, méghozzá annál inkább, minél idősebb korcsoportot vizsgálunk[2]. A DEGOB-jegyzőkönyvekben tehát minél idősebbeket vizsgálunk, annál valószínűbb, hogy férfiakat találunk.
Megvizsgálhatjuk ugyanezt a kérdést más szempontból is. A 3. diagramon a korcsoportok megoszlását láthatjuk a férfiak és a nők csoportján belül. Látható, hogy mindkét nem esetében a 16-25 éves korcsoport a legnépesebb, ám az előbb megfigyelt összefüggés itt is megmutatkozik. Azaz a férfiaknál következő két korcsoportban - a 26-35 és a 36-45 évesek - nagyjából azonos arányban szerepelnek túlélők, míg a nőknél ezekben a korosztályokban (és a továbbiakban is) egyre csökken a létszám.
(Történelmi ismereteink szerint a haláltábort működtető szörnyű náci logika következőképpen működött. Már említettük a DEGOB-nak nyilatkozó túlélők kétharmada az 1944 nyarán rekordidő alatt Auschwitz-Birkenauba deportált vidéki területekről, legtöbbjük Kárpátaljáról származott. A beérkező transzportokat a birkenaui rámpán szelektáló SS-ek a válogatás során lehetőség szerint megpróbálták kerülni a nagyobb konfliktusokat, amelyek lassíthatták a megsemmisítési mechanizmus hatékonyságát. Ezért általános elv volt, hogy a kiskorú gyermekkel együtt az édesanyát is a gázkamrába küldték. Ennek megfelelően a fiatal és középkorú (a 26-35, illetve a 36-45 éves korosztályba tartozó) családanyák többségét általában még az érkezés napján megölték, míg a nem családos fiatal lányoknak nagyobb esélyük volt a túlélésre.)[3]
Mindenesetre a DEGOB-jegyzőkönyvekben szereplő túlélő nők majdnem kétharmada (65,2%) a 16-25 évesek csoportjához tartozik, ami megfelel a fentebb ismertetett eljárásnak.
Ahogy a nemek megoszlását vizsgáló elemzésünkben már megmutattuk, a mintában szereplő budapestiek több mint kétharmada férfi, míg a községekben élők nagyjából ugyanekkora része viszont nő.[4]
Korcsoport szerinti megoszlás a település típusa szerinti csoportokban
A 4. diagramon az látható, hogy az egyes településtípusokban milyen arányban találhatók meg a különböző korcsoportok.
A legszembetűnőbb eltérés az eddigi eredményekhez képest, hogy a DEGOB-jegyzőkönyvek budapesti túlélői (a minta 31,9 százaléka) között nem a 16-25 éves korcsoporthoz tartozók vannak relatív többségben, sőt, ez csak a harmadik legnépesebb korcsoport.
A fiatalnak tekinthető, ereje teljében lévő korosztály korcsoportjai - a 16-25 évesek, a 26-35 évesek és a 36-45 évesek - nagyjából egyforma arányban szerepelnek a fővárosiak között, azaz mintánkban a budapestiek között nem érvényesül az a korábban megfigyelt tendencia, hogy az életkor növekedésével párhuzamosan csökken a túlélők száma. A 46-55 évesek korcsoportjától kezdve természetesen ez bekövetkezik, összességében azonban a fővárosiak között ennek a korcsoportnak is messze magasabb az aránya a többi településtípushoz képest (Budapesten 9,6% más vidéki településeken 2,1-5,4%).
(Tudjuk, hogy mivel 1944-ben Magyarországon csak a budapesti zsidóság kerülte el a deportálást Auschwiztba, országosan a holokausztot ez a közösség élte túl a legkisebb veszteséggel nemcsak a túlélők számát és arányát, hanem a megmaradt közösség korcsoportos megoszlását tekintve is.)
A fentiekben azt láthattuk, hogy a DEGOB-jegzőkönyvekben szereplő túlélőkre is igaz e megállapítás: a fővárosban egyforma arányban található meg mindhárom 16 és 45 év közti korcsoport.
Vizsgáljuk azonban tovább a kérdést. Vajon módosítja-e a megfigyelteket, ha a nemi megoszlást szinten tartjuk, azaz, ha a férfiakon és nőkön belül külön vizsgáljuk a két változó (a településtípus és az életkor) viszonyát? Vajon a nemek eltérő aránya okozza a megfigyelt jelenséget, vagy az az egyes nemeken belül is megmutatkozik? Vajon van-e jelentősége annak, hogy milyen neműek a budapestiek?
Férfiak közti életkori megoszlás az egyes településtípusok szerint
Azonnal látszik, hogy itt érhető tetten a legmarkánsabban az a kivétel, amit a fejezet elején említettünk. A mintában szereplő budapesti férfiak esetében - 16 éves kortól 45 éves korig - az életkor növekedésével egyre több túlélőt találunk. Az esetükben - az előbb említett korhatáron belül - megfordul a minta egészére jellemző tendencia: az életkor növekedése nem vonja maga után a túlélők arányának csökkenését.
Az is észrevehető, hogy a többi településtípushoz képest a 16-25 évesek aránya Budapest esetében jóval kiegyensúlyozottabb a 26-35 és a 36-45 évesekhez képest. Míg a 16-25 évesek a vidéki településekről származó túlélő férfipopuláció 50-56%-át teszik ki, addig a fővárosban csak minden negyedik férfi tartozik ehhez a korcsoporthoz, míg a következő két korosztály ennél is nagyobb arányban (28,5, illetve 33,2%) képviselteti magát.
Az elemzés e pontján ismét szeretnénk emlékeztetni az Olvasót arra a tényre, hogy a holokausztot a budapesti zsidóság vészelte át a legkevesebb veszteséggel, amelynek korstruktúrája minden bizonnyal a legkevesebb torzulást szenvedte el.
Nézzük meg, milyen képet mutat a nők életkori megoszlása ugyanebből a szempontból!
Nők közti életkori megoszlás településtípusok szerint
A nők esetében végig megfigyelhető az általános tendencia, hogy a mintában - a település jellegétől függetlenül - az életkor növekedésével egyre kevesebb túlélőt találunk. A főváros e tendenciát azonban némileg mérsékli. A budapesti nők esetében a három domináns korcsoport arányai közti különbség sokkal kisebb, mint a többi településtípusnál.
Ezzel szemben - mint azt a történeti kutatások bemutatják - a fővároson kívül élő zsidó női populáció korcsoportos struktúráját a holokauszt drámaian átrendezte. Talán ez az átrendeződés figyelhető meg az általunk tanulmányozott jegyzőkönyvekben is: a DEGOB nem budapesti női túlélőinek 67-75 százaléka (azaz kétharmada-háromnegyede) a 16-25 évesek közül kerül ki, ez az arány tehát még egészségtelenebb, mint a szintén súlyosan torzult korcsoportos struktúrájú vidéki férfipopulációra jellemző 50-56%.
Elemzésünk végén tehát nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy Budapest különleges helyzete a korcsoportokat tekintve nem a nemek eltérő arányának köszönhető, a kor szerinti mintázat nagyon eltér a többi településtípusban tapasztalttól, mind a férfiak, mind pedig a nők esetében, ráadásul az előbbieknél még az életkori tendencia ellentétes a többi kategóriában megfigyelttel.
(Mindezen jelenségek nem mondanak ellent az ismert körülményeknek: a fővárosi zsidóság kényszerlakhelyre való költöztetése kereken két hónappal később kezdődött (1944. június 16.), mint a vidékieké (1944. április 16.), és Horthy 1944. július elején leállíttatta a deportálásokat, így azok csak azokat a Budapest környéki településeket (pl. Kispest, Újpest, Pestszenterzsébet, Csillaghegy stb.) sújtották, amelyeket a háború után csatoltak a fővároshoz. A szinte teljesen kiirtott vidéki zsidósággal szemben a fővárosi közösség súlyos veszteségek árán ugyan, de legalább többségében túlélte a holokausztot.)
Szeretnénk újfent hangsúlyozni, hogy eredményeink ugyan nem mondanak ellent a fenti tényeknek, ám vizsgálatunk nem bizonyíthatja, hogy e történeti tények okozzák azokat. Nem tudhatjuk ugyanis pontosan, hogy az elhurcoltak között milyen arányban fordultak elő az egyes korosztályok, vagy hogy a budapesti túlélők közül az idősebb korcsoportok képviselői esetleg kisebb (vagy nagyobb) hajlandóságot mutattak az interjúkban való részvételre, esetleg a gyermekes nők kevésbé kívántak a kérdőív kérdéseire válaszolni, stb. Így adataink nem mutatják, hogy a korcsoportok eltérő aránya a különböző túlélési arányokat, vagy a kitöltési hajlandóság eltérését jelenti, esetleg az elhurcoltak korcsoportonkénti változó aránya magyarázza a megfigyelt megoszlást. .
Lábjegyzetek
[1] Ennek az elvnek volt a következményeként az 1944 nyarán 14 éves korában deportált későbbi Nobel-díjas írót, Kertész Imrét az SS-orvos a gázkamrába küldte volna, ha kiderül életkora. Kertészt azonban figyelmeztette a szelekciónál segédkező ún. Kanada-kommando egyik zsidó tagja, hogy 16 évesnek hazudja magát. A fiatal fiú megfogadta a tanácsot és túlélte a holokausztot. Az Auschwitz-Birkenaui Állami Múzeum egyik szakértője a magyar zsidóság háború előtti demográfiai jellemzőinek alapján úgy vélte, hogy mivel 1941-ben a 18 évesnél fiatalabbak a populáció 22,2%-át tették ki, ezért a 430 ezer magyar deportáltból legalább 90 ezren kiskorúak voltak. Helena Kubica: Children and Adolecents in Auschwitz. In: Waclaw Dlugoborski-Franciszek Piper (eds): Auschwitz 1940-1945. I-V. vols. (Oswiecim, 2000.) II/233. o. Mivel a fiatal és középkorú magyar zsidó férfiak jelentős részét munkaszolgálatosként nem deportálták, így az elhurcoltak 430 ezres tömege egyáltalán nem felelhetett meg a háború előtti magyar zsidóság korcsoportos megoszlásának. Ebből következően az Auschwitz-Birkenauba szállított magyar fiatalkorúak száma meghaladta a 100 ezer főt.
[2] A legidősebbek csoportjában csak négy személy található, ami túl kevés ahhoz, hogy bármilyen következtetésre jussunk ezzel kapcsolatban. Mindazonáltal ez a tény nem mond ellent a fenti gondolatmenetnek.
[3] A Koncentrációs Táborok Felügyelősége az SS Gazdasági és Igazgatási Főhivatalának (Wirtschaftsverwaltungshauptamt der SS - SS-WVHA) egyik részlegeként ellenőrizte és működtette a náci táborhálózatot. A magyarországi zsidóság Auschwitz-Birkenauba való tömeges deportálása 1944. május 15-én kezdődött meg és elsőként zömmel a kárpátaljai közösségeket (Munkács, Ungvár, Beregszász és környékük) sújtotta. A Birkenauba beérkező zsidókat az SS-orvosok rögtön a vasúti rámpán szelektálták. E szelekciók eredményeként egy átlagos transzport esetében tehát a munkaképes - az egyelőre életben hagyott - férfiak száma jóval meghaladta a nőkét. A magyar akció tizedik napján, az SS-WVHA főnöke, Oswald Pohl SS-Obergruppenführer meglepődve jelentette Heinrich Himmlernek, az SS vezetőjének, hogy furcsa módon a magyar transzportokból kiválogatott munkaképesek fele nő, és külön engedélyt kért főnökétől, hogy " für diese grosse Zahl Frauen" ("e nagyszámú nő részére") megteremtsék a munkára való bevetés feltételeit. Pohl távirata Himmlerhez, 1944. május 24. In: Randolph L. Braham: The Destruction of Hungarian Jewry. (New York, 1963.) 378-379. o.
