Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Az SS-orvosok

Az orvosok fontos szerepet játszottak a náci táborrendszer működésében, különösen igaz ez az Auschwitz-komplexum  esetében. Az SS-doktorok legfontosabb feladata nem a betegek gyógyítása volt. Legtöbbjük hozzá sem ért a koszos és leromlott foglyokhoz, rajtuk a deportált orvosok próbálták segíteni mostoha körülmények között. Az SS-orvosok a tábor "ökológiájáért" voltak felelősek.

A különböző európai országokból több napos utazás után beérkező transzportokat az auschwitz-birkenaui rámpán SS egyenruhás orvosok fogadták, akik munkaerőképesség szempontjából szelektálták a vonaton érkező deportáltakat. Egyedül ők dönthették el, ki alkalmas rabszolgamunkára. A többieket a gázkamrákba  küldték.

Dr. Heinz Thilo SS-főhadnagy magyar zsidókat szelektál a rámpán

Annak tudatában kontrollálták a táborba beengedettek számát, hogy milyen volt a helyzet a szögesdrótokon belül. Ha a barakkok túlzsúfoltak voltak, az egyes fogoly helyzete, élelmezése és így a munkaképessége is romlott. Ebben az esetben az új transzportokat szigorúan szelektálták, és csak a legerősebbek kaptak esélyt, mivel az élelmezést, a latrinák és a férőhelyek számát nem lehetett növelni. A nagyobb transzportok érkezése előtt az SS-orvosok először a kórházakban szelektálták, ha ez nem volt elég, akkor a tábor egyes szektoraiban szűrték ki a leggyengébbeket. Amint az Auschwitz-komplexumhoz tartozó üzemekben munkaerőhiány lépett fel, a rámpán álló orvosok elnézőbbé váltak, és még a gyengébbeket is munkaképesnek nyilvánították. Mivel a rámpa és a tábor állandó, ellenérdekelt kölcsönhatásban állt egymással, a normális erkölcsi megfontolások fejtetőre álltak. A táborban lévő rabok vagy azért fohászkodtak, hogy egy beérkező transzportból minél kevesebben kerüljenek gázkamrába, ekkor azonban az ő helyzetük romlott, közülük szelektáltak többet, vagy saját érdekeiket helyezték előtérbe, és azt kívánták, hogy minél többen induljanak az újak közül a krematóriumok felé. Ezt a kényes egyensúlyt a táborban és a rámpán egyaránt az SS-orvosok felügyelték Az orvosok azonban nemcsak a halálra ítéltek kiválasztásával vettek részt a megsemmisítő mechanizmus működtetésében, valójában a gázosítás során is ők felügyelték a tömeggyilkosságot. Ők adták ki a parancsot az egészségügyi szolgálatos SS-altisztnek a Zyklon B bedobására, és ők állapították meg a halál beálltát és adtak engedélyt a gázkamra kinyitására.[1]

Álorvosi kísérletek

Az SS-orvosok a táborokban nemcsak közvetve vállaltak szerepet a gyilkolási folyamatban, de közvetlenül, saját kezűleg is öltek. SS-orvosok és asszisztenseik több tízezer munkaképtelen fogoly szívébe és vénájába injekcióztak benzinszármazékokat, főleg fenolt.

Dr. Carl Clauberg

Több koncentrációs táborban (Auschwitzon kívül például Dachauban, Ravensbrückben és másutt) a foglyok könnyen különböző áltudományos orvosi kísérletek áldozataivá válhattak. A rabokon próbálták ki a katonáknak szánt új gyógyszereket, rajtuk kísérletezve vizsgálták a lelőtt pilóták hatékonyabb védőfelszerelését. A korlátlanul rendelkezésre álló és minden következmény nélkül akár meg is ölhető foglyok százezrei sok orvost bűnös tevékenységre csábítottak. Szemükben a foglyok olyan alsóbbrendű lények voltak, akik amúgy sem kerülnek ki élve Auschwitzból, sőt tulajdonképpen már érkezésük pillanata óta halottak voltak. Az Auschwitz-komplexumban különösen sok kísérlet kötődött a náci fajbiológiai téveszmékhez. A sejtkutatásaihoz és örökléstani vizsgálataihoz friss szerv- és szövetmintákat kereső Dr. Johann Paul Kremer Auschwitzban találta meg a szükséges emberanyagot.[2] Dr. Horst Schumann a nem kívánatos népcsoportok gyors és olcsó sterilizálását kutatta. Fiatal áldozatait röntgensugárzásnak tette ki, majd az eljárást követően további vizsgálatok céljából kioperálta a férfiak heréjét vagy a nők petefészkét. A súlyos égési sérüléseket szenvedett foglyok vagy belehaltak a brutális beavatkozásba vagy munkaképtelenként a gázkamrába kerültek.

Az auschwitzi főtábor 10. blokkja elsősorban a szintén sterilizációval, illetve a meddőség előidézésével kísérletező Dr. Carl Clauberg ginekológus professzor birodalma volt, ahol általában 3-400, fiatal zsidó nő élt állandó rettegésben. Az átlagnál jobb ellátást kaptak, de cserében súlyos árat kellett fizetniük. Clauberg óriási fájdalmakat okozva, érzéstelenítés nélkül különböző maró hatású folyadékokat fecskendezett a méhnyakba, hogy elzáródjanak a petevezetékek. A beavatkozásokat követően a nőknél gyakran hashártya- vagy petefészek gyulladás lépett fel, sokuknak a "kezelést" követően kioperálták a méhét, az egyik vagy másik petefészkét. A kísérletek következtében megbetegedett nőket Clauberg sokszor visszahelyezte Birkenauba, ahol munkaképtelenként azonnal gázkamrába kerültek. A túlélők közül a legtöbben évekkel később tudták meg, hogy az SS-orvos által "vitamininjekciónak" nevezett szerek okozták meddőségüket. [3]

Mengele és a magyar zsidók

Valamennyi SS-orvos közül Dr. Josef Mengele vált a leghírhedtebbé. A DEGOB-jegyzőkönyvek egyértelműen tanúsítják, hogy Mengele egyáltalán nem az utána folytatott hajsza, illetve a háborút

Dr. Josef Mengele

követő évtizedekben rá irányuló médiafigyelem következtében vált Auschwitz és a holokauszt egyik szimbólumává. A DEGOB-jegyzőkönyveket 1945-ben, közvetlenül a felszabadulás után rögzítették a hazaérkező egykori foglyokkal készített beszélgetések nyomán. Őket pedig ezek, az évtizedekkel később napvilágot látó sajtóhírek nem befolyásolhatták. Éppen ezért megdöbbentő, hogy a túlélők magyar zsidók emlékezetében összességében messze Dr. Mengele alakja hagyta a legmaradandóbb nyomot. Míg az auschwitz-birkenaui rámpán szelektáló SS-orvosok közül Dr. Kittet egy, Dr. Thilót három, Dr. Kleint két túlélő említette visszaemlékezésében, addig Dr. Mengelére és működésére mintegy 350 jegyzőkönyvben találhatunk utalást.[4] Másképpen fogalmazva: Mengele minden tizedik DEGOB-jegyzőkönyvben szerepel. Ha tekintetbe vesszük, hogy a DEGOB-túlélők 66 százaléka élt olyan területeken (vidéki Magyarország, Felvidék, Észak-Erdély, Délvidék, Kárpátalja), ahonnan a zsidóságot Auschwitz-Birkenauba deportálták, és hogy a munkaszolgálat révén közülük is több százan elkerülték a deportálást, akkor úgy tűnik, hogy minden ötödik vagy hatodik Birkenauba került magyar zsidó fontosnak tekintette, hogy visszaemlékezésében utaljon a "Halál Angyalára".

Mengele, vagy, ahogy mintegy hatvanan, nevét eltévesztve említették, "dr. Mengerle", nem véletlenül vált a leghírhedtebbé. Személyében integrálta a bűnös eszmék szolgálatába álló lelkiismeretlen orvos és a gyilkos SS-tiszt legfontosabb jellemzőit.[5]

Dr. Auschwitz

Mengelét saját kérésére vezényelték Auschwitzba 1943. május 30-án. Az egész auschwitzi helyőrségben ő rendelkezett a legtöbb frontkitüntetéssel, ezért általános tiszteletnek örvendett az SS-ek között. 1943-ban a cigánytábor (BIIe), 1944 őszétől a férfi kórházszektor (BIIf) egyik vezető orvosa, illetve a BIIa, b és d szektorok főorvosa (Oberarzt), 1944-1945 fordulóján pedig az SS helyőrségi kórház orvosa volt. Auschwitzba érkezése után két hónappal egy berlini intézettől pénzt kapott kutatásaira.[6]

A magyar zsidók megsemmisítése volt az Auschwitz-komplexum, de egyben a holokauszt történetének legnagyobb tömeggyilkossága is. A művelet Höss-akció fedőnéven 1944. május 16-án indult és a következő nyolc hétben majdnem félmillió magyar zsidó érkezett birkenaui zsidórámpára. A vagonokból több napi utazás után elővánszorgók közül sokaknak feltűnt egy elegáns SS-orvos. A DEGOB-jegyzőkönyvek vizsgálata során több olyan, Mengeléhez kapcsolható motívumra, jelenségre bukkanhatunk, amelyek az egymást nem ismerő túlélők visszaemlékezéseiben is megismétlődnek, tehát kétségtelenül hitelesnek tekinthetők.

1. A tábor ökológiájáért felelős SS-orvosok a szelekciók révén egyszerre tartották mozgásban a megsemmisítő mechanizmust, a tábor működését és a lágerrendszerrel kapcsolatban álló hadiipari üzemeket.

Magyar zsidók szelekciója. A kép jobb szélén Mengele cigarettázik

Munkájuk nélkül mind a három struktúra megbénult volna. Mengele a rámpán esetenként különböző technikákat alkalmazva végezte munkáját: hazugságokkal oszlatta el a gyanakvó zsidók rossz érzéseit, néha udvariasan, máskor kifejezetten brutálisan lépett fel velük szemben. Ezek a magatartásminták jól felismerhetők a DEGOB-jegyzőkönyvekben.  A 22 éves tiszaújlaki K. H. a rámpán nem akart elszakadni édesanyjától, "Mengele azt mondta, hogy fiatal vagyok, mehetek gyalog, anyám majd az öregekkel autón fog utánunk jönni. Azóta már megtudtam, hogy az autó a halált, a gázkamrát jelentette."[7] Mengele a 15 éves várpalánkai H. S-nek ugyanezt hazudta: "Nappal érkeztünk meg, szörnyű zűrzavar volt, nem is láttuk egymást, csak azt vettem észre, hogy anyámat és két, 12-13 éves testvéremet a baloldalra küldték. Persze én is velük akartam menni, de Mengele azt mondta, hogy anyám menjen autón, mert nem fogja bírni a 60 kilométeres utat. Megígérte, hogy amúgy is újra összekerülünk a hozzátartozóinkkal, és engem elszakított anyám kezéről, mondván, hogy én még tudok gyalogolni." H. S-nek a táborban a régi foglyok árulták el, hogy családját elgázosították, de ő ezt még hónapokig nem akarta elhinni.[8] A rámpa működési mechanizmusából adódóan ezek a túlélők tulajdonképpen annak a Mengelének köszönhették életüket, aki a halálba küldte szeretteiket. Ezt a szituációs paradoxont sok túlélő soha sem tudta feldolgozni. A családok szétszakításakor a doktor sokszor agresszíven lépett fel. Az 1944. május végén Ungvárról érkező P. R-nek a szelekció kezdetén sikerült együtt maradnia anyjával és húgával, de "Dr. Mengele ott állt az érkezésünknél és egy bottal el akarta anyánkat választani tőlünk, de ő nem hagyta magát, erre a fejére ütött, de végül mégis sikerült bejutnia velünk a fürdőbe."[9] A többség nem volt ilyen szerencsés.

2. Visszatérő motívum, hogy a deportáltak, illetve a táborba került munkaképes foglyok a rendkívül ápolt, tiszta, kölnivíz illatát árasztó, elegáns, jóképű,

"A Halál Angyala"

magabiztos SS-századosban saját nyomorúságos helyzetük szöges ellentétét, az élet-halál urát látták. 16 Munkácsról deportált, zömmel huszonéves magyar zsidó nő közös vallomásában megemlítette azt az esetet, amikor Mengele a brutalitásáról ismert, csinos SS-felügyelőnő, Irma Grese és kolléganője, a magyar túlélők által gyakran Drechslerka-ként ismert Margot Drechsler társaságában szelektálta őket: "A két nő még Mengelénél is gonoszabb volt. Greze valaha színésznő volt, ragyogó szép fiatalasszony. Mengele a germán férfiszépség megtestesítője. A szelekció a következőképpen folyt le: a meztelenre vetkőzött nők futólépésben felemelt karral elfutottak először Mengele, majd Greze és Drechsler előtt, az első szelekciót Mengele végezte, a nők esetleg szelektáltak olyanokat is, akik Mengele szelekcióján átestek."[10] A huszti H. E. "szép, ember bőrébe bújtatott fenevadként" emlékezett Mengelére.[11]  Egy újpesti orvosnő szerint Mengele "kimondott férfiszépség volt".[12]

3. Sok túlélő szerint, miközben 1944 nyarán a rámpán vagy a különböző táborszektorokban szelektálva magyar zsidók tízezreit küldte a halálba, Mengele előszeretettel fütyörészett klasszikus operaáriákat, vagy népszerű dallamokat. A 18 éves K. H. egy kis kárpátaljai faluban, Eötvösfalván élt szüleivel. 1944-ben Birkenauba deportálták, és munkaképesként a BII táborrész egyik szektorába került. Itt már értesült arról, hogy "akiket a pályaudvaron balra irányítottak, azokat elégették", és azt is tudta, hogy nem volt elég áldozat "akkor az auschwitzi lágerekből szedték össze" őket. Így emlékezett a táborbeli szelektálásokra: "Teljesen meztelenül kellett ilyenkor sorba állnunk, dr. Mengele jött az asszisztenseivel és a Donauwalzer-t dúdolva, egy intéssel döntött élet és halál felett."[13] Négy, 16-20 éves, Beregszászról deportált zsidó lány három hetet töltött az egyik birkenaui szektorban, amikor szelekcióra került sor: "Ekkor ez a következőképpen történt: Dr. Mengele a Donau-Walzer dallamára és ütemére küldött egyeseket a krematóriumba."[14] A 13 éves nagyszöllősi G. M. hasmenéstől legyengülve elbújt a szelekció elől, "mikor jött dr. Mengele a Donauvalcert fütyörészve, intett ujjával, jobbra-balra és ezzel el volt döntve a sorsuk."[15]

4. A DEGOB-jegyzőkönyvek alapján világosan látszik, hogy Mengele talán a legszélsőségesebb példája volt annak az auschwitzi (és más táborokban szolgáló) SS-orvosokra jellemző jelenségnek,

Ahogy a túlélők látták Mengele a germán férfiszépség megtestesítője dr. Mengele a Donauwalzer-t dúdolva, egy intéssel döntött élet és halál felett Mengele tulajdonképpen ideggyógyászati eset volt A gyermek egyetlen egy rángás után halott volt Megmagyarázhatatlan, kettőséletű ember volt

amelyet a pszichológia "megkettőződésként" definiál. A megkettőződés lényege, hogy a gyógyítónak tanult, de a táborokban gyilkosként működő doktor "orvosi énjét" háttérbe szorítja egy domináns "auschwitzi én". Ennek segítségével úgy képes normalitásként elfogadni a hippokrateszi esküvel totálisan ellentétes tábori realitásokat és hozzájuk igazodva dolgozni - azaz gyógyítás helyett szelektálni -, hogy hivatástudata nem sérül, és továbbra is orvosnak tekinti magát.[16] A már idézett ungvári P. R. tanúvallomásában jól szemlélteti a már "megkettőződött" Mengele személyiségére és tevékenységére jellemző gyógyítás-gyilkolás paradoxont: "Megmagyarázhatatlan kettőséletű ember volt. A leggondosabban kezelte a betegeket, azután pedig esetleg éppen azokat, akiket gondos orvosi kezeléssel meggyógyított, a gázba küldte...Volt egy kislány, aki ott született. Szülés után dr. Mengele kedvesen megkérdezte, hogy mi lesz a neve, az anya azt mondta, hogy Erika. Erre Mengele azt mondta, hogy az nem lesz jó, mert az német név, legyen inkább Ilonka, Ilonka lett. Két nap múlva az anyával együtt gázba küldte." P. R. több esetet ismertet, amikor Mengele "orvosi énje" felül kerekedett a gyilkoló "auschwitzi énen". Egy alkalommal annak ellenére, hogy a rettegett orvost a betegeknek az ágyban kellett várni, ő nevetgélt és egy másik lánnyal dalszövegeket diktáltak egymásnak. A hátuk mögött hirtelen feltűnő Mengele nem büntette meg, hanem elolvasta a szöveget, majd megdicsérte, hogy milyen jól tud németül, megkérdezte hol tanulta a nyelvet, sőt "másnap hozott nekem egy darab csokoládét...mert olyan szépen tudok németül." Egy másik beteg sóhiányban szenvedett, Mengele gyógyszeres kezelést rendelt számára, de a páciens vélhetően a gyógyszerhiány miatt nem kapott semmit. Amikor Mengele "legközelebb megvizsgálta és látta, hogy nem javult az állapota, az asszony megmondta, hogy nem kapta meg az orvosságot, erre Mengele megpofozta az orvosnőt gondatlansága miatt."[17]

Ezek az esetek azonban kivételek voltak. Jóval többen emlékeztek arra a Mengelére, akinek tevékenysége során ugyan egyszerre volt tapasztalható mindkét énje, de azok harmonikus egységéből a munkáját határozottan élvező, többnyire kedves gyilkos portréja állt össze.

A már idézett P. R. szerint Mengele szerette a BIId szektorban született zsidó gyermekeket "játszott velük, törődött velük, azután a

Mengele a rámpán

gázba küldte őket".[18] Két 16-17 éves huszti lánynak  (B. H. és R. C.) hasonló tapasztalatai voltak: "A gyerekblokkban úgy folyt a szelektálás, hogy dr. Mengerle (sic!) a legszívélyesebben beszélt a gyerekekhez, és azt mondta 'gyerekek, akinek a legkisebb baja van, vagy fáj valamije, az jelentkezzen, azt elvisszük a kórházba és ott majd meggyógyul'. El is vitte ezeket, de többé nem jöttek vissza."[19] A Halál Angyala  nemcsak a gyerekekkel volt kedves. Gyakran kivételes udvariassággal fordult a fiatal magyar zsidó nőkhöz is - szelekció közben. Az ungvári F. M. 24 évesen került a birkenaui magyar zsidó női táborszektorba (BIIc). Hamarosan megérkezett Mengele és megkérdezte a nőket, van-e valamilyen egészségügyi panaszuk. "Olyan kedvesen és szeretettel beszélt a leányokhoz, hogy mindenki ellágyult, hiszen ekkor már hónapok óta senki sem beszélt emberséges hangon velünk, csak vertek és a legcsúnyább szavakkal szidalmaztak. Azt mondta dr. Mengele, hogy ne féljünk tőle, nem lesz senkinek semmi baja, sőt ezután mindenkinek sokkal jobb dolga lesz. Aki erre előállott és elpanaszolta bajait, azt elvitte és soha nem jött vissza a blockba."[20] A különböző koncentrációs táborokban gyakori szokás volt, hogy az őrszemélyzet a zsidó ünnepeken valamilyen speciális kínzást talált ki a rabok számára. Mengeléről is köztudott volt, hogy ismerte és kedvelte ezt a gúnyosan csak "Goebbels-naptárnak" titulált szokást: ő előszeretettel szelektált a zsidó ünnepek alkalmával. A már említett 13 éves R. L. szerint a cigánytáborban végrehajtott mindhárom szelekció "zsidó főünnepeken volt. Az első Újévkor, a második böjtnapon, a harmadik chanuka ünnep alkalmával."[21]

 

5. A táborba kerülő munkaképes magyar zsidók számára Mengele neve hamarosan fogalommá vált. A huszti K. R. a Birkenauba érkezés napján elveszítette édesanyját és négy testvérét, mégis sokak véleményét fogalmazta meg, amikor még a háború után is úgy vélte, hogy Mengele szelekciói minden másnál rosszabbak voltak: "Legszörnyűbb emlékeim a szelekciók. Még most sem szeretek rágondolni. A lágerban voltak szlovák rokonaim, tőlük tudtam meg, hogy mit jelentenek a szelekciók. Meztelenre kellett levetkőznünk, Mengele választott minket. A szép testűeket transzportba osztotta, a soványakat a gázba küldte. Percek alatt döntött élet-halálról. Örökös rettegésben éltünk a szelekcióktól."[22] Két munkácsi túlélő számára utólag úgy tűnt, hogy Mengele minden nap szelektált: "Ettől iszonyúan féltünk, szöktünk, bújtunk, amennyire csak tudtunk."[23] A BIIb szektorban az érsekújvári M. M. félelmében az ablakon keresztül menekült el a doktor elől.[24] A 13 éves pestújhelyi fiú, R. L. három szelekciót élt túl a cigánytáborban nagybátyja segítségével, aki lefizette az egyik blokkelöljárót és először egy raktárba, majd egy ládába bújtatta unokaöccsét Mengele elől.[25]

 

6. Számos túlélő sokszor nem értette, hogy a doktor milyen kritériumok alapján küldte az embereket gázkamrába. Többen utaltak arra a jelenségre, hogy a szelekciók során Mengele gyakran egyáltalán nem a valódi munkaképesség, hanem meghökkentően szubjektív körülmények alapján hozta meg döntéseit.

Szelekció

Úgy tűnik, Mengele örömét lelte abban, ha a foglyoknak ismételten szembesülniük kellett azzal, hogy korlátlan hatalommal bír felettük, szó szerint azt tehet velük, amihez csak kedve van.  A már idézett K. H. szerint a magyar zsidó nők, akárcsak a többi auschwitzi rab, illetve más táborok lakói is, "csipdesték arcukat", hogy az élénk arcpírral bizonyítsák munkaképességüket, mások félelmüket tettetett jókedvvel próbálták leplezni: "...igyekeztünk vidáman ránézni, mert elsősorban a betegeket és bús embereket szedte ki". A foglyok rettegését fokozta, hogy Mengele teljhatalmát demonstrálva kiismerhetetlen szelekciós technikákat alkalmazott: "Volt azonban nap, amikor azt mondta, hogy ma a kék szeműeket, máskor a vastag lábúakat [szelektálja], vagy ami éppen az eszébe jutott."[26] Az is előfordult, hogy a doktor kifejezetten a szép nőkre vadászott.[27] Máskor a 16 éven aluliakat, vagy éppen a sápadtakat, soványakat és kövéreket kereste.[28]

A munkácsi varrónő, S. K. hónapokat töltött a BIIc szektorban mielőtt sikerült egy transzportba bekerülnie. "Szeptember-októberben napirenden voltak a szelektálások. Bejött dr. Mengele, ezer embert kell ma elintézni, bement egy blokkba, zehlappel [Zählappell, azaz létszámellenőrzés], akinek az arca nem felelt meg, rögtön a gázba küldte. Ahol testvérek állottak egymás mellett, ahol anyák a gyerekeikkel voltak, szétválasztotta, ez külön passziója volt, csak az volt a fontos, hogy minél több fájdalmat okozzon. Ha egy feltűnő szép arcot látott, azt rögtön a gázba küldte, egy pattanás, vagy hasonló kis hiba már elég ok volt arra, hogy kiszelektálja. A szaunában meztelenre vetkőzött nők végigvonultak előtte és kéjelegve intett az ujjával jobbra-balra. Ha könyörögtek, hogy a testvérrel vagy az anyával maradhassanak, gúnyos mosoly mellett biztosította az illetőt, hogy majd találkoztok este, amikor visszajön."[29]

 

7. Több mint 30 DEGOB-jegyzőkönyvben említik a magyar túlélők, hogy Mengele szinte vadászott az olyan foglyokra,

Mengele

akiknek bármilyen bőrhibájuk volt. A sokak számára feltűnő jelenségnek voltak racionális indokai, hiszen a náci táborrendszeren többször átsöprő, és tízezrek életébe kerülő hastífusz egyik jellegzetes, korai tünete, hogy a hasfalon rózsaszínű, néhány milliméteres, kitüremkedő bőrelváltozások jelennek meg. Érthető, hogy egy zsúfolt táborban Mengele és az SS-orvosok rettegtek egy ilyen járvány kitörésétől, amely áterjedhetett az SS őrségre és a környék civil lakosságára. Kevésbé veszélyes, de szintén a nehezen kezelhető probléma volt, ha a foglyok között felütötte a fejét a rüh. Úgy tűnik, Mengele ettől különösen rettegett. A racionális indokok mellett azonban továbbra is szembetűnő, hogy az orvosok közül legfőképpen Mengele indított irtó hadjáratot ezzel az ürüggyel a foglyok ellen. A tanúvallomások alapján, úgy tűnik, hogy a szinte betegesen rend- és tisztaságmániás doktor esztétikai érzékét irritálták azok a foglyok, akiknek a bőrén bármilyen elváltozás (pattanás, kelés, hólyag stb.) volt.

 Egy 20 éves túlélő szerint Mengele valamennyi "rühöst" a halálba küldte.[30] "Ha valakin a legcsekélyebb pattanás vagy sebhely volt az már biztosan a krematóriumba jutott. Ezeket a szerencsétleneket azután úgy meztelenül felrakták (teher) autókra és vitték a krematóriumba." - fogalmazott K. H.[31] Öt fiatal zsidó nő közös vallomásában elmondta, hogy a szelekciók nagyon szigorúak voltak, "mert akinek kicsit hámlott a bőre vagy pattanásos volt, azt a gázba küldték."[32] Egy munkácsi deportáltat Mengele húgával együtt egy a tábort elhagyó munkástranszportba szelektált, de a karanténblokkban új veszély leselkedett rájuk: "Szegény húgom itt rettenetesen összemarta magát a sok poloska miatt. Már útra készen álltunk, amikor megjelent az orvos és újra le kellett mindenkinek vetkőznie és kijelentette, hogy neki csak tiszta egészséges nőkre van szűksége és akkor a húgomat és még egy kislányt, akin két pattanást talált, kiállította a transzportból. Így maradt le a húgom Auschwitzban és én a transzporttal elmentem. Én próbáltam kilépni a sorból, de az orvos kiabált, hogy itt semmiféle testvér nincs, 'te egészséges vagy ő meg beteg' és így kellett elmennem a transzporttal."[33]

 

Mengele kísérletei

Mengele jelentős részben álorvosi kísérletei következtében vált a leghírhedtebb náci orvossá. 1943 nyarán kutatásait a cigánytábor gyermekei között az éhezés miatt gyakran előforduló arcüszkösödéssel, más néven vizirákkal (noma faciei) kapcsolatban indította. Érdeklődése hamarosan új irányba fordult: az ikrek felé. Vizsgálatait cigánygyerekeken kezdte, majd zsidókon folytatta.

"Mengele-ikrek" a felszabadulás után

A holokauszt magyar túlélői közül sokan emlékeztek az alacsony termetű, elegáns SS tisztre, aki 1944-ben egész nyáron a rámpán kiabált: "Zwillinge heraus!" (Ikrek kifelé!) Összességében több száz ikerpárt gyűjtött össze, kisgyerekeket és időseket egyaránt, a legtöbben magyar zsidók voltak. Az ikreket Mengele a tábor különböző pontjain helyezte el (BIIe 29 és 31. barakk, BIa 22. és 1. barakk, BIIf 15. barakk stb.), ahol a parancsnoksága alá tartozó deportált orvosok mindenkit megvizsgáltak, minden testméretet aprólékosan lejegyeztek. Az ikreket (nem egyszer anyjukkal együtt) Mengele mentette meg az azonnali elgázosítástól, ellátásuk az átlagosnál jobb volt, a doktor általában kedvesen bánt velük, néha még édességeket is hozott nekik. Ez a látszólag harmonikus viszony azonban csak a borzalmas valóságot takaró felszín volt. Mengele, aki valószínűleg az ikerszületések titkának megfejtésével a német "faj" létszámát akarta növelni, fanatikus kutatásai során semmitől nem riadt vissza. Ha az egyik iker meghalt, a másikat lelőtte, hogy a boncolás során kiderüljön szenved-e ugyanolyan betegségben. Volt, akiknek összevarrta vénáit mesterségesen sziámi ikrekké téve őket, sokakat ismeretlen céllal és módon pusztított el. Az ismétlődő vizsgálatok közben a gyerekek órákig álltak meztelenül a hidegben, gyakran vettek tőlük nagy mennyiségű vért. Mengelét foglalkoztatták a szemszínnel kapcsolatos rendellenességek (heterochromia - különböző /szem/ színűség) is. Előfordult, hogy páciensei szemének színét kék oldatot becsepegtetve akarta megváltoztatni, de csak megvakította őket. A DEGOB-jegyzőkönyvek túlélői is beszámoltak Mengele kísérleteiről. Többen említik, hogy a foglyoktól Mengele vért vettetett. A gányai E. R. és gyanakodó társai a női táborban megszöktek a vérvétel elől.[34] A 20 éves alsóapsai L. F. így emlékezett: "Mialatt a konyhán voltam beosztva két ízben jelent meg dr. Mengele és vért vett tőlem. Természetesen nagyon meg voltam ijedve, mert azt hittem, engem is visznek a krematóriumba. Minthogy éjjeli beosztásom volt a konyhán, mindég láttam a nagy tüzet a krematóriumból."[35] A munkácsi Schönfeld Erzsébet is több kísérletről tudott: "Az ikreknek külön kellett jelentkezni, azoktól vért vettek és különböző kísérletekre használták őket. Tudok még egy nőről, aki hajlamos volt a hízásra, azt felhizlalták természetellenesen és azon is tanulmányoztak (sic!)."[36]

K-Sz. M., a 22 éves budapesti szigorló orvos 1944 júliusában a BIIf kórházszektorba került ápolóként, ahol személyesen figyelhette meg Mengelét és ikreit. "A sokat emlegetett Mengele százados

Cigány gyerekek, akiken Mengele kísérletezett

kedvenc vesszőparipája az örökléskutatás volt, ezért különleges elbánásban részesítette az ikreket. A cigánygyerekek közt volt három ikerpár is, egy a kórházban, két pár a láger Kindergartenjában [óvoda]. Ezeket a gyerekeket 1944. 08. 02-dikán délelőtt dr. Mengele, dr. Rabinovitsnak, a cigánybarakk főorvosának személyes gondjára bízta és este külön autóval jött értük. Harmadnap igen dühösen érkezett Mengele a kórházba és kereste a cigánygyerekek kezelőorvosát. Lehordta a sárga földig mondván, hogy a betegeket nem vizsgálják gondosan, nem törődnek velük, az orvosokat csak a pót-élelmiszeradagok érdeklik és súlyos megtorlásokat helyezett kilátásba, mert az egyik cigányikernél ez könnyen felfedezhető tuberkolotikus elváltozást nem észleltek, vagy nem írták be a kórtörténetbe. Az összeszidott orvosnak arra a kérdésére, hogy mégis hogy derült ki, hogy a gyerekeknek ez az elváltozása megvan: Mengele magától értetődő természetességgel egy boncolási jegyzőkönyvet húzott elő, melyben az előzőleg nyilván elgázosított kis gyereknek szabályszerű felboncolásakor talált, lelet volt teljes szakszerűséggel leírva." Visszaemlékezése alapján K-Sz. M. igen figyelmes szemtanúnak bizonyult: vallomásának korábbi részében precízen említi a cigánytábor likvidálásának dátumát (1944. augusztus 2.), a megölt áldozatok számát alig tévedve 3451 főre teszi (aznap éjjel 2897 romát gyilkoltak meg) és abban is igaza van, hogy mivel a tüdőbajosokra azonnali halál várt, ezért a fogoly orvosok szándékosan félrediagnosztizálták az ilyen betegeket, hogy megmenthessék életüket. K-Sz. M. azért is fontos tanú, mert nemcsak hallomásból, hanem személyesen is ismerte Mengelét, és mint ilyen, a doktor még az auschwitzi körülmények között is furcsa viselkedésére kollégáival együtt próbált magyarázatot találni: "Annak a két vagy három egészen rövid beszélgetésnek alapján, melyet Mengelével folytatni alkalmam volt én is osztom a kórház orvosainak azt az általános véleményét, hogy Mengele tulajdonképpen ideggyógyászati eset volt. Valószínűleg egy kiütéses tífusz által okozott mániás depresszióban szenvedett és rögeszméje volt az elméletileg régismert eugenikai szelekció gyakorlati megvalósítása." K-Sz. M. helyesen említi, hogy a Mengele által meggyilkolt ikrekről precíz boncolási jegyzőkönyv készült, sőt az egyik patológust ismerte is: "Amikor a transzportunk megérkezett Mengele első kérdése az volt, hogy van e köztünk kórboncnok és ezt a kérdését mindaddig megismételte, amíg a szombathelyi közkórház kórboncnokát, dr. Görög Dénest meg nem találta."[37]

 

Mengele boncolóorvosa: Dr. Nyiszli Miklós

Dr. Görög birkenaui főnöke, és egyben Mengele leghíresebb munkatársa

Nyiszli Miklós

egy nagyváradi magyar zsidó orvos, dr. Nyiszli Miklós volt. Nyiszlit 1944. május végén deportálták az aknaszlatinai gettóból. Rövid birkenaui tartózkodás után az A-8450-es számú tetoválást kapta, majd a monowitzi (Auschwitz III. vagy más néven Buna) kényszermunkatáborba osztották be egy betonozó munkacsapatba. Körülbelül két héttel később ereje már fogytán volt, amikor júniusban valamennyi fogoly orvost a tábor SS főorvosához rendelték. Az SS-százados Németországban végzett boncolóorvost (patológus) keresett. Egy francia társával együtt a több évig Németországban praktizáló Nyiszli megfelelt a követelményeknek. DEGOB-vallomásával számos részletében ellentmondó, a háború után kiadott könyvében Nyiszli beszámolt róla, hogy ezután néhány napra a BIIf kórháztáborba vitték, ahol Mengele előtt két hulla felboncolásával "levizsgázott".[38] Ezután a birkenaui zsidórámpa (Judenrampe) baloldali végében álló II. számú krematóriumba vitték, ahol a parancsnok, Erich Muhsfeldt SS-őrmester[39] a meggyilkoltak ruháival látta el, majd Mengele parancsára rendelkezésére bocsátott egy saját szobát: "Néhány óra múlva érkezett meg dr. Mengele, aki szintén egy cca. egy órás szóbeli vizsgának vetett alá bennünket, Azonnal el is látott bennünket munkával, amely munka transzportoknál kiszelektált rendellenes fejlődésű egyének életbeni orvosi levizsgálásából állt, méreteket vettünk róluk, majd Oberscharführer Mussfeld (sic!) 'Kleinkaliberrel', azaz 6 mm-es fegyverrel tarkón lőtte őket, aminek megtörténte után parancsot kaptunk felboncolásukra, és a legpontosabb boncolási jegyzőkönyv elkészítésére. A rendellenesen fejlett hullákat ezután klórmészzel lemartuk és a tiszta csontokat összeállítva, becsomagolva Berlin-Dahlem-i antropológiai intézetnek küldtük fel."[40] A Nyiszli által említett intézmény a Verschuer professzor vezetése alatt álló Vilmos Császár Antropológiai Emberi Örökléstani és Genetikai Intézet, amellyel Mengele már a háború előtt is kapcsolatban állt, és amely most kutatási programja keretében használta az SS-százados által Birkenauból küldött "tudományos anyagot". (A háború után Verschuer megsemmisítette Mengelével folytatott levelezését, és azt hazudta, hogy semmit sem tudott a kísérleti alanyok életének és halálának körülményeiről.)[41] A következő hetekben Nyiszli lett a birkenaui Sonderkommando orvosa, így funkciójából adódóan szabad bejárása volt a krematóriumokba és részletesen megfigyelhette a

Az álorvosi kísérletekhez használt injekciós tű

megsemmisítést. Egy éjjel Mengele a krematórium épületében számára kialakított modern boncterembe hivatta: "A boncterem melletti munkateremben SS őrizet alatt pedig 14 cigányiker várakozott, keservesen sírdogálva. Dr. Mengele egy szót sem közölt velük, 10 ccm-es fecskendőt készített elő, ugyanúgy egy 5 ccm-est. Egy dobozból evipant, a másikból 20 ccm-es üvegcsében kloroformot rakott a műtőasztalra. Ezek után bevezették az első ikert, 14 éves leányka volt. Dr. Mengele megparancsolta, hogy vetkőztessem le és tegyem fel a boncasztalra. Ennek megtörténte után jobb karjába intravénásan evipant fecskendezett be. A gyermek elalvása után kitapogatta a bal szívkamrát és befecskendezett 10 ccm kloroformot. A gyermek egyetlen egy rángás után halott volt, majd dr. Mengele a hullakamrába vitette. Így következett ezen az éjszakán mind a 14 ikernek a meggyilkolása. Dr. Mengele megkérdezte tőlünk, hogy 7-8-at el tudunk e végezni. Mi erre azt feleltük, hogyha precíz tudományos munkát kíván, úgy átlag négy halottat tudunk naponta felboncolni. Ebbe bele is egyezett."[42] Könyvében Nyiszli több ikerboncolási esetet említ, köztük a K-Sz. M. DEGOB-visszaemlékezésében már idézetett is, amikor a cigánytábor likvidálásának másnapján (valószínűleg augusztus 3-án) elgázosított ikerpárok hulláit kellett felboncolnia.[43] Nyiszli túlélte a birkenaui Sonderkommando 1944. október 7-i felkelését, amelynek során a rabok felrobbantották a IV. krematóriumot, megöltek 3 SS-t, majd kitörtek a táborból. A lázadást leverték, az SS 451 foglyot, köztük sok magyart ölt meg. A Sonderkommando létszáma aznap estére 212 főre olvadt. Nyiszliékre is halál várt, de Mengele megmentette őket: "Mi orvosok is ott feküdtünk bajtársainkkal, a gépfegyverek előtt, de dr. Mengele - kinek fajbiológiai munkáját még nem fejeztük be - kivett bennünket a halálraítéltek közül."[44]

Pártfogója írásos engedélyével Nyiszli felkutathatta a BIIc szektorban lévő lányát és feleségét, akiknek élelmiszert és ruhát vitt, majd egy munkatáborba indított transzportba helyeztette őket, végül Bergen-Belsenben szabadultak fel. Mengelének köszönhetően Nyiszli és csapata túlélte a Sonderkommando utolsó szelekcióit, majd 1945 januárjában a tábor evakuációja során névtelenül sikerült elvegyülnie az egyik gyalogmenet foglyai között. Plaszówon  keresztül Mauthausenbe  került, majd a melki és az ebenseei koncentrációs tábor következett. Itt szabadították fel az amerikaiak. Kollégája, a szombathelyi Görög Dénes nem bírta a megpróbáltatásokat: februárban Mauthausenben idegösszeomlást kapott, pontos sorsa ismeretlen, valószínűleg elpusztult.[45]

Mengele értékelése

Mengele "legendáriumának" kialakulásában sok tényező játszott szerepet. Kollégáitól eltérően nem

Ahogy a túlélők látták Mind a 3 szelekció zsidó főünnepeken volt Egy fekete teherautón vitték az öregeket és betegeket és nap mint nap égették őket Dr. Mengele szeszélyétől függött minden, ő korlátlanul uralkodott az életen és halálon Karjaimban volt gyermekem, 5 hónapos kisfiam, dr. Mengele kivette a kezemből Nem lehetett kiszámítani, hogy milyen okból visznek valakit a gázba

tömte zsebét lopott arannyal, nem kellett alkoholmámorba menekülnie a valóság elől. A többi, gyakran depressziós SS-orvos a mindig kiegyensúlyozott, küldetéstudatos, munkájának élő háborús hőst tisztelte benne, akinek volt saját véleménye, ám a parancsot végrehajtotta. Jó példa erre a cigánytábor megsemmisítése, amit ugyan élesen ellenzett, de a döntést követően a benne bízó, őt "Mengele bácsinak" (Onkel Mengele) szólító, bujkáló cigánygyerekeket mégis saját kocsiján vitte a krematóriumhoz. Ikrek után kutatva szolgálaton kívül is megjelent a rámpán, máskor a magyar zsidó nők táborában (BIIc) skarlátveszély miatt egész barakkokat küldött gázba, betegeket és egészségeseket egyaránt. A nem regisztrált magyar zsidókat gyakran szelektálta, ilyenkor a pedáns doktornak egy kelés, egy heg vagy kiütés elég volt a halálhoz. Szeretett istent játszani: az 1944-es őszi zsidó ünnepek alkalmából az ótestamentumi példát felidézve, egy felfüggesztett bot alatt vonultatott el sok száz magyar zsidó fiút. Akinek feje nem érte el a botot, gázkamrába került.

Mengele a megfelelő ember volt a megfelelő helyen és időben. Számára Birkenau a soha vissza nem térő alkalmat, az iker-kísérletezés pedig a zsúfolt munkanap utáni kikapcsolódást jelentette. A legboldogabb akkor volt, ha boncolóorvosával, a magyar Nyiszli Miklóssal vitathatta meg egyik-másik érdekes esetét. Betegesen hasadt személyiségre utal, hogy a halk szavú, nyugodt orvos, ha valami nem az ő szája íze szerint történt, bármikor egy pillanat alatt őrjöngő SS tisztté változott, aki azonnal fegyveréért nyúlt.

A kísérleti nyúlként használt alanyok egy része, köztük sok magyar zsidó ikerpár, a táborban érte meg a felszabadulást. Mengele 1945 januárjában, "kutatási eredményeivel" együtt hagyta el a tábort. Több DEGOB-jegyzőkönyv szerint 1945. februárjában még a parschnitzi táborban szelektálta az Auschwitzból evakuált transzportokat.[46] A háború után évekig Németországban bujkált, majd Argentínába szökött. 1979. február 7-én a brazíliai Embunál az óceánban úszva szívinfarktust kapott. Mire a partra húzták, már nem tudtak rajta segíteni. A Halál Angyala, vagy ahogy mások nevezték, Dr. Auschwitz, soha nem került bíróság elé.

 

Lábjegyzetek

[1] Lifton 1998, 149-153. és 173-180. o.

[2] Dr. Kremer bűneiről lásd saját naplóját. Tagebuch des SS-Arztes Johann Paul Kremer. In Hefte von Auschwitz 13. Verlag Staatliches Auschwitz-Museum, 1971, Oswiecim.

[3] Schumannról és Claubergről lásd Lifton 1998, 266-280. o. Az auschwitzi SS egészségügyi struktúráról lásd Aleksander Lasik: Organizational Structure of Auschwitz Concentration Camp. Department V: SS Medical Service. In Dlugoborski-Piper 2000, I/243-258. o.

[4] Dr. Bruno Kitt (1906-1946) a birkenaui női fogolykórház főorvosa (Chefarzt des Frauenhäftlingskrankenbaus im KZ Auschwitz II). A neungammei koncentrációs tábor őrségének perében a britek halálra ítélték és felakasztották. Vele kapcsolatban lásd az 1682. jegyzőkönyvet. SS-Obersturmführer (főhadnagy) Dr. Heinz Thilo (1911-1945 vagy 1947) 1942 és 1944 között szelektálta a Birkenauba érkező transzportokat. Vele kapcsolatban lásd a 16. és 894. jegyzőkönyveket, amelyek Tillo és Tylo néven említik. Dr. Fritz Kleint (1888-1945) a Bergen-Belsen-per másodrendű vádlottjaként a britek halálra ítélték és felakasztották. Róla lásd a 2257., és a 2265.  jegyzőkönyveket.

[5] Mengele korai éveiről lásd Posner-Ware 2000, 4-18. o., illetve Lifton 1998, 332-334. o.

[6] Mengele egyes szektorokban folytatott tevékenységéről lásd Irena Strzelecka-Piotr Setkiewicz: The Construction, Expansion and Development of the Camp and its Branches. Birkenau Sectors BII and BIII as the Men's, Family and Transit Camps. In Dlugoborski-Piper 2000, I/90-99. o.

[7] 1087. jkv.

[8] 1615. jkv.

[9] 922. jkv.

[10] 254. jkv.

[11] 1448. jkv.

[12] 2448. jkv.

[13] 228. jkv.

[14] 109. jkv.

[15] 1726. jkv.

[16] A megkettőződés "fausti alkujáról" magyarul lásd Lifton 1998, 413-420. o.

[17] 922. jkv.

[18] 922. jkv.

[19] 2281. jkv.

[20] 1142. jkv.

[21] 3327. jkv.

[22] 1484. jkv.

[23] 1302. jkv.

[24] 1310. jkv.

[25] 3327. jkv.

[26] 228. jkv.

[27] 1091. jkv.

[28] 1001., 2824. és 2825. jkv.

[29] 2902. jkv. A Birkenauban 1944 őszén lefolyt főbb események ismertetését lásd Kádár-Vági 2004, 225-233. o.

[30] 1001. jkv.

[31] 228. jkv.

[32] 1485. jkv.

[33] 2532. jkv.

[34] 2812. jkv.

[35] 1001. jkv.

[36] 137. jkv.

[37] 308. jkv.

[38] Nyiszli DEGOB-tanúvallomásában és könyvében található ellentmondások, eltérések összehasonlító kritikai elemzését lásd Kádár-Vági 1999, 92-109. o.

[39] Erich Muhsfeldt (vagy Mussfeld) (1913-1947). Péksegéd, SS-Oberscharführer (őrmester). 1940-től blokkparancsnokként (Blockführer) szolgált az auschwitzi koncentrációs táborban, majd a lublin-majdaneki táborban irányította a halottakat égető Sonderkommando munkáját, később a krematórium parancsnoka volt. 1944 júniusában visszahelyezték Birkenauba, ahol a két nagyobb krematórium, a II. és a III. számú parancsnokaként szolgált. A háború után egy amerikai bíróság más bűneiért halálra ítélte, majd kiadta Lengyelországnak, ahol a krakkói Auschwitz-perben ismét elítélték és kivégezték.

[40] 3632. jkv.

[41] Mengele és Verschuer kapcsolatáról lásd Lifton 333-335., 351., illetve 356. o., illetve Kádár-Vági 1999, 98-99. o.

[42] 3632. jkv.

[43] Kádár-Vági 1999, 99. o., illetve Nyiszli 1994, 41-46., 95-99. o.

[44] Kádár-Vági 1999, 99. o., illetve Nyiszli 1994, 41-46., 95-99. o.

[45] Nyiszli 1994, 157-158. o.

[46] 1076. és 1448. jkv.

Felhasznált irodalom

Dlugoborski - Piper 2000 

Waclaw Dlugoborski-Franciszek Piper (eds): Auschwitz 1940-1945 I-V. Central Issues in the History of the Camp. Oswiecim, 2000, Auschwitz-Birkenau State Museum.

Kádár - Vági 1999

Kádár Gábor - Vági Zoltán: Magyarok Auschwitzban. In Holocaust Füzetek 12. Budapest, 1999, Magyar Auschwitz Alapítvány-Holocaust Dokumentációs Központ, 92-123. o.

Kádár - Vági 2004

Gábor Kádár-Zoltán Vági: Self-financing Genocide. The Gold Train, the Becher Case and the Wealth of Hungarian Jews. Budapest-New York, 2004, Central European University Press,.

Lifton 1998

Robert Jay Lifton: Náci orvosok. Az orvosi eszközökkel történő emberölés és fajirtás lélektana. Pécs, 1998, Alexandra.

Nyiszli 1994

Dr. Nyiszli Miklós: Mengele boncolóorvosa voltam. Budapest, 1994, Magyar Lajos Alapítvány.

Posner-Ware 2000

Gerald L. Posner-John Ware: Mengele. The Complete Story. New York, 2000, Cooper Square Press.

Kifosztás