A rendőrség
A magyar zsidók kifosztásáról, gettókba zárásáról, vagonokba zsúfolásáról és deportálásáról a magyar kormány, a megszálló német hatóságok és magas rangú berlini nácik döntöttek. A kivitelezés a magyar csendőrség, rendőrség és közigazgatási apparátus feladata volt. Mindhárom testület tagjai nagy ügybuzgalommal, gyakran az előírtnál is szigorúbban hajtották végre a parancsokat. Kevesen segítették vagy egyenesen mentették a halálra ítélt zsidókat. Mégis voltak ilyenek - a rendőrség soraiban is.
A rendőrök emberséges viselkedésének példái elsősorban Budapestről, a nyilas puccsot követő időszakból valók, azonban a nyári deportálások idején is előfordultak pozitív esetek. Csetényi László munkácsi rendőrkapitány mellett a visszaemlékezésekben Lukáts Pál, békéscsabai rendőrkapitány is kedvező színben tűnik fel. "Lukács (sic!) rendőrkapitány kifejezetten zsidóbarát volt, ezért hamarosan el is helyezték." [1]
Az újpesti rabbit június 28-án a zsinagógából vitték a gettóba. "A rendőrök között volt két jóindulatú is. Pl. a rendőr vette át másnap a postán érkezett leveleket és betekintést engedett, holott ez meg volt tiltva."[2]
A kótaji zsidókat előbb a nyíregyházi gettóban tömörítették, majd
 |
Egy vidéki gettó bejáratát felügyelő rendőr |
A beregszászi rendőrökről több visszaemlékező is kedvezően nyilatkozott. "...a rendőrség megkezdte Beregszász kiürítését utcák szerint. Általában elég jól bántak a szerencsétlenekkel."[4] A beregszászi rendőrség egyes tagjai ennél többre is vállalkoztak, aktív embermentő tevékenységet is folytattak. "Több esetről is hallottunk, hogy megszöktek, sőt a beregszászi rendőrség segített ebben."[5]
A nyilas hatalomátvételkor a munkaszolgálatos századok kivételével már csak Budapesten voltak zsidók. A következő hónapokban ennek az összesen 150-200 ezer embernek az élete állandó veszélyben volt. Az újra induló deportálások mellett a nyilasterror is sok áldozatot szedett. A gyilkosság-sorozatnak két csúcsidőszaka volt: az október 15-ét követő pár hét, majd a nyilas vezérkar nyugatra távozása (december 21.) és a felszabadulás között eltelt időszak. Ebben a periódusban a budapesti rendőrség egy része jelentős mentési erőfeszítéseket tett.[6] Nem állítható, hogy rendőrök nem működtek közre egyes zsidóellenes akciókban, így például a Népszínház utcai - Teleki téri munkaszolgálatos ellenállás letörésében október 15-16-án. Az sem igaz, hogy a rendőrség mint testület embermentésben felvette a versenyt az ekkor aktivizálódó diplomáciai karok (svéd, pápai, stb.) tevékenységével. Az azonban kétségtelen, hogy a rendőrök nem egyszer fegyverrel akadályozták meg a nyilas bandák gyilkossági kísérleteit.[7]
Külön említést érdemel a védelem, amelyet a rendőrség a július végén megnyíló Vadász utca 29. sz. alatti ún. Üvegháznak biztosítottak.
 |
Védlevélre váró zsidók tömege az Üvegház előtt |
Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy a budapesti rendőrök sokszor biztosítottak védelmet a zsidók megmentésén fáradozó külföldi diplomatáknak, akiknek nemzetközileg védett státusza az idő előrehaladtával egyre kevésbé érdekelte a nyilasokat.[9] Egyes esetekben a rendőrök aktívan is segítették a diplomáciai embermentést. Ennek az együttműködésnek leismertebb példája a Raoul Wallenberg és Tarpataky Zoltán, az V. kerületi rendőrkapitányság főfelügyelője között létrejött kooperáció.[10]
Végül említést érdemel az a védelem is, amelyet a rendőrség a pesti "nagy" gettóban látott el. Igaz, ez általában nem volt hatékony és kielégítő, hiszen a nyilas és SS csapatok a gettó fennállásának egész ideje alatt (1944 dec. 2 - 1945. január 18.) be-betörtek a gettóba, és ott gyilkosságokat követtek el, mégis számos esetben fordult elő, hogy Molnár János, a VII. kerületi rendőrfelügyelő és járőrei akadályozták meg a további atrocitásokat.[11] A gettó rendőri védelméért sokat tett Szalai Pál , a Nyilaskeresztes Párt rendőrségi összekötője is
Nem véletlen, hogy a november közepétől a nyilasok egyre erőteljesebben követelték a "nem nyilas szellemben" eljáró rendőrség személyi szervezeti átformálást.[12] Az átalakítás november végén-december elején meg is történt
A rendőrök fővárosi embermentési tevékenysége a DEGOB-jegyzőkönyvekben is tetten érhető. Hartmann Ernőt és munkaszolgálatos bajtársait a józsefvárosi pályaudvarra vitték. "Ott segítségünkre akart lenni egy dr. Ágoston nevű rendőrkapitány [Ágoston József nem kapitány, hanem a VIII. kerületi kapitányság egyik főfelügyelője volt] de nem volt módja, mert SS-kel voltunk körülvéve."[13]
Dr. Benedek Lászlót, a Wesselényi utcai
 |
Holttest a Duna-parton |
A fővárosi zsidó szervezetek jó kapcsolatokra törekedtek a környékbeli rendőri szervekkel. A zuglói Columbus utcában 1944 őszén majdnem 2000 kivándorlásra váró zsidó zsúfolódott össze.[15] Az üldözöttek állandóan nyilas rajtaütéstől tartottak, de bíztak benne, hogy megmaradt kapuőrségük képes lesz azt elhárítani, "azonkívül segítséget ígértek a Columbus utca és Mexikói út sarkán levő rendőrparancsnokság rendőrlegényei is, akik igen rendesen viselkedtek velünk szemben".[16]
Ahogy említettük, az Üvegház környékén a rendet - igaz a hamis papírokért sorban állók között kitörő tömeghisztéria esetén akár gumibottal is - a környék rendőrei tartották fent. "A Vadász utcai kapitánysággal nagyon jók voltak a viszonyaink" - összegezte a helyzetet egy ott dolgozó cionista.[17]
L. J-t, a keresztény iratokkal bujkáló szökött zsidó munkaszolgálatost egy nyilas
Ahogy a túlélők láttákCsetényi elég rendesen viselkedett Lukács rendőrkapitány kimondottan zsidóbarát volt |
G. Gy. egyetemi hallgató perceket - és ezzel életet - nyert a Dunaparton egy tömeges kivégzés alkalmával, mert egy ismerős nyilas a part széléről mindig visszalökte a sorba. "A kivégzések úgy történtek, hogy mindig két gyilkos kirángatott a sorból egy-egy áldozatot, kettő belökte a Dunába és azután hatan vették célba a szerencsétleneket." A több mint hetven zsidó többségét már megölték, amikor egy rendőrtiszt leállította kivégzést. "Felháborodottan kérdezte a gyilkosoktól, hogy mi történik itt, mire a nyilasok azt felelték, hogy lelőttek egy zsidót, mert szökni akart. A rendőrtiszt ezt nem hitte el, mert - mint mondotta - legalább 4-500 lövést hallott." A bátor fellépés, ha későn is jött, de tucatnyi életet megmentett.[19]
Fraknói Rezsőt a menetben egyedüli férfiként korbáccsal verték azok a nyilasok, akik állítólag az
 |
Friedrich Born a Vöröskereszt budapesti képviselője |
K. I. a Nemzetközi Vöröskereszt "A" osztályán dolgozott, amely a gyerekek mentésével foglalkozott. (Az osztály élén az 1945. január 1-jén meggyilkolt Komoly Ottó cionista vezető állt.) "Volt a Nemzetközi Vöröskeresztnek egy ún. "T" (transzport) osztálya. Ezzel a transzporttal jártunk be a gettóba és innen csempésztük ki az embereket az előre elkészített helyekre. Mintegy 20 embert sikerült így kimenteni a gettóbeli rendőrséggel összejátszva. Különben is a rendőrök magatartása tette lehetővé, hogy ki-bejárhassunk a gettóba és vigyük ki a gyerekeket az otthonokba."[21] - emlékezett a rendőrök együttműködési hajlandóságára K. I.
Lábjegyzetek
[1] 3216. jkv.
[2] 3488. jkv.
[3] 2940. jkv.
[4] 18. jkv.
[5] 522. jkv.
[6] Szita 1994, 86-87. o.
[7] Így például november elején a Horthy Miklós hídon. Braham 1997, 918. o. és Lévai 1948a, 318. o
[8] Braham 1997, 955. o. Az "Üvegházról" részletesen lásd 3615. jkv.; 3619. jkv.; 3598. jkv.; Cohen 2002; Benedek - Vámos 1990; Salamon; Benshalom 2001.
[9] Langlet 1988, 114. o.; Braham 1997, 1195. o.
[10] Lévai 1948b, 150-155. o.
[11]Szekeres 1997, 94. és 98. o.
[12]Szekeres 1997, 53. o.
[13] 604. jkv.
[14] 3608. jkv.
[15] A Columbus utcai tábor(ok) létrejötte az ún. "Kasztner-akció" következménye és része volt. A "Kasztner-akcióról" lásd Braham 1997, 1023-1066 és Bauer 1994, 145-251.
[16] 3625. jkv.
[17] 3619. jkv.
[18] számozatlan "36"
[19] 3646. jkv.
[20] 1576. jkv.
[21] 3622. jkv.
Felhasznált irodalom
Bauer 1994
Yehuda Bauer: Jews for Sale? Nazi-Jewish Negotiations, 1933-1945. New Haven and London, 1994, Yale University Press.
Benedek-Vámos 1990
Benedek István Gábor - Vámos György: Tépd le a sárga csillagot. Budapest, 1990, Pallas Lap - és Könyvkiadó.
Benshalom 2001
Rafi Benshalom: We Struggled for Life. The Hungarian Zionist Youth Resistance During the Nazi Era. Jerusalem - New York, 2001, Gefen.
Braham 1997
Randolph L. Braham: A népirtás politikája - a Holocaust Magyarországon. 1-2. köt. Budapest, 1997, Belvárosi Könyvkiadó.
Cohen 2002
Asher Cohen: A haluc ellenállás Magyarországon 1942-1944. Budapest, 2002, Balassi.
Langlet 1988
Nina Langlet: A svéd mentőakció, 1944 . Budapest, 1988, Kossuth.
Lévai 1948a
Lévai Jenő: Zsidósors Magyarországon. Budapest, 1948, Magyar Téka.
Lévai 1948b
Lévai Jenő: Raoul Wallenberg regényes élete, hősi küzdelmei, rejtélyes eltűnésének titka. Budapest, 1948, Magyar Téka.
Szekeres 1997
Szekeres József: A pesti gettók 1945. januári megmentése. Budapest, 1997, Budapest Főváros Levéltára.
Szita 1994
Szita Szabolcs: Az 1944 -1945. évi polgári, diplomáciai és katonai embermentés történetéhez
In Szita Szabolcs (szerk.):Magyarország 1944; Üldöztetés - embermentés Budapest, 1994, Nemzeti Tankönyvkiadó - Pro Homine - 1944 Emlékbizottság,
