SS-felügyelőnők Auschwitzban

A deportált magyar zsidó nők Auschwitzban  és más táborokban gyakran találkoztak SS-felügyelőnőkkel. Nem véletlenül. 1945 januárjában 714 ezer fogoly raboskodott a náci táborokban 41.182 őr felügyelete alatt. A rabok több mint negyede (202.764 fő, azaz 28,4%) és az őrök majd egytizede (3508 fő, azaz 8,5%) nő volt.[1]

A magyar holokauszt történetét lásd itt.

A Harmadik Birodalom történetének első hat évében kevés nő került a koncentrációs táborokba. Őket az SS férfi tagjai őrizték kisebb táborokban (pl. Nordheim, Lichtenburg). A terror fokozódásával 1939 tavaszán azonban szükségessé vált, hogy létrehozzanak egy külön tábort a női foglyok számára. A nácik Berlintől északra, Ravensbrückben állították fel az eredetileg 10 ezer nő befogadására alkalmas új FKL-t (Frauen Konzentrationslager, női koncentrációs tábor).

Ravensbrückben a szigorú tábori szabályok betartatásáért és a kényszermunkát végző foglyok ellenőrzéséért SS-felügyelőnők voltak felelősek. Legtöbbjük "hazafias" újsághirdetések nyomán jelentkezett a szolgálatra, sok fiatal nőt a családtól való függetlenedés reménye, másokat a viszonylag magas fizetés vonzott.[2] A sikeres felvételt követően az SS női kisegítőivel (SS-Helferin) szerződést kötöttek, majd több hónapos kiképzés következett Ravensbrückben. A női felügyelők ugyan SS-egyenruhát és SS-fizetést kaptak, de nőként hivatalosan nem lehettek az SS teljes jogú tagjai, és SS férfiaknak nem adhattak parancsot.[3] Ravensbrück külső őrséget és a tábor parancsnokságát továbbra is SS férfiak látták el.

Az 1939 és 1945 között Ravensbrückbe szállított 130 ezer nő közül mintegy 90 ezren itt pusztultak. Az éhség és a betegségek mellett sok fogoly az SS-felügyelőnők brutalitásának esett áldozatul. Már pedig a háború kitörését követően felállított új koncentrációs táborokba (Lublin-Majdanek, Auschwitz, Plaszów stb.) a Ravensbückben kiképzett SS-felügyelőnőket vezényelték át.

Az auschwitzi női tábor

Az első női foglyok 1942 márciusában Ravensbrückből és Szlovákiából érkeztek Auschwitzba.

Rudolf Höss, Auschwitz parancsnoka

Az előbbieket már kipróbált SS-felügyelőnők kísérték. Ők vették át az auschwitzi főtáborban immár hivatalosan is létrehozott női tábor belső irányítását. Augusztusban az FKL átköltözött a birkenaui (Auschwitz II.) BIa táborszektorban  felállított 30 tégla-, illetve fabarakkba. 1943 nyarán a női táborhoz csatolták a BIb, majd 1944-ben a BIIc szektort is.

Az auschwitzi FKL kezdetben Ravensbrück külső részlegeként működött, női vezetője (Johanna Langefeld) elméletileg független volt Auschwitz férfi parancsnokától, Rudolf Hösstől. Ez az irányítási struktúra a nemek közti rivalizáláshoz vezetett. Az SS-tisztek nyíltan tiltakoztak, és nem voltak hajlandók teljesíteni egy nő parancsait. Höss hatalmát féltette és inkompetenciával vádolta az új, női kollégákat: "Túlzottan jól voltak elszállásolva, és olyan magas fizetést kaptak, amit a civil életben sosem érhettek volna el. Egyáltalán nem dolgozták túl magukat...Langefeld asszony sehogyan sem volt képes kezelni a helyzetet, mégis makacsul elutasította a táborparancsnok [azaz Höss] tanácsait...Alig múlt el nap anélkül, hogy ne lettek volna eltérések a sorakozón létszámellenőrzéskor. Ebben a zavaros helyzetben a női felügyelők izgatott csirkeként szaladgáltak körbe-körbe, és fogalmuk sem volt arról, hogy mit kéne csinálniuk." Höss Himmlerhez fordult, de az SS vezetője nem támogatta a lágerparancsnok hatalmi ambícióit. Ennek ellenére hamarosan saját irányítása alá vonta a női tábort, kompromisszumként pedig egymással párhuzamos férfi és női parancsnoki struktúrát alakított ki.[4]

Bánásmód, általános viszonyok

1942 októberében a 30 éves, osztrák SS-főfelügyelőnő (SS-Oberaufseherin) Maria Mandel vette át az FKL irányítását. Az egykori irodai tisztviselő többéves tábori tapasztalattal rendelkezett. Meggyőződéses náci volt, aki úgy vélte, hogy a legyengült foglyok gázkamrába küldése révén fent tudja tartani a rendet a túlzsúfolt barakkokban. Zenerajongóként fogolyzenekart szervezett, annak zsidó karmesterét nagyra tartotta. Mandel képtelen volt teherbe esni. Bár a szelekciók során sok gyereket küldött a halálba, előfordult, hogy egyes kicsiknek süteményt adott.[5]

A parancsnoksága alá tartozó női SS beosztottak (a jelentésvezetők /Rapportführerin/, felügyelőnők /Aufseherin/,

Maria Mandel, az FKL parancsnoka

munkacsapat-vezetőnők /Kommandoführerin/) és gyakran a fogolyfunkcionáriusok is (a kápók, blokkparancsnokok /Blockältester/, blokkfelelősök /"blokovák"/) a kényszermunka és a szelekciók során brutálisan bántak az éhező, betegségektől kínzott nők tízezreivel. Az általános helyzetet jól szemlélteti néhány, a "Mandel-korszakot" túlélő magyar zsidó nő visszaemlékezése. A három Hermann-lány Munkácsról érkezett a birkenaui BIIc szektor 24. blokkjába: "Egy blokkban 1000 ember volt. Munka nem volt, hanem folyton appell. Ez normális körülmények között napi 6 órát vett igénybe, de ha valami közbejött - például valaki hiányzott - akkor még tovább tartott és esetleg végig térdepelni kellett. Erzsit egy SS nő bottal fejbe verte, úgyhogy 8 hétig gennyes seb volt a fején. Meg is operálták az "A" lágerban. Amint visszajött az operációról, 5 perc múlva, 5 óra hosszat tartó térdeplő appellt kellett végig csinálnia. Az éjszakák rettenetesek voltak, mert Erzsinek gennyes volt a feje és napok is beleteltek, amíg kötést cseréltek. Rettenetes szaga volt és nem csak mi, hanem a körülöttünk fekvők is szenvedtek tőle, hiába vettük mindketten magunk közé. Kértük az Aufseherint, hogy engedje meg, hogy ne kelljen appellra kimennie, legalább akkor ne, amikor esik az eső, de ő kikergette az esőbe, fején a papírkötéssel, azzal, hogy úgyis meg fogsz dögölni. A blokkba állandóan beesett az eső, de nemcsak ezért nem tudtunk aludni. A legrosszabb az volt, hogy halottuk és láttuk, amint állandóan jönnek a transzportok. Hallottuk az ordítozást, kétségbeesett segélykiáltásokat, sikoltozást."[6]

A kispesti Kottmanné és lánya így jellemezte az SS-felügyelőnőket: "Ezek a nők szintén nagyon gorombák és durvák voltak hozzánk, általában sokkal rosszabbak, mint a német férfiak. A legcsekélyebbért ütöttek, rúgtak, lökdöstek bennünket."[7] Az SS-felügyelőnők nem csupán fizikailag, de lelkileg is kínozták foglyaikat. A munkástranszportokba beosztott nőket például azzal ijesztgették, hogy a krematóriumba  viszik őket.[8]

Mandel és beosztottai

1942 és 1945 között legfeljebb 170-200 SS-felügyelőnő szolgált az Auschwitz-komplexumban. Közülük többen maradandó nyomot hagytak a túlélő magyar zsidó nők emlékezetében. A birkenaui női táborokat irányító Maria Mandel SS-Oberaufseherin nem állt napi kapcsolatban a magyar foglyokkal. Elsősorban a nagyobb szelekciók alkalmával találkoztak vele. Hasonló okból említették még a főleg a BIIb szektorban szolgáló Elisabeth Ruppert SS-Rapportführerint is.[9]

Jóval többen emlékeztek Margot Elisabeth Drechsler (vagy Drexler, Dreschel) SS-Rapportführerinre. A szelekciók során Dr. Mengele partnereként

Magyar zsidó nők Birkenauban

fellépő, rosszindulatú és brutális nőt a rabok a szlovák zsidó blokovák szóhasználata nyomán "Drechslerka"-ként emlegették A keselymezei G.I. különösen rettegett tőle: "A blokkban egy priccsen 14-en feküdtünk 2 takaróval. Gyakran volt szelektálás, ezt dr. Mengele és Drechslerka végezték. Mindnyájan nagyon féltünk, amikor ezek megjelentek, mert sohasem lehetett tudni, hogy kit fognak kiválasztani a krematórium részére."[10] Hasonlóan emlékeztek a Hermann-lányok is: "Nagyon nehéz volt együtt maradnunk, mert minden nap jött Dr. Mengele és egy Drechsler nevű SS-nő, szelektálni. Egyik blokkból a másikba szaladtunk, mindenféle ravasz cselhez folyamodtunk és bújócskát játszottunk, csakhogy valahogy együtt maradhassunk."[11]

Az SS-Rapportführerin élet és halál abszolút ura volt: "Egyszerre jött Drechslerné, az óriási vérebével, mindenkit levetkőztetett, még a cipőinket is elvette, teljesen meztelenül álltunk több órát, már akkorra egyikünk sem gondolt az életre, elkerülhetetlennek látszott a gázhalál..."[12]

Irma Grese: a gyönyörű bestia

Kétségtelen tény, hogy a magyar zsidó nőkben az SS-felügyelőnők közül a legmélyebb nyomot

A "gyönyörű bestia"

Irma Grese hagyta. A "gyönyörű bestiaként", "szőke angyalként" is ismert Grese 1923-ban született, egy ötgyermekes parasztcsaládban. 13 éves korában elvesztette édesanyját. Az általános iskola után követően azonnal munkába állt. Két évig volt képesítés nélküli nővér egy SS-kórházban, majd egy tejüzemben kisegítőkét dolgozott. 1942-től a ravensbrücki női táborban telefonos, majd a büntetőosztag mellett őr volt. 1943 tavaszán Auschwitz-Birkenauba helyezték, ahol az útépítő munkacsapat (Strassenbaukommando) felügyelője volt.[13] Hamarosan előléptetették a BIIc tábor egyik vezetőjévé, ahol 1944 nyarán átlagosan 20-30 ezer magyar zsidó nőt helyeztek el szörnyű körülmények között.

A 20 éves Irma Grese szépsége még a deportáltaknak is feltűnt: "Volt egy Grese nevezetű csodaszép nő, egy biciklin járt. Ezer és ezer ember állt a fullasztó hőségben és ő gyönyörködött, hogy mi hogyan térdepelünk." - emlékezett egy kalocsai túlélő.[14] 16 munkácsi lány közös visszaemlékezése szerint: "Greze valaha színésznő volt, ragyogó szép fiatal asszony."[15] Egy zsidó orvosnőnek, Lengyel Olgának Grese elmondta, hogy a háború után filmszínésznő akar lenni. Órákon át nézegette saját arcát a tükörben, öltöztetőnőjével állandóan új ruhákat varratott magának. Több szeretője volt, köztük foglyok is. Amikor teherbe esett, egy másik magyar fogoly orvosnővel hajtatta el magzatát.[16]

Grese nem csupán megjelenésével, hanem kirívó kegyetlenségével is felhívta magára a figyelmet. A budapesti Paulay Ede utcából

Irma Grese

deportált K. Ellát a fürdőbarakkban reggelenként szörnyű látvány fogadta: "...bezárták az egyik ajtót hátul, egy másik ajtón bejött Grése, bottal ütötte szerencsétlen nőket, mindenki menekült előle. Akkor láttam az első halottat a lágerben, egy nőt összetapostak Grése csak vállvonogatva, közömbösen nézte a jelenetet."[17]

Az ungvári Ackermann-testvérek az órákig tartó appelleken találkoztak vele: "A Rapportführerinnek - Grese volt a neve - volt egy gumibotja, ha nem álltunk egyenesen, összevert bennünket."[18] Egy huszti háziasszony a BIIc láger 16. blokkjába került: "A koszt fűleves volt, amelyben kavicsdarabok, fa és szénhulladék, homok képezték a tartalmat. Korán reggel már appell volt, amely a nap folyamán többször megismétlődött. Verést kaptunk, minden lehető és lehetetlen alkalommal. Ha a Grese nevű SS nő jött, akkor térdelnünk kellett, akár 8 órát is."[19]

A rettegett szelekciók során Grese általában Drechslerrel és Mengelével együtt döntött életről és halálról: "A két nő még Mengelénél is gonoszabb volt...A szelekció a következőképpen folyt le: A meztelenre vetkőzött nők futólépésben felemelt karral, elfutottak először Mengele; majd Greze és Drechsler előtt, az első szelekciót Mengele végezte, a nők esetleg szelektáltak olyanokat is akik Mengele szelekcióján átestek."[20] Az izai gettóból elhurcolt Jakobovits Sárát Mengele munkaképesnek minősítette, Grese mégis a gázkamrába akarta küldeni: "Dr. Mengele gyakran tartott szelekciót, én elég strammul néztem ki, tehát beválogatott ezek közé, de Grese azt mondta, hogy a járásom nem szép, erre dr. Mengele visszahívott, hogy menjek fel a kojára (emeletes priccs), azután még egyszer átvonultam előtte, ekkor kaptam tőle egy hatalmas pofont."[21]

Grese kétségtelenül szadista volt. Előszeretettel ütötte korbáccsal a csinos női foglyok arcát. Egy técsői visszaemlékező szerint egyszerűen "...kiszúrta egy lánynak a szemét, mert átbeszélt a dróton egy ismerősével."[22] Auschwitz kiürítése után Greset felettesei Ravensbrückbe, majd Bergen-Belsenbe küldték, ahol sok korábbi áldozatát tovább kínozta.

Megtorlás, felelősségre vonás

A háború után az SS-felügyelőnőket sokkal keményebben kezelték, mint férfitársaikat. Gyakrabban ítélték őket halálra, hosszabb börtönbüntetéseket kaptak. Alacsony számuk miatt többen emlékeztek rájuk, a női kegyetlenség pedig súlyosabb bűnnek bizonyult a volt foglyok és a szövetségesek szemében.[23] Margot Drechslert egykori áldozatai felismerték és átadták a szovjeteknek, akik 1945 nyarán felakasztották. Maria Mandel a börtön tusolójában bocsánatot kért egy korábbi fogolytól és kezet csókolt neki. A krakkói Auschwitz-perben ítélték halálra, 1947-ben felakasztották.[24] A bitófa alatt Lengyelországot éltette. Irma Grese semmit sem bánt meg. A Bergen-Belsen-perben kötél általi halálra ítélték. Akasztása előtt nyugodtan énekelt cellájában.[25] Utolsó szavával ráparancsolt a hóhérra: "Schnell!" (Gyorsan!)

 

Lábjegyzetek

[1] Az adatokat lásd Sofsky 1999, 38. és 102. o.

[2] A rettegett auschwitz-birkenaui felügyelőnő, az édesanyját elvesztő Irma Grese, erőskezű és náciellenes apja szigora helyett választotta az SS-t. Irma Grese és testvére, Helen Grese kihallgatása a Bergen-Belsen-perben. 1945. október 16. The Belsen Trial 1949, 247-249. o.

[3] Lasik 2000a, I/281-284. o.

[4] Höss 1996, 147-148. o.

[5] Langbein 2004, 396. o.

[6] 520. jegyzőkönyv.

[7] 2336. jegyzőkönyv.

[8] 699. jegyzőkönyv.

[9] 2279. jegyzőkönyv. A visszaemlékező Ruppertet a Drechsler nevének becézett formájához hasonló módon "Ruppertka"-ként, Mandelt pedig valószínűleg asszonynevén (Mandelné) említi.

[10] 1004. jegyzőkönyv.

[11] 520. jegyzőkönyv.

[12] 3309. jegyzőkönyv.

[13] Irma Grese és testvére, Helen Grese kihallgatása a Bergen-Belsen-perben. 1945. október 16. The Belsen Trial, 247-249. o.

[14] 873. jegyzőkönyv.

[15] 254. jegyzőkönyv.

[16] Lengyel 1948, 131-134. o. Lásd még Langbein 2004, 399-401. o.

[17] 1746. jegyzőkönyv.

[18] 1007. jegyzőkönyv.

[19] 1076. jegyzőkönyv.

[20] 254. jegyzőkönyv.

[21] 1097. jegyzőkönyv.

[22] Lengyel 1948, 165-168. o., illetve a 914. jegyzőkönyv.

[23] Lasik 2000b, V/110. o.

[24] Langbein 2004, 506. o.

[25] Langbein 2004, 401. o.

Felhasznált irodalom

The Belsen Trial 1949

Raymond Phillips (ed): Trial of Josef Kramer and fourty-four others (War Crimes Trials. Volume II. The Belsen Trial).  London-Edinburgh-Glasgow, 1949, William Hodge and Co. Ltd.

Höss 1996

Steven Paskuly (ed.): Death Dealer. The Memoirs of the SS-commandant at Auschwitz. New York, 1996, Da Capo Press.

Langbein 2004

Hermann Langbein: People in Auschwitz. Chapell Hill-London, 2004, University of North Carolina Press-USHMM.

Lasik 2000a

Aleksander Lasik: The Auschwitz SS Garrison. In Waclaw Dlugoborski-Franciszek Piper (eds.): Auschwitz 1940-1945. Volume 1-5. Central Issues in the History of the Camp. Oswiecim, 2000, Auschwitz-Birkenau State Museum.

Lasik 2000b

Aleksander Lasik: The Apprehesion and Punishment of the Auschwitz Concentration Camp Staff. In Waclaw Dlugoborski-Franciszek Piper (eds.): Auschwitz 1940-1945. Volume 1-5. Central Issues in the History of the Camp. Oswiecim, 2000, Auschwitz-Birkenau State Museum.

Lengyel 1948

Olga Lengyel: Hitler's Ovens. Five Chimneys. New York, 1948.

Sofsky 1999

Wolfgang Sofsky: The Order of Terror. The Concentration Camp. Princeton, 1999, Princeton University Press.

switch to English

bphm.hu

holokausztmagyarorszagon.hu