Tisztességes csendőrök
A magyar zsidóság kifosztása, gettósítása és deportálása során a főszerepet a magyar hatóságok játszották. A megszálló német nácikkal kollaboráló kormány utasításait a rendőrség, a csendőrség és a közigazgatási apparátus tagjai hajtották végre, általában kíméletlenül. Brutalitásával és kegyetlenségével különösen a csendőrség tűnt ki. Elvétve azonban akadtak olyan csendőrök is, akik igyekeztek segíteni az üldözötteken.
Gettósítás és deportálás
A túlélők visszaemlékezése szerint a gettósítás során néhány csendőr próbált emberségesen bánni a zsidókkal. D. J. úgy látta, a csendőrök Enyingen rendesen viselkedtek. Később a sárvári internálótáborban egyes csendőrök még levelet is hajlandóak voltak kicsempészni: "A csendőrök itt is nagyon rendesen viselkedtek."[1] S. I. az Ungvár melletti Csicseren már csak egy "emberi módon viselkedő" csendőrrel találkozott, Nagynak hívták.[2]
A dévaványai zsidók gettóba költöztetésénél a csendőrök "bámulatosan rendesek
A kőszegi zsidók deportálása
voltak". A zsidók mindenüket magukkal vihették, minden délben kijárhattak vásárolni, így tudták magukat élelmezni.[3] Hajdú Gézáné, született dr. Szilárd Erzsébet így látta a kaposvári gettó csendőreit: "Volt olyan is, aki segített élelmiszert és leveleket csempészni, de voltak brutálisak és durvák."[4]
A balassagyarmati és a környékbeli zsidók a nyírjespusztai átmeneti táborba érkezve azt tapasztalták, hogy "az első napokban a csendőrlegénység durva volt, később azonban a gettó parancsnoka, egy Tamássy nevű csendőrfőhadnagy, az itteni csendőrszárny parancsnoka segítségével nem engedte, hogy a csendőrség komiszkodjék, úgyhogy két-három nap múlva a bánásmód nagyon megjavult."[5]
A DEGOB-jegyzőkönyvek tanúsága szerint nagyritkán a deportálások során is előfordult, hogy a csendőri állomány néhány tagja megpróbált segíteni a zsidókon.
A már említett nyírjespusztai tábor felszámolásakor a zsidó elöljárók hiába kérték Óriás Oszkár rendőrfogalmazót, hogy minden vagonba elegendő vizet tehessenek. "Korpánszky csendőralezredes..., aki ezt a beszélgetést hallotta, lehordta a rendőrtisztet és utasítást adott, hogy minden vagonba azonnal vigyenek vizet. A csendőrlegénység erre a célra a zsidóságot akarta igénybe venni, de végül parasztokat hozattak és velük végeztették a vízhordás munkáját."[6]
G. A. szerencsésnek mondhatta magát, mert vagonjában csak 54-en voltak, míg az egyik szomszédos kocsiba 101 embert zsúfoltak be.
 |
Soltvadkerti deportálás |
A másállapotban levő B. L-nét a huszti gettó deportálásakor a csendőrök egy 70 fős vagonba zárták, ahol rajta kívül még három terhes nő volt. "Királyházán egy Kulcsár István nevű őrmester kiszabadított mi négyünket; megjegyzem még Huszton meg akart bennünket szöktetni a gettóból, de ott nem sikerült. Királyházán sokáig állt a vonat, úgy hogy meg tudta csinálni. Egész Husztról Királyházáig kerékpáron kísérte a vonatot. ... Nem kért ezért a szolgálatért pénzt, különben mi nem is tudtunk volna pénzt adni, szegények voltunk."[8] Kulcsár őrmester elképesztő kitartása és vakmerősége négy asszony és négy, még meg nem született gyermek életét mentette meg. Ismerni nem ismerte őket, pénzre nem számított.
Jóindulatú csendőrökkel - ritka kivételként - a nyilas időkben is találkoztak a magyar zsidók. Az 1944 decemberében deportált B. K. és R. M. ilyen esetről számoltak be. "A csendőrök dobáltak be nekünk havat, [a vagonba ] azt szopogattuk."[9]
Egy másik túlélő, Kellner Miklós elmondta, hogy a határon a svéd Vöröskereszt menlevele alapján visszairányították Budapestre. "Ekkor Kalotay Árpád csendőrszázados nyújtott segédkezet, aki három más nőt is megszöktetett.."[10]
Sárváron, amikor egy csendőrzászlós a rábízott zsidókat át akarta adni a nyilasoknak, "odajött egy csendőrőrnagy és azt kérdezte tőle: Mit akar azokkal a szerencsétlenekkel csinálni? A zászlós halkan felelt valamit, és az őrnagy azt kérdezte: Van Önnek erre parancsa? Nincsen, tehát az Ön tervéből nem lesz semmi, erről kezeskedem. ... Ezután levezettek minket a Rába partjához, az első sort hat lépésre, a második sort három lépésre előreállították, minden értékünket elvették és azt parancsolták, a hátizsákjainkat is adjuk oda. A csendőrőrnagy lépett közbe és megmentett minket a továbbiaktól, mert a vége valószínűleg tömeges agyonlövés lett volna" - számolt be megmeneküléséről Galambos Imre.[11]
A csillaghegyi csendőrparancsnok
Furcsa véletlen, hogy a talán legemberségesebb, legtöbb üldözött életét megmentő csendőr ugyanazt a nevet viselte, mint a Belügyminisztérium zsidó ügyekért felelős államtitkára,
 |
Endre László csendőr-főtörzsőrmester |
"Június 29-én Endre László csendőrfőtörzsőrmester megjelent a gettóban és kérte a vegyes házastársak okmányait, azzal a megjegyzéssel, hogy bármi történjék, őket ott fogják tartani a gettóban. ... [Másnap] Indulás előtt odajött Endre és azt mondta, hogy a vegyesházasok lépjenek ki és menjenek vissza a gettóba további intézkedésig. Tizenegy személy maradt vissza így....Utolsó pillanatban két család megszökött, Endre tudott erről, sőt többeknek tanácsolta is, hogy szökjenek meg. Mi tizenegyen még kb. hat hétig a gettóban maradtunk, azután visszatértünk családjainkhoz."[13]
A deportálás előkészületeinek különleges példája volt a csillaghegyi,
Ahogy a túlélők látták |
Endre a szükségesnél több vagont rendelt, így egy-egy kocsiba csak 30-35 csillaghegyi zsidó került. Később, a novemberi halálmenetekből vizsgálat ürügyével emelt ki zsidókat, szökevényeket látott el hamis papírokkal, munkaszolgálatosok szökését és bujkálását szervezte-fedezte. A háromgyermekes családapa menekülő zsidókat rejtett el, saját és családja életét kockáztatva. A csillaghegyi szociáldemokrata pártvezetőket és az ottani lengyel menekülttábor lakóit szintén ő mentette meg a Gestapótól. 1944 decemberében már rá is vadásztak a nyilasok, de védenceinek nagy részével együtt megmenekült. Endre László csendőr főtörzsőrmesternek összességében mintegy négyszáz magyar és lengyel zsidó, valamint lengyel menekült köszönhette életét.[15] Nevét még ma sem őrzi emléktábla.
Lábjegyzetek
[1] 3562. jkv.
[2] 9. jkv.
[3] F. B. visszaemlékezése 628. jkv.
[4] 3543. jkv.
[5] 3550. jkv.
[6] Uo.
[7] 3261. jkv.
[8] 1216. jkv.
[9] 2844. jkv., 3051. jkv.
[10] 1765. jkv.
[11] 2347. jkv.
[12] 3642. jkv.
[13] 3496. jkv.
[14] 3642. jkv.
[15] Endre Lászlóról részletesen lásd Vági 1998.
Felhasznált irodalom
Vági 1998
Vági Zoltán: A másik Endre László - Csillaghegyi csendőrtörténet. Remény. 1998. december 47-53. o.
