A rendőrség
A megszálló német nácikkal kollaboráló magyar kormány teljes rendvédelmi és közigazgatási apparátusát a "zsidótlanítás" szolgálatába állította. A csendőrség és a rendőrség még a németeket is megdöbbentő hatékonysággal, lelkesedéssel és kegyetlenséggel hajtotta végre a zsidóellenes rendelkezéseket. Bár a rendőrségről lényegesen árnyaltabb kép rajzolható, mint a csendőrségről, a sötét színek itt sem hiányoznak. A nyári, vidéki deportálásoknál a csendőrökkel együtt bevetett rendőrök is brutálisan léptek fel, igaz lényegesen kevesebb esetben. Ugyan a rendőrség embermentési tevékenysége a nyilas korszakban felerősödött, sok egyenruhás ekkor is kegyetlenül bánt a zsidókkal.
Az Állambiztonsági Rendészet
Külön kell szólni a rendőrség Hain Péter
 |
Hain Péter, a magyar Gestapo parancsnoka |
A "magyar Gestapo" állománya rendőrökből állt, tetteik mégsem tekinthetőek tipikusnak a magyar rendőrségre nézve, hiszen egy hatásában nagy, ám létszámában kicsi, szélsőségesen náci-barát és antiszemita csoportról van szó. Az Állambiztonsági Rendészet embereinek kegyetlenségéről a DEGOB-jegyzőkönyvek is dokumentálják.[3]
Tavaszi-nyári hónapok
A túlélők számos esetben számoltak be negatívan a vidéki rendőrök deportálások során tanúsított magatartásáról. Az első deportálási zóna gettói ebből a szempontból is a legrosszabbak közé tartoztak. Különösen a munkácsi rendőrök tűntek ki kegyetlenségükkel.[4] "Egyik reggel arra ébredtünk, hogy nagy jajgatással van tele az utca, amerre nézünk vérrel volt tele minden, annyira vertek mindenkit a rendőrök." - emlékezett a munkácsi gettósításra M. É. varrónő.[5] K. J. még egy évvel az események után is döbbenten beszélt a munkácsi rendőrök embertelenségéről: "... olyan válogatott kínzásokat találtak ki, hogy ezek előttem eddig egészen hihetetlennek tűntek ..."[6] A rendőrök többeket agyonvertek.[7] M. I-t idős szüleivel együtt hajtották a városi gettóból a téglagyárba: "Mikor öreg Édesapám összeesett és nem bírt tovább gyalogolni,
Rendőr egy gettókapuban, 1944 nyarán
egy rendőr rám ordított, hogy ne álldogáljak ott, egyedül is meg tud az öreg dögölni. 85 éves édesanyánkat addig korbácsolták, míg megtette az utat a téglagyárig."[8] Emellett meg kell jegyezni, hogy Csetényi László munkácsi rendőrkapitányról egy túlélő kedvezően nyilatkozott.[9]
A jegyzőkönyvek tanúsága szerint a rendőrök a zóna néhány más hírhedt gettójában is kivették a részüket a kegyetlenségekből.[10] Különösen Kassán bántak embertelenül a zsidókkal. Ebben főszerepet játszott Csatáry László rendőrtiszt, a gettó parancsnoka. "A gettóban napirenden voltak a botrányos verések, melyeknek több halálos áldozata is volt, sajnos a nevekre nem emlékszem." - mondta később V. M., aki a körülbelül 450 kassai túlélő egyike volt.[11] F. L. így emlékezett Csatáryra: "Dr. Csatári (sic!) rendőrfelügyelő állandóan kutyakorbáccsal verte az embereket. Amikor eszébe jutott, bement a blokkba, és akit ott talált, azon végigvert a korbáccsal."[12] Ö. L-nek is rossz emlékei voltak a gettó parancsnokáról: "Csatáry gettóparancsnok egy napon kiadta az utasítást, hogy kézzel ássunk árkot...A németek közbenjárásának tudható be, hogy megszüntették pár napon belül ezt az intézkedést."[13]
Az ország más területeiről elhurcolt zsidók visszaemlékezéseiben is találhatunk könyörtelen rendőröket. Duna-Tisza köze: "Kecskeméten rettenetes fogadtatásban volt részünk. A rendőrök csomagjaink átvizsgálásakor gorombáskodtak velünk és gumibotjaikkal össze-vissza vertek."[14] Nyugat-Magyarország: "[Sárbogárdon] Mielőtt az ipartestületbe [ide koncentrálták zsidókat] elindultunk volna, 3 napon keresztül detektívek vallattak bennünket gumibotokkal, hogy az elrejtett értéktárgyakat adjuk elő, de nem találtak semmit, miután a csendőrség már megelőzte őket ebben." Budapest környéke: A rendőrök a rákoskeresztúri "vagonírozás alkalmával is embertelenül bántak velünk, engem egy rendőrtiszt fejbevágott, mert megkértem, hogy feleségemmel együtt utazhassam."[15]
Budapest, 1944-1945 tele
Bár a nyilas hatalomátvétel után egyre több rendőr igyekezett segíteni a zsidókon, sokan továbbra is embertelenül bántak az üldözöttekkel. A józsefvárosi pályaudvaron a deportálásokban a csendőrök mellett a rendőrök is részt vettek. "A rendőrtisztek a legkegyetlenebbül bántak velünk." - emlékezett Gerő Gáborné.[16] A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógát internáló állomásnak rendezték be a hatóságok. Fuchs Károlyné "igen kegyetlennek" találta az itteni detektívet.[17]
A Rökk Szilárd utcai Rabbiképző Intézet épületében hasonló internáló tábor működött. Lind Etel "idegen állampolgárságúnak" minősült, ezért itt tartották fogva. "Itt a rendőrök minden értékünket elvették és igen brutálisan bántak velünk."[18]
Dr. A. E. budapesti ügyvédet már március 21-én letartóztatták, mint "politikailag megbízhatatlan" elemet. A Rökk Szilárd utcából Kistarcsára került, ahonnan szeptember végén elengedték. Két nap múlva ismét elfogták, és bekísérték a Margit - körúti fegyházba.
 |
Zsidók a kistarcsai internálótáborban |
A csepeli Tsuk-telepet őrző rendőrök közül néhányan "visszaéltek a nőknek a védtelenségével és erőszakra ragadtatták magukat". A Mauthner-telepen pedig "egy neuraszténiás ott lévő betegről egy alkalommal az ott szolgálatot teljesítő rendőrt lerántotta a takarót és erőszakoskodni akart vele..."[20] - mondta később F. G. budapesti orvostanhallgató.
A novemberi gyalogmenetek kiinduló állomása volt a Bécsi út 136. sz. alatti Nagybátony - Újlaki Téglagyár. Itt a nyilasok mellett rendőrök is őrizték a zsidókat. Reich Aranka 24 órát töltött a téglagyárban. "A rendőrök rendesek voltak, de vezetőjük, egy rendőrtiszt, annál durvább és rosszabb. Bikacsökkel ment a nőknek, és ami rosszat tudott, azt mind megtette velünk."[21]
F. M-t és társait a 1944. december 3-án hajtották a gettóba. Egy Teleki téri házban egyetlen szobába
[22] A rendőrök ennél több segítségre nem voltak hajlandók. F.M-t Bergen-Belsenbe hurcolták, Theresienstadtban szabadult fel.
Lábjegyzetek
[1] Braham 1997, 414. o.
[2] Az elnevezés több szempontból is találó. Embertelen módszerei mellett az Állambiztonsági Rendészet a Gestapo szervezeti felépítését is részben átvette. A Hain-rendőrség 4. részlegének feladata volt, hogy "foganatosítson törvényes intézkedéseket a zsidónak tekintett személyekkel szemben." (Idézi Braham 1997, 414. o.) Ez az egység éppúgy a IV/4 elnevezést kapta, mint Eichmann ügyosztálya az RSHA szervezetében (RSHA IV/b/4). A Koltay László vezette részleg a svábhegyi Majestic Szállóban egy emelettel Eichmann irodája fölött rendezkedett be.
[3] Lásd pl.: 2052. jkv.; 3133. jkv.; 1814. jkv.; 3035. jkv.
[4] A 1969. jkv. szerint a munkácsi kegyetlenségeket Budapestről Munkácsra helyezett újonc rendőrök hajtották végre. A többi jegyzőkönyv nem támasztja alá ezt az állítást.
[5] 3092. jkv.
[6] 3307. jkv.
[7] 99. jkv.
[8] 2342. jkv.
[9] 2043. jkv.
[10] Ismét néhány kiragadott példa: Ungvár: "Az ungvári gettó határát piros zászlókkal jelölték meg. Két embert, aki túlment a zászlókon, a magyar rendőrök agyonverték." (489. jkv.) Nagyszőllős: "Csendőrök és rendőrök őrizték a gettót. Sokat verte mindegyik a zsidókat. Némelyik olyan vad volt, hogy amerre járt és szembetalálkozott egy zsidóval, azt megverte." (1127. jkv.) Huszt: "Huszton...a csendőrök és rendőrök durvák és rosszak voltak." (1860. jkv.)
[11] 418. jkv.
[12] 86. jkv.
[13] 627. jkv. Csatáryról lásd még Braham 1997, 572. o. illetve Karsai L. -Molnár 1994, 287. o.
[14] 3192. jkv.
[15] 2946. jkv.
[16] 2944. jkv.
[17] 3040. jkv.
[18] 3030. jkv.
[19] 1834. jkv.
[20] 3620. jkv.
[21] 1930. jkv.
[22] 1128. jkv.
Felhasznált irodalom
Braham 1997
Randolph L. Braham: A népirtás politikája - a Holocaust Magyarországon. 1-2. köt. Budapest, 1997, Belvárosi Könyvkiadó.
Karsai L. - Molnár 1994
Karsai László - Molnár Judit (szerk.): Az Endre-Baky-Jaross per. Budapest, 1994, Cserépfalvi.
