Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezettek előadják a következőket:
Auschwitzban kb. május 15.-e körül érkeztünk. Itt azonnal elválasztottak bennünket szüleinktől és 3 testvérünktől, akik 13, 11 és 10 évesek voltak. Apánk azonnal transzportba került, de további sorsáról nem tudunk, édesanyánkat 3 kis testvérünkkel pedig elvitték, s azóta nem hallottunk felőlük. Bennünket fertőtlenítőbe vittek, ott mindenünket elvették, hajunkat lenyírták, másik ruhát adtak s utána bevittek a C-Lagerba. Innen azután beosztottak bennünket a Verkleidungskammerbe, ahol ruhákat szortíroztunk. Itt dolgoztunk 8 hónapig. Reggel 3 órakor volt ébresztő, utána órákat álltunk Zehlapellt. Ha a létszám nem egyezett, akkor órákig térdepelnünk kellett, sokszor esőben, szélben, piszokban, sárban. Zehlappel után rögtön munkába mentünk s délben újból kellett Apellt állnunk. A koszt zöld fűleves volt -tiszta víz- 1/5 kenyér s néha egy kis vaj vagy Wurst, vagy sajt. A Lageralteste nagyon rendes volt, de a szlovák Blockaltestek nagyon komiszak voltak. Ha a Arbeisdienstführerin pld. Meglátta, hogy valakivel beszélgetünk, azt félholtra verték. Amíg ott voltunk állandóan volt szelekció. A Rapportführerinnek -Grese volt a neve- volt egy gumibotja, ha nem álltunk egyenesen, összevert bennünket. Volt még egy Peter nevű Blockführer is, aki nagyon rossz volt hozzánk. 8 hónap után az erősebbeket kiválogatták s transzportba kerültünk. Három napig utaztunk. Újból megfürdettek bennünket, új ruhát kaptunk, cipőt s ebből már következtettünk arra, hogy komoly munkára visznek bennünket. Így kerültünk Kauferingbe, a 11 sz. Lagerba. Ez egy teljesen új Lager volt, nagyon rossz volt. Lengyelek vezették a Lagert s ezek nagyon rosszak voltak hozzánk. Egész télen vasakat cipeltünk s ez a munka nagyon nehéz volt. Korán reggel Apellt kellett állnunk, egész nap a munkahelyen voltunk. Reggelire feketét kaptunk, délben egy kis levest és este 1/9 kenyeret. A lengyelek kegyetlenkedése dacára is valamivel jobb volt a bánásmód, mint Auschwitzban. Két hónap után újból transzportba kerültünk és elvittek bennünket Türkheimbe. Itt kb. 2-3 km távolságra jártunk ki, irodákat takarítani.Reggeltől estig dolgoztunk. Enni krumplit kaptunk, kisebb Zulage is volt, úgy hogy itt már határozottan javult a koszt, csak nagyon kevés volt. A munkánk nem volt nehéz s a bánásmód is jobb volt, mert Wermacht alatt dolgoztunk, akik nagyon jóindulatúak voltak, sajnáltak bennünket, de sajnos nem tudtak sorsunkon segíteni. További célunk az, hogy vagy Palesztínába, vagy Amerikába kivándoroljunk.

Kifosztás