Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
1944. május 17.-én érkeztünk meg Auschwitzba. Leszálltunk a vonatról és azt mondták, tegyük le a csomagokat. Mindössze egy kis kenyérzsák maradt rajtunk. Felsorakoztunk és kikerültünk az országútra. Különválasztottak engem az édesanyámtól. Én nem akartam tőle elválni, de mondták, hogy az öregeket autón viszik a fürdőbe, majd ott találkozunk. Persze hazudtak, édesanyámat soha többet nem láttam. Elmentünk a fürdőbe, levágták a hajunkat, civil ruhát kaptunk, és újból felsorakoztattak bennünket. Ekkor levittek bennünket a C Lagerba. Itt kb. 10000 ember volt összezsúfolva. Dolgoznunk nem kellett, ellenben naponta 3-4 órát álltunk - esőben, hidegben, szélben- "Zaehenapell"-t. Az ellátás nagyon rossz volt: egy kis feketét kaptunk kenyérrel reggelihez, délben zupát, vacsorára feketét és kenyeret s margarint. Néha kaptunk lekvárt is s háromszor hetente volt kolbász, néha sajt. Hat hét után transzportba kerültem. Két napig utaztunk. Auschwitzban az útra kaptunk több, mint kiló kenyeret, Wurstot, sajtot és margarint. Wehrmacht katonák kísértek bennünket és bíztattak, hogy jobb helyre kerülünk. Így kerültünk Studhofba. Itt mi voltunk- kb. 1500-an - az első zsidó nők. Eleinte semmit nem dolgoztattak, később beosztottak bennünket 500-as transzportokba és munkára vittek. A nők egy részét Praustba vitték, itt tudomásom szerint fedezékeket csináltak. Engem mezei munkára küldtek Rosenottba, ami kb. 25 km-nyire volt Studhoftól. Itt gazdáknál laktunk, akik eleinte nem tudták rólunk, hogy zsidók vagyunk s az első nap nagyon finom ételeket adtak nekünk. Később megtudták, hogy zsidó vagyunk, de akkor sem volt kimondottan rossz dolgunk, csak este 8 órakor bezártak bennünk ezt egy pajtába, hogy meg ne szökhessünk. Én nővéremmel együtt voltam és nagyon nehéz munkánk volt. Testvérem nem is bírta a munkát, úgyhogy 10 nap múlva visszaküldtek bennünket Studhofba. Persze fenyegettek bennünket, hogy szabotáltunk és ezért büntetésből 1 napig követ kellett törnünk étlen-szomjan. Amikor Sutdhofba visszakerültünk, már nem volt olyan rossz dolgunk, mert egy charkovi nő volt a Blockaelteste, akivel tudtam oroszul beszélni, úgyhogy beosztott engem "Stubendienst"-re. Az ellátás - különösen eleinte - nem volt rossz. Naponta kétszer kaptunk kenyeret, reggel kaptunk kávét és lekvárt, délben volt leves, szombat este Wurst is volt a margarinhoz, vasárnap este sajt. A Lager tiszta volt, rendesen lehetett tisztálkodni. Később Rigából jöttek nők, akik tetvesek voltak és ezektől sajnos mi is megtetvesedtünk. Ebből azután flekktífusz járvány keletkezett s akkor sokan elpusztultak. Én két testvéremmel a Wehrmacht-varrodába jártam dolgozni, később azután a varrodát is berendezték blocknak. Valami 3-4 héten keresztül azt csináltuk, hogy a Wehrmacht katonákat waggoníroztuk, mert a tífuszjárvány folytán 3-4 katona megbetegedett s erre a Wehrmachtot tovább vitték. Ezután bennünket is útba indítottak. Laubenburgba akartak vinni minket, de ekkor ott már közeledtek az oroszok, úgyhogy végül Strelentinbe kerültünk. Itt nagyon kicsi Lager volt, mindössze 3-400-an voltunk itt. Dolgozni nem kellett. Előzőleg volt ott egy transzport, mely vasúti munkát végzett. Itt voltunk kb. 2-3 hétig, amikor egy péntek este - március 9.-e volt- úgy 6 óra körül elindultunk, egész éjszaka szaladtunk, s hajnal fele megérkeztünk egy csűrbe, ahol 1200 ember volt. Itt rengeteg volt a halott, sokan tífuszban feküdtek. Nagyon éhesek voltunk, mert már az előző este sem kaptunk enni, végre úgy délelőtt 10 óra tájban bejött egy SS nő egy tiszttel s egy kis csomagot helyezett el. Mi tudtuk, hogy időzített bomba, de nem tudtunk magunkon segíteni. Kérdeztük, mikor kapunk enni? Mondák, hogy már készül a finom leves, mindjárt kiosztják. Egyszer úgy 11 óra tájban kinézett valaki és észrevette, hogy nincs ott az őrség. Ekkor néhányan már kimerészkedtek a faluba, hoztak ennivalót. Valami 70-80 ember szaladt ki így nagy lármával. Egyszercsak megláttuk, hogy befutott az első orosz tank. Felszabadultunk. Az oroszok azután adtak enni, inni, konzerveket stb.

Kifosztás