Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
Huszton apukámmal laktam, aki pincemester volt egy borpincében. Anyukám már 3 évvel ezelőtt meghalt. A huszti gettóban, vagonokba gyömöszöltek bennünket - 75 embert egybe - és elszállítottak Auschwitzba. Ott rögtön elválasztottak bennünket egymástól. Én nővéremmel és mostohaanyámmal maradtam. Fürdőbe vittek, ahol elvették a még megmaradt kis holminkat, hajunkat levágták, testünket szőrtelenítették és rongyos ruhákat adtak minden fehérnemű nélkül A C .Lager 16. blokkba kerültem. A koszt fűleves volt, amelyben kavicsdarabok, fa és szénhulladék, homok képezték a tartalmat. Korán reggel már appell volt, amely a nap folyamán többször megismétlődött. Verést kaptunk, minden lehető és lehetetlen alkalommal. Ha Greese nevű SS nő jött, akkor térdelnünk kellet, akár 8 órát is. 14-15-en aludtunk egy priccsen. Fedél nem volt a blokkokon, fáztunk, beesett az eső. Állandóan jöttek az új transzportok. Olyankor nem volt szabd kimenni, ha valaki mégis kiment, akkor megfogták az SS-ek és úgy verték, hogy orrán száján jött a vér. Nagyon éheztünk, semmi lehetőségünk nem volt organizálni. Még egy kenyeres zsákunk sem lehetett, ha valaki varrt magának egyet rongyokból, azt is elvették. Egy reggel jött az Aufseherin és transzportot válogatott össze. Nyolcvanan mentünk, együtt hagyta a testvéreket. Személykocsival mentünk Reichenbachba. Az állomáson kaptunk kenyeret, margarint és wurstot. Éjjel megérkeztünk a lagerba, lefeküdtünk a priccsekre, akkor még nem volt szalmazsák. Reggel 6-kor appell. Kaptunk levest, kenyeret és mindenki kapott porcelán edényeket, csészét, tányért azonkívül evőeszközt. Ellátásunk rendes volt, kaptunk személyenként 1/4 kenyeret és minden nap volt valami zulag, és kétszer naponta leves. Civil kosztot is kaptunk a gyárban, ahol dolgoztunk. A mesterek jók voltak hozzánk, nem vertek. Rádió is szólt a agyárban, mi is hallgathattuk. 1/2 10-kor volt fél óra uzsonnaszünet, ebédidő 1/2 11-ig volt. Az igazgató mindig megnézte, hogy rendes kosztot adnak-e nekünk. Tisztaság is volt. Minden héten volt ruhaváltás, kaptunk szappant, mosóport és a gyárban hetenként egyszer meleg fürdőt. Februárban nagy légitámadások kezdődtek. Szét is bombázták a gyárat. Nagyon sok sebesült volt, de kizárólag németeket értek találatok, valami csodálatos véletlen folytán egyetlen zsidónak sem történt semmi baja. A németek persze ezért babonás tisztelettel és irigységgel néztek ránk. Továbbvittek bennünket Parschnitzba. Öt napig gyalogoltunk februárban. Nagy hó volt, magas hegyeket másztunk meg. Nagyon éhesek voltunk, egy kenyeret kaptunk az útra és semmi mást. Megérkeztünk egy piszkos lageba, ahol nagyon rossz volt az ellátás, csak krumpli héjat főztek nekünk és 1/8 kenyeret kaptunk. 5 hétig sáncokat és lövészárkokat ástunk itt. Volt egy szerb SS az mindig bíztatott bennünket, hogy nem fog sokáig tartani már az egész, már csak pár hétig tartsunk ki. Egyre mondta, hogy lassan dolgozzunk, és csak akkor igyekezzünk, amikor jön a mester. Sajnos az Aufseherek váltották, úgy hogy nem mindig ő vigyázott ránk. Néha olyanok voltak az aufseherek, hogy puskatussal ütöttek bennünket, ha éppen erre támadt kedvük. Egy napon ott is megjelent dr. Mengele. Mikor megláttuk, iszonyúan megijedtünk, azt hittük, hogy most már biztosan meg kell halnunk. Csinált is egy szelekciót, de elég könnyen ment, nem sokan kerültek bele. Krazauba mentünk. Három napig utaztunk nyitott vagonban, beesett az eső és a hó. Nagyon rossz kommandoführer fogadott bennünket, aki erősen vert. Rendes ellátásban volt részünk, reggel is kaptunk levest és 1/6 kenyeret. Vasárnap mindig jó ebéd volt, borsó és krumpli. A gyárigazgató itt is utánanézett annak, hogy rendesen főzzenek nekünk. Organizálás nem volt. Sok francia hadifogoly volt ott. Ezek nagyon kedvesek és jók voltak hozzánk. Bíztattak, hogy már nem tart, csak néhány napig. Kaptunk Vöröskereszt csomagokat, kockacukrot, sajtot, szardellapasztát. Egyszer a lányok azzal jöttek haza agyárból, hogy a franciák azt mondták nekik, hogy már nem kell dolgozni. Így amikor a Kommandoführer azt mondta, hogy éjjeli schicht antreten a munkához, a lányok nem akartak menni. Erre gumiszíjjal megverte őket. A következő schichtet azonban már csakugyan visszaküldték, hogy már nem kell dolgozni. Ez április 6-án történt. 8-án reggel jött az SS és fel akarta robbantani a lagert. A lager ekkor már be volt zárva, nem jártunk ki dolgozni, csak a franciák vigyáztak, hogy ne jöhessen senki a lager közelébe. Eljött a gyárigazgató és beszédet tartott. Azt mondta, hogy ő mindig meg volt velünk elégedve és most azt akarja, hogy az utolsó percig tartsuk fenn a rendet. Így vártuk a felszabadulást, és április 9-én be is jöttek az oroszok.

Kifosztás