Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
A mi kis falunk 8 km-nyire van Aknaszlatinától. Szép csendesen éltünk, nagyon sokan az iparban helyzkedtek el. Béke honolt lelkünkben, szívünkben március 19-ig. Azután mint feldúlt hangyaboly szaladgáltunk ide-oda, várva a csodát, amely sajnos csak álom maradt. Már legelső időben csillagviselésre köteleztek bennünket; az ottani parasztok gyalázatosan viselkedtek velünk. Antiszemiták voltak, előidézői nagy szenvedésünknek. Phillip Mihály, a falu jegyzője mint egy gonosz ember emléke él bennem. Ő kényszerítette a csendőröket már akkor, hogy hajunkat lenyírják és mikor lakásainkat el kellett hagynunk és az iskolában összegyűjtöttek, bábaasszonyok kegyetlen kínzások között kutattak arany, pénz és ékszerek után. Két nap múlva Aknaszlatinára, a gettoba kellett mennünk, zuhogó esőben. Három hétig voltunk ott, 6-7000 ember 5 utcába bezsúfolva; a getto deszkával volt körülkerítve, ezen idő alatt semmi élelmet sem lehetett beadni; bizony már ott kezdtünk el éhezni. Május 25-én a csendőrök betereltek csomagjainkkal egy nagy kertbe, puskatussal vertek bennünket, szegény apukámnak meggyötört arcán is csurgott a vér, levágták a szakállát. Ha bárki a csomagját letette, többé fel nem emelhette. Ott kellett hagyni. Azután újra belökte egy iskolába, meztelenre kellett levetkőzni, a megmaradt kis holminkból sokat nem hagytak. Még fésűt és szappant is elkoboztak. Ekkor kezdődött a vagonírozás. 135 személyt zsúfoltak egy kocsiba, lyukat furtunk a vagon oldalába, hogy így egy kis levegőt kapjunk. Víz is kevés volt. Kassán átadtak az S.S. katonáknak. Birkenauba érkeztünk háromnapos borzalmas utazás után. Itt szelektáltak bennünket. Fiatalokat balra, gyermekes anyákat, betegeket, öregeket jobbra. Mint később megtudtam, azokat gázzal megölték, majd a krematoriumban elégették. Fürdőbe vittek, fürdés után szőrtelenítés, mindenemet elvették itt. Földigérő ruhát kaptunk, mint a lelencek, úgy festettünk. Később 1000 személyes blokkban helyeztek el. Egy priccsen 14 személy sínylődve szenvedte át a félelmetes éjszakák minden borzalmát.Hajnali 3 órakor felkeltettek, az "appel"-nél vigyázz-állásban kellett, sokszor 12 óráig állni. Sokan összeestek a fáradtságtól és a gyengeségtől. A táplálkozás kevés: fekete, gerstlileves, 20 dkg kenyér. Három hónapig téglát hordtam, azután a konyhára kerültem. Ott lényegesen jobb dolgom volt, segítettem társaimon. Loptam nekik külön kenyeret és más egyéb élelmet. Egyszer rajtakaptak és szigorúan megbüntettek. Térdepelve kellett egy óra hosszat mászni, óriás kővel a magasraemelt kezemben. Három hónap után Marklinbergbe vittek, ahol Junker-gyárban repülőalkatrészeket készítettünk. A bánásmód itt jó volt. 1600 nő dolgozott. Gyári kosztot kaptunk: fekete, leves, kenyér, margarin, vagy wurst. Április 13-án a tábor felügyelője nagy beszédet tartott hozzánk: "Holnapra felszabadultok, hazamehettek." Sajnos ez nem következett be akkor. Csoportokba gyűjtöttek, három hétig gyalogoltunk ennivaló nélkül. A földből a nyers krumplit kivettük, azt ettük. Persze ettől mindnyájan megbetegedtünk. Így vonszoltuk magunkat Theresienstadtig, amíg az oroszok le nem döntötték a getto falait és zokogva csókoltuk felmentőink lábanyomát.

Kifosztás