Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
1944. április elején a huszti gettóba kerültem és itt voltam egész végig, sőt még családommal együtt be is vagoníroztak. Én akkoriban másállapotban voltam, négyen voltunk állapotos asszonyok a vagonban, amelyben 70 ember volt összezsúfolva. Királyházán egy Kulcsár István nevű őrmester kiszabadított mi négyünket; megjegyzem még Huszton meg akart bennünket szöktetni a gettóból, de ott nem sikerült, Királyházán sokáig állt a vonat, úgyhogy meg tudta csinálni. Egész Husztról Királyházáig kerékpáron kísérte a vonatot, ott lépett be szolgálatba. Nem kért ezért a szolgálatáért pénzt, különben mi nem is tudtunk volna pénzt adni, szegények voltunk. Királyházán nekiindultunk az országútnak, semmi nélkül, egy vékony kis ruhában. Beérkeztünk Nagyszőllősre, ott valahogy szereztünk ruhát és gyalog jöttünk Ungvárig, ott azután felültünk a vonatra, Nagyszőllősön még szereztünk keresztény iratokat és ennek segítségével sikerült feljutni Budapestre.Itt Budapesten a Garay tér 11. számú házban háztartási alkalmazottként elhelyezkedtem. Mikor a plakátok megjelentek, hogy 30 éves korig be kell vonulni, én is bevonultam a KISOK-pályára és innen hurcoltak el a téglagyáron keresztül nyilaskísérettel Székesfehérvárra, majd tovább, mindig gyalog Hegyeshalomig. Itt bevagoníroztak és Wienerneustadtba kerültünk négyen. Nemsokára elővettek a szülési fájdalmak, beszállítottak egy kórházba, ott jó orvosi ápolásban részesültem, a szülés ott folyt le, rendes kórházi ellátásom volt. A kórházból kijövet beosztottak gyári munkára, de konyhában is dolgoztam, gyengének találtak és így kerültem a konyhára, ahol meglehetős jó bánásmódban és ellátásban volt részem.Felszabadulás után egy orosz autó hozott fel Budapestre mind a négyünket.

Kifosztás