Jegyzőkönyv: 1358

szkennelt verzió
Név: K. D.
Neme: férfi
Születési hely: Szentmiklós
Születési idő: 1890
Utolsó lakóhely: Szentmiklós
Foglalkozás: földműves
Gettó: Munkács
Táborok: Auschwitz, Buchenwald, Zeitz, Bergen - Belsen
Név: K. M.
Neme: férfi
Születési hely: Szentmiklós
Születési idő: 1922
Utolsó lakóhely: Szentmiklós
Foglalkozás: kereskedősegéd
Gettó: Munkács
Táborok: Auschwitz, Buchenwald, Zeitz, Bergen - Belsen
Név: K. S.
Neme: férfi
Születési hely: Munkács
Születési idő: 1890
Utolsó lakóhely: Szentmiklós
Foglalkozás: kereskedő
Gettó: Munkács
Táborok: Auschwitz, Buchenwald, Zeitz, Bergen - Belsen


Fent nevezett előadja a következőket:
Szentmiklóson 70 zsidó család lakott, ezek többnyire jómódú kereskedők, iparosok, gazdálkodók, fuvarosok voltak. Fent nevezett Klauschéknak malma, háza, földjeik voltak, Kleinéknek pedig földjük, házuk, mindkét család igen jó anyagi körülmények között élt. Húsvét után következő napon bejöttek a zsidó lakásokba a tábori csendőrök, pillanatok alatt össze kellett csomagolni, 50 kg-os személyenkénti poggyászt vihettünk magunkkal. 5 perc után a helybeli iskolába behajtottak, onnan autókkal a téglagyári gettóba vittek Munkácsra. Szentmiklóson akkoriban Irányi István volt a főjegyző, összegyűjtötte az összes zsidó holmikat és bevitette a templomba, este azután kiszedette a java holmit és lakására vitette, a selejtesebbeket pedig elárverezték, ezt mind utólag a gettóban hallottuk.Négy hétig voltunk a téglagyári gettóban. Klein Dávid motozás után 16.000 pengőt szolgáltatott be, de a csendőrség ezt keveselte, mert Irányi főjegyző felhívta rám külön a figyelmet, s azt állították, hogy 50.000 pengőm és azonkívül aranynemük is van. A csendőr őrmester baltanyéllel ütött addig, amíg be nem vallottam, hogy hová tettem ékszereimet. Ennek alapján felkutatták az általam jelzett helyet, később hallottam, hogy azokat a parasztokat is internálták, akik a holmit elfogadták elrejtésre. Az őrmester neve: Üveges.Mindenféle kínzást találtak ki a gettóban, többek között nagy verés közepette éjjel 12 órakor kellett munkára menni. Május 22-én indultunk el 80-90 embert zsúfoltak egy kocsiba. Vizet induláskor nem kaptunk. Kassára érve, ahol a csendőröktől átvettek a németek, már láttuk, hogy nem Hortobágyra visznek, mint ahogyan hitegettek, hanem Lengyelország felé vezet utunk. Kassán a megjelenő németek figyelmeztettek, hogy aki meg akar szökni, az egész vagont lelövik, közben elszedték még meglévő pénzünket és újból megfenyegettek, hogy akinél 10 pengőnél többet találnak, azt is lelövik. A mi kocsinkban senki nem halt meg, de hallottuk, hogy a többi kocsikban sok halott volt. Három nap után megérkeztünk Auschwitzba, az állomáson csíkos ruhás lengyel Häftlingek fogadtak és ránk szóltak, hogy a csomagokat senki sem viheti magával, mindent hagyjunk a vagonokban, azután leszálltunk, és 5-ös sorokba felsorakozva különválasztották a férfiakat és a nőket. A szétválasztott családokat azzal ámították, hogy majd vasárnap összejön a család és akkor találkozhatunk. Futó lépésben hajtottak a krematórium felé vezető úton, láttuk a füstölgő kéményeket, égett szagot éreztünk, késő este volt, félelmetes látványban volt részünk, a kémények csak úgy okádták a tüzet. Innen a fürdőbe tereltek, itt lenyírtak, leborotváltak, elvették ruháinkat, csak a cipőket hagyták meg, de később ezeket is elvették. Az A. Lagerbe kerültünk. Ezután pedig a cigánylágerbe, egy blokkba 1000-en, 10-12 ember egy kojára. Az ellátás: 4 napig semmi, csak keserű tea, 4 napig ugyanis egyik helyről a másikra tereltek, mire sor került a kenyérosztásra, már ismét másik blokkba kerültünk. WC-re vagy a waschraumba csak 5-ösével összekapaszkodva lehetett menni.A krematóriumban dolgozott három földink, úgy halottuk meg akarnak szökni, sajnos nem sikerült és lelőtték őket. Auschwitzban nem dolgoztunk, a napi munka tulajdonképpen csak az appellállás volt kétszer naponta, órákon át, a számlálás sohasem akart stimmelni, közben vertek, de vertek akkor is, ha nem álltunk egyenesen, akkor még ráadásul testgyakorlatokat is végeztettek.Havonta egyszer volt kiválasztás, így kerültünk mi is munkáscsoportba Buchenwaldba. Az út 2 napig tartott. Egy vagonban 50-en utaztunk, egy szelet kenyeret, margarint és wurstot kaptunk útravalóul. Megérkezve Buchenwaldba sátorbarakkokba helyeztek el 3-4 méternyi területen 24-en feküdtünk a földön forgácson, takaró nélkül. Itt sem dolgoztunk még, ez ugyanis elosztó láger volt. Innen kerültünk el Zeitzbe /Leipzig mellé/, ahol vasgyárban dolgoztunk napi 12 órás munkaidő mellett. Munkahelyünk a tábortól mintegy 6 km-re esett, télen mezítláb gyalogoltunk, a cipőt a vállunkra kellett venni, az út tele volt törött cseréppel, a lépéseket azonban pontosan be kellett tartani. Aki lemaradt, mert természetesen sokan voltak ilyenek - működött az SS-ek gumibotja, de puskatussal is vertek az itt lévő SS-ek többnyire erdélyi szászok voltak. Később közelebb mentünk a munkahelyhez, ott építettünk egy sátortábort, decemberben pedig egy téli tábort építettek Rheimsdorfban, itt voltunk azután két hétig. Itt a leves romlott volt, diaréban naponta mintegy 30-an haltak meg, ezt a levest is csak egyszer naponta kaptuk, mégpedig csak este.Innen Bergen-Belsenbe mentünk, az ide vezető utat egy nap alatt tettük meg. Ez akkor még új Lager volt, nem volt vize, tisztálkodni sem lehetett, teljesen eltetvesedtünk. Földalatti gyárak építkezésénél dolgoztunk, alagutat fúrtunk, itt dolgoztunk földmunkát, amely nagyon nehéz munka volt. Napi 12 órát dolgoztunk, felügyelőink wehrmachtbeli katonák voltak, ezek már jobban bántak velünk, de két wehrmach között mindig egy-egy SS is volt.Csakhamar közeledtek az amerikaiak, a harcok elől evakuáltunk és elvittek bennünket gyalog. Három hétig tartott ez a gyalogút, utunk végével széjjelszaladtunk, az SS-ek felügyelete alatt voltunk, ekkor az SS-ek körülvették az erdőt, az erdőben aludtunk a szabad ég alatt, nem volt ennivalónk, nyers burgonyát ettünk, néha kaptunk 2 dl kávét, de ezért is órákig kellett sorban állni olyan nagy volt a tolongás, hogy puskatussal verték a tolongókat, sokat agyon is ütöttek. Egy német kommunista politikai fogoly figyelmeztetett bennünket, hogy ha tudunk, igyekezzünk széjjel szaladni, mert minden zsidó foglyot Schwartzbau oberschaarführer le akar lövetni, erre a hírre az erdőben széjjelfutottunk. Itt az erdőben tanyáztunk négy napig. Nem volt semmi ennivalónk, ez április 22-én 23-án volt. Havas eső esett, tovább azután már nem bírtuk, bementünk egy faluba, jelentkeztünk, azt mondtuk, hogy magyarok vagyunk, de nem zsidók. 4 hetet töltöttünk egy német családnál, itt vártuk meg a háború végét, és május 8-án a fegyverszünet napján bejöttek az amerikai csapatok, ők vittek el azután Zwickauba, ott vissza Karlsbadba. Itt 8 napot időztünk, azután Chemnitzbe, Prágába mentünk, és onnan jöttünk Pozsonyon át Budapestre.Jövő terveink: Fent nevezett fiatalabb Kalisnak szándékában van Palesztinába menni.
switch to English

bphm.hu

holokausztmagyarorszagon.hu