Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
Auschwitzban elválasztottak bennünket szüleinktől. Anyánk és kis húgunk a gázba mentek, bennünket pedig elvittek a fertőtlenítőbe, teljesen levetkőztettek bennünket, mindenünket elvették, más ruhát kaptunk és vittek a Lagerba. Négy hétig karanténban voltunk, azután elvittek minket dolgozni a "Kanada"-ra. Itt az volt a feladatunk, hogy szortíroztuk a transportok holmiját. Míg itt dolgoztunk, addig jó dolgunk volt, ennivalónk is volt bőven, mert a Waggonokból szereztünk. Hat hétig dolgoztunk itt, azután áttettek bennünket a "Kartoffelbunker"-ba. Itt krumplit raktunk ki Waggonokból és nagyon nehéz munkát végeztünk, férfiakkal együtt. Vot egy Oberschaarführerünk, aki ütött-vert miket, különösen akkor, ha valaki akár csak egy pillanatra is, megállt. Különösen férfiakkal bánt így sokan meg is haltak a kezei között. Kedvenc szórakozása az volt, hogy villát szúrt az emberek nyakába s belelőtt a szájukba, azután kijelentette, hogy minderre azért volt szükség, mert az illető "szökni akart".Télire vermeltük a krumplit. Kb. reggel 6-kor érkeztünk a munkahelyre és eset 6-ig dolgoztunk. Negyed kenyeret, 1 lit. Zupát kaptunk és kétszer hetenként 1/3 kenyeret, egy kis margarint, vagy Wurstot Zulagenak. Amikor a karanténban voltunk egy 1,30 x 1,30 m2 ágyon 14-en feküdtünk, amikor dolgoztunk, akkor már csak 6-7-8-an feküdtünk egy ilyen ágyban. Naponta fürödtünk, nagy tisztaság volt. Fűtetlen blockokban laktunk, tüzet nem is láttunk, nyitott ablakok és ajtók mellett kellett télen laknunk. Amikor auschwiztot evakuálni kellett, 3 napot és 3 éjjelt gyalogoltunk. Aki egy pillanatra leült, azt lelőtték. Elvonulásunk előtt kaptunk 2 kenyeret és 1/2 kocka margarint. Így mentünk egy darabig, azután nyitott waggonokba tettek bennünket 120-ad magunkkal, s 6 napot és 6 éjjelt utaztunk. Enni nem kaptunk az úton, úgyhogy a havat ettük és ittuk, oly szomjasak és éhesek voltunk. Amikor megérkeztünk Ravensbrückbe, 1 napig hagytak bennünket állni, evés nélkül. Itt is a havat ettük, annyira éheztünk. Ötezren voltunk. Éjjel 12 órakor bekergettek bennünket egy Zeltbe, ami piszkos volt, tetves, a víz térdig ért benne. Reggel felkeltettek bennünket, kikergettek bennünket Zaehlapellhez, este pedig már adtak egy kis kenyeret. Másnap estig tehát nem kaptunk enni. A kosztot lengyelek osztották ki, akik azonban csak az oroszoknak adtak sokszor két-három adagot is, úgyhogy nekünk már sokszor nem jutott ennivaló. Volt pld. Ugy is, hogy 3 napig nem kaptunk enni. A tisztálkodással is bajok voltak, úgyhogy csakhamar megtetvesedtünk. Járvány ütött ki, naponta 50-60 halottat tettek ki a blockból. Azután megint kiválasztották a fiatalabbakat, transportba tették őket s így kerültünk Neustadtba. Amikor odaérkeztünk, leszálltunk a vonatról és itt is teljes 1 napig hagytak az állomáson s azután elvittek bennünket egy gyárba, egy csűrbe, ahol 5000 embert helyeztek el. Szörnyű helyzetben voltunk 8 napig. Egyszer naponta kaptunk csak enni, 1 kanál zupát és 1/5 kenyeret, minden nap órákat álltunk Zaehlappelt. Végre 8 nap után bevittek bennünket a Lagerba. Itt egy kis szobát kaptunk 75-en, takaróinkat elvették, levetkőztettek bennünket, s egy szál ruhában hagytak télen, januárban. Takaró nélkül, a csupasz földön ültünk. Itt már kezdtek bennünket rendszeresen dolgoztatni, még pedig árkokat ástunk. Eleinte 1/6, később már csak 1/10 kenyeret kaptunk, 50-en egy kocka margarint és 4 deci zupát. A Wehrmacht-katonák, akik őriztek bennünket, nagyon rendesen viselkedtek, a Lagerführer és a Lageraeltestek annál komiszabbak voltak. A legcsekélyebb büntetés 1 napi élelemmegvonás volt, amit semmiségekért adtak. Utóbbi időben már olyan gyengék voltunk, hogy már nem bírtunk dolgozni. Itt is kezdték azután már szelektálni a gyengéket és a betegeket s vitték őket Ravensbrückbe a Vernichtungslagerba. Szerencsére május 2-án jöttek az amerikaiak és mi felszabadultunk.

Kifosztás