Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezettek előadják a következőket:
1944. október 23-án a Kisok-pályáról elvittek Isaszegre.Bevonulásunkkor 3 napi élelmet vihettünk magunkkal. Isaszegen sáncmunkát végeztünk 2 hétig, majd visszahoztak Újpestre és újra elindítottak. Kb. egy hónapig meneteltünk össze-vissza, míg végül a bécsi országúton keresztül Hegyeshalomhoz értünk. Napi 25-30 km-t tettünk meg, szabadban aludtunk mindenütt és az élelmezésünkről nem gondoskodtak, úgyhogy már ezen az úton nagyon legyengültünk és sokan kidőltek a sorból. Vezetőink közül egy Mittelmeyer nevű csendőr agyonlőtt egy 18 éves kislányt, aki az éhségtől már nem bírva a járást bement egy ismerős házba ennivalóért. Nem szökni akart, mert rögtön visszatért és ekkor lőtte agyon a csendőr. Mi ástuk meg a sírját. Ha valaki a lakosság közül jóérzésből valami kis ennivalót próbált a köténye alatt hozzánk csempészni, azokat szétütötték és lelö9véssel fenyegették. Előfordult az is Újpesten, hogy az ablakokba készítettek nekünk valami kis elemózsiát, de mikor észrevették a csendőrök, ezeket is megverték velünk együtt. Itt egy Ádám nevű csendőr volt a legtevékenyebb.Hegyeshalomnáll adtak át a német SS-nek és itt kaptunk végre először enni. Innen aztán továbbvittek Zürndorfba, ahol vagoníroztak. Ez már valóságos pihenés volt részünkre. Két és félnapi utazás után kerültünk Landsberge.Landsberg a Kaugering-i 11.sz.Lágerher tartozott. Megérkezésünkkor lengyel Häflingek fogadtak. Amink még megmaradt, elvették. Egy olyan blokkba helyeztek el, ahol a fö9ldre szalmát szórva 100-an aludtunk. A munkánk nagyon nehéz volt: hajnalban félnégykor ébresztő, utána Appell és 6 órakor kezdődött a munka. Vasúti síneket kellett a jégből kicsákányozni, hozzáfagyott a kezünk. A bánásmód is kegyetlen volt: ütöttek-vertek és agyonlőttek nőket. Egy Moll-nevű vezető úgy végzett ki egy nőtársunkat, hogy előbb az egyik mellét lőtte át, azután a másikat, egy másiknak darabonként vágott le a testéből. Ebben a Moll-Kommandóban 2600 magyar musz is volt velünk. Ezeknek 50 kg-os cementzsákokat kellett cipelniük. 8 órát dolgoztak egyfolytában a legnagyobb fagyban is és puskatussal hajtották őket. Aki nem bírta jól a munkát, beledobták a cementkeverőbe. Élelmünk is szörnyű volt: naponta 17 dkg penészes kenyér, feketének nevezett cukortalan barna lötty és hámozatlan krumplilé, amit levesnek neveztek. Innen az amerikai csapatok előnyomulása miatt április 20-án továbbvittek. 10 napig gyalogoltunk, napi 30 km-t tettünk meg minden meleg élelem nélkül. A szabadban aludtunk és persze levetkőzni és tisztálkodni egyszer sem lehetett.Április 30-án megérkeztünk Buchberge, ahol a Wehrmacth vett át. De Moll itt is utolért bennünket, azzal a paranccsal, hogy tovább kell mennünk és mindnyájunkat el kell pusztítani. Az mentett meg bennünket, hogy egy szlovenszkói orvos tanácsára mindnyájan beteget jelentettünk, ami miatt egy nappal elhalasztották az indulást, és másnapra adták ki az indulási parancsot. Ezt szerencsére meghiúsították az amerikai csapatok, amelyek még aznap: május 1-jén felszabadítottak.

Kifosztás