Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezett előadja a következőket:
1944. április 17-én Jászberénybe vonultam be munkaszolgálatra. Onnan Budatétényre kerültem a 101/201 műszaki vasas századhoz. Egy gyárban dolgoztam, szakmunkát végeztem és nagyon jó dolgom volt. A gyár tulajdonosa nagy zsidó barát volt és minden munkaszolgálatossal jól bántak. Még fizetést is kaptunk. Október 15-e a Szálasi kormány uralomra jutása után Schmidt-malomba vittek, ahol már nem a szakmámban dolgoztam, hanem zsákokat kellett cipelni. Innen hazamenni már nagyon veszélyes volt, mert akkor már a nyilasok garázdálkodtak Budapest utcáin. Kétszer elfogtak engem a nyilasok és bevittek a nyilasházba és kegyetlenül elvertek. Más bajom azonban nem történt. November 29-én a malomból kivittek a Józsefvárosi pályaudvarra és onnan étlen-szomjan, hat napi utazás után Bucsu községbe kerültem. #clitische Leiterek és nyilasok felügyelete mellett sáncot ástunk és tankcsapdákat készíttettünk. Volt egy soproni sváb nyilas, Bruckn### hívták, aki magyar volt ugyan, de soha nem beszél magyarul. Ez kedvtelésből lövöldözte agyon az embereket, még munka közben is. Az ellátásunk reggel keserű fekete kávé, 40 dkg. kenyér, és délután 4 órakor híg főzelékből állott. - ### sátrakban laktunk. Bár tüzet gyújtani tilos volt, mi mégis kályhát állítottunk fel sátrunkban, a füstöt alul vezettük ki úgy, hogy senki nem vette észre kívülről, hogy melegedtünk. A környéken krumpli vermek voltak. Mi éjjel 3 órakor, amikor az őrség kevésbé volt éber, kimásztunk a sátorból, feltörtük a vermeket és mindegyikünk egy-egy zsák krumplival tért haza. Egy ilyen kirándulás alkalmával az őr két bajtársunkat lelőtte. Nagy volt a rizikó, de ha ezt nem tették volna, akkor éhen halunk, legyengülünk úgy, hogy muszáj volt megreszkírozni. Mikor két bajtársunkat lelőtték, az őr látta, hogy ## többen voltunk. Másnap követelte a lagerführertől, hogy adja ki a többit. Mivel az erre nem volt hajlandó egy napra megvonták az egész századtól a kosztot. Amikor március végén az orosz áttörés megkezdődött, elindítottak bennünket gyalog. Hat bajtársammal megszöktem, de négy nap után elfogtak., megvertek és bevittek bennünket Grazba a Gestapohoz. A következő napon egy másik csoporttal elindítottak Mauthausenbe. Útközben csak kétszer kaptunk enni, egyébként füvet, csigát, repcét ettünk. Mauthausenbe az egyik bajtársam ellopta a kenyeremet. Erre én jól elvertem a tolvajt. Amikor meglátták, hogy jól tudok verekedni Lagerpolizei lett belőlem. Az volt a feladatom, hogy vigyázzak az ételre, amikor hozzák. Ugyanis, a kiéhezett emberek megrohanták az ételhordókat és ha az nem volt elég erős és nem verekedett Ő, akkor megverték az étlehordót és pillanatok alatt széjjel szedték néhányan a több száz ember részére küldött ételt. Húszan voltunk és mi három csajka ételt kaptunk. Mauthausenből tovább vittek. Aki gyenge volt, vagy egy kicsit lemaradt, azt agyonlőtték. Kérdezték, hogy ki akar dolgozni. Én jelentkeztem. Vissza kellett menni egy megjelölt távolságon, természetesen, SS kísérettel, és össze kellett szedni a halottakat és eltemetni őket. Öt kocsi halottat szedtünk össze. Az elsőnél meg akartam nézni a zsebét, hogy megtudjam, ki volt, de nem engedték meg. Ezért a munkáért mindennap dupla adagot kaptunk. Gunskirchenbe rengeteg ember volt összezsúfolva. A barakkokban csak ülve lehetett elférni. Az élelmünk naponta kétszer 1/2 liter fekete és egyszer 7 deci répaléből állott. Milliónyi tetű volt. Egy barátom flekkes lett, azt ápoltam és én is megkaptam a tífuszt. A felszabadulás után kórházba kerültem. Amikor felgyógyultam, megszöktem és egyénileg jöttem haza, különben még nagyon sokáig nem jöhettem volna.

Kifosztás