Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezett előadja a következőket:
Bilkén körülbelül 300 zsidó család lakott. Nekünk festékkereskedésünk volt és mikor a magyarok 1941.-ben bejöttek, az üzletet tőlünk elvették, és attól kezdve csak feketén tudtunk kereskedni. Édesapámat 1943.-ben tragikus baleset következtében elvesztettem, itt maradtunk 7-en testvérek édesanyámmal. Április 10.-én hajnalban bejöttek a zsidó lakásokba a csendőrök, pár percnyi időt adtak a csomagolásra és elvittek az ilosvai téglagyárba. Egyedül élelmeztük magunkat, voltak jobb érzésű keresztény ismerőseink, akik behoztak nekünk élelmet. 1 hétig voltunk ott, onnan elvittek a beregszászi gettóba. Itt is a téglagyárban voltunk elhelyezve. A férfiak dolgozni jártak, köveket hordtak, a gettót tábori csendőrök őrizték, az SS-ek csak bejártak naponta egyszer, de akkor is nagyon bántalmazták úgy a nőket, mint a férfiakat. Itt az élelmezést a népkonyha látta el.A II.-ik transzporttal, lehettünk körülbelül 3500-an, május 22.-én elvittek az állomásra, az úton nagyon durvák voltak úgy a csendőrök, mint az SS-ek, voltak idősebbek, akik nem tudtak velünk lépést haladni, azokat megverték, bevagoníroztak. 75-80-an voltunk egy vagonban, mindenhova 1 vödör vizet tettek és magyar csendőrök kíséretében elindultunk Kassa irányában. A víz hamar elfogyott, hiába kértünk, nem adtak többet. Kassán kinyitották a vagonokat, átadtak az SS-eknek, azok már engedtek vizet beadni és mentünk tovább Auschwitz felé. Az út 3 napig tartott.Kora hajnali órákban érkeztünk meg Auschwitzba. Az állomásnál széjjelválasztottak, anyám 4 kistestvéremmel balra került, 2 fiútestvéremet a férfiak közé állították és én egyedül a jobboldalra, a munkaképes nők közé kerültem. Elvittek a fürdőbe, hajamat lenyírták, ruhánkat, cipőnket elvették, és másikat adtak helyette, és bevittek egy blokkba, ahol 3 napot töltöttem. Nagyon sírtam anyám után, erre azt mondták a szlovák lányok, hogy nézzem meg a krematóriumot, ott ég az anyám. 3 nap után Auschwitzból elvittek Krakkóba.Krakkóban köveket jártunk hordani. Egy Lágerben laktunk, ahol körülbelül 30.000 különböző Häftlingek voltak, villanydróttal voltunk körülkerítve. A Láger a hegyekben volt felépítve. Naponta 8 órát dolgoztunk, SS katonák vigyáztak ránk és nagyon hajtottak, s ha valaki egy percre megállt, azt megverték. A lengyelek élelmeztek, nagyon keveset adtak enni, és állandóan éheztünk.Krakkóban 3 hónapig dolgoztunk és augusztus közepén visszavittek Auschwitzba, megtetováltak és a cseh Láger 10 sz. blokkba tettek. Ez egy Arbaitslager volt. 6 hétig voltam ott, délelőtt és délután 3-3 órát Appellt álltunk, vékony ruhában voltunk, sokat fáztunk és éheztünk.Krakkóból augusztus 20.-án Bunzlauba vittek, 500-as transzporttal vittek el. Kinn a szabadban dolgoztunk, köveket hordtunk, vagy vagonokból krumplit hordtunk, SS férfiak és nők vigyáztak ránk, sokat dolgoztunk, csupa máramarosszigetiek voltunk, dolgoztunk akár a férfiak, és nagyon meg voltak velünk elégedve, úgy hogy ott nem bántottak. Nagyon szép nyaralóhely volt Bunzlau, a Láger is szép helyen volt, tiszta szép Lágerekben laktunk, kis szobákra voltak osztva és 50-en voltunk egy szobában. Egyszer elmentünk 50-en egy német civilhez dolgozni, sok élelmet kaptunk tőle, úgy hogy az hosszú időre pótolta az élelmünket. Az SS őrök is mind idősebb emberek voltak és jól bántak velünk. 4 hónapig dolgoztunk itt.December közepén az 500-as csoportból Bunzlauból elvittek 50-et Grünbergbe, azt mondták, hogy mi 50-en tudunk a legjobban és legszorgalmasabban dolgozni. Egy muníciógyárba jártunk, golyókat tisztítottunk. Reggel 3-kor volt az ébresztő, utána sorakozó és kora hajnalban már el is indultunk a munkába. A Lágertől a gyár gyalog 2 órányira volt és 5 órakor már meg kellett kezdeni a munkát, ott kaptunk reggelire feketekávét, délben 3/4 liter levest és este egy sűrű főzeléket. Elég volt a koszt és jó, csak a 12 órás munkaidő nehéz és fárasztó volt. Két blokkban voltunk 500-an, a Láger piszkos volt, nehezen tudtunk vízhez jutni és nem volt meg a tisztálkodási lehetőség.Március elején gyalog elvittek Grünbergből Bergen-Belsenbe. Az idős SS őrök kísértek, hideg volt magas hóban gyalogoltunk az SS-ek szereztek a lakosságtól ruhákat, csak cipőt nem tudtunk kapni, rongyokba csavartuk a lábunkat. Az őrök szereztek az úton egy marhát és levágták a részünkre. Elől gyalogolt 500 férfi és utána mi 500 nők. Nem bántottak ezek az idős SS-ek senkit, de azért a férfiak közül a gyengeségtől 50-en meghaltak, a nők jobban bírták a gyaloglást.2 heti gyaloglás után megérkeztünk Bergen-Belsenbe. A 206-os blokkba kerültünk. Piszkos, tetves Láger volt. Flekktífuszba estem és hasmenést kaptam, ott feküdtem a földön, nem törődtek velem. Ha valaki meghalt, azt az udvarra dobták ki, tele volt az udvar halottakkal, sokszor esett az eső és ott feküdtek a hullák a sárban. Kenyér nem volt, éheztünk, olyanok voltunk, hogy mindenkire a halál leselkedett. Szinte magamon kívül voltam, mikor 1945. április 15.-én az angolok felszabadítottak. Csak Bergenben egy szép, tiszta szobában tértem magamhoz. A bergeni kórházból pár hét után elvittek Cellébe. Ott voltunk 2 hónapig. Bergenben tudtam meg, hogy 1000-ből, akik a 206-os blokkban voltak, 200-an maradtunk meg. Július 23.-án összeszedték a cseh-szlovák illetőségűeket, és teherautókon elvitték Pilsenig, majd onnan Prágán keresztül haza. Prágában 3 hetet töltöttem, nagyon jól éreztem magam, a vöröskereszt mindennel ellátott, aztán folytattam utamat Budapest felé.Pár napig a "DEGOB" Aréna úti otthonában kaptam szállást, utána hazanézek Bilkére, egy pár hetet ott töltök, hátha valaki a fivéreim közül hazajön, aztán Palesztinába szeretnék menni.

Kifosztás