Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezett előadja a következőket:
Édesapámnak elég jól menő szabóműhelye volt Ungvárott. Amikor a németek megszállták az országot, kevéssel rá a város zsidó férfijait, különösen a fiatalabbakat, kirendelték a német katonák részére dolgozni, húsvét után, pedig már elkezdték a környékbeli falukból beszállítani a zsidóságot.A németek bementek a zsidó lakásokba, amelyik lakás megtetszett nekik, azokat elfoglalták. Csakhamar mi is bekerültünk a városi gettóba, de ezen kívül volt még egy gettó a téglagyárban is, ahová a környékbeli zsidókat tömörítették össze. A gettóban is vettek ki munkára. A judenrat: Frischgut dr., stb. működésük ellen nem volt kifogás. Egy alkalommal láttam, amikor egy zsidó rendőr az SS-nek jelentést tett, nem tudta magát jól megértetni, erre az SS katona összepofozta, azután már nem is, mert senki sem rendőrnek jelentkezni. Egyes gazdagabb emberek próbálkoztak azzal, hogy a városban megbújjanak, ez azonban nem sikerült, mert a detektívek összefogták, és nagyon összeverték őket. Sokat motoztak, elszedték minden értékünket, és amikor a gettóból a vonathoz mentünk biztattak, hogy minél kevesebb csomagot vigyünk, de különben is szekéren viszik a csomagokat az állomásra. Sokan nem bíztak ebben, maguk akarták vinni a csomagokat, amikor a csendőrök ezt látták, sokat összevertek, egy férfi fejét a csendőrtiszt betörte.Mi a második transzporttal mentünk, 90 embert zsúfoltak be egy vagonba, az egyikben pláne 120-an voltak. Induláskor kaptunk vizet ugyan, útközben azonban már sehol sem. Az úton senki sem szökött meg, egy férfi megmérgezte magát útközben, meg is halt. Azt hallottuk folyton, hogy az Alföldre visznek mezőgazdasági munkára. Kassán átvettek a németek és háromnapi utazás után megérkeztünk Auschwitzba. Csíkos ruhás lengyel häftlingek fogadtak, leszálltunk, majd különválasztottak bennünket a gyengébbektől és betegektől, öregektől. Megérkezésemkor láttam nagy füstölgő, tűzet hányó kéményeket, csak később tudtam meg, hogy ez a krematórium. Én itt még Öcsémmel együtt voltam, vele együtt kerültem fürdőbe, ott lenyírták a hajunkat, häftlingruhát adtak, facipőt, de három nap után már munkástranszportba kerültünk és elvittek minket Buchenwaldba. Két napig utaztunk, útravaló élelmül kaptunk egy fél kenyeret, margarint. 50-en mentünk egy vagonba és megérkezve Buchenwaldba, 350-en voltunk egy blokkban, 6-7-en egy priccsen. Az ellátás talán valamivel rendesebb volt, mint Auschwitzban, itt nem is dolgoztunk, csak átmenetileg voltunk itt egy hétig, utána elvittek Dorába. Ide való megérkezésünkkor egy barátomtól hallottam, hogy amikor ők megérkeztek, rögtön utána az SS-ek elvitték őket az őrszobába, és ott nagyon összeverték. Ezen, bevezető után érthetően féltünk. Az elhelyezés nagyon silány volt, nem voltak priccsek, csak szalmazsákokon feküdtünk a földön, takaró nélkül, csak később kaptunk takarót is. Az ellátás a munkához képest elég gyenge volt, ugyanis nehéz útépítési munkánál dolgoztunk eleinte, naponta 12 órát később, pedig vízvezetéki munkálatoknál. Nagy munkateljesítményt követeltek, aki nem csinálta meg a kiszabott munkát, annak másnap be kellett fejezni, és ráadásul még 25-öt is kapott. Aki megállt, azt is rögtön kihívták és ennek is kijárt a 25 botütés. Az Appell 2-3 óra hosszat is tartott. Egy alacsonyabb rangú SS tiszt szokott széjjelnézni nálunk, egy alkalommal észrevett a hátsó sorban egy idősebb férfit. A tiszt kabátja ujjában állandóan gumibotja volt, megállt a férfi előtt, és ütni kezdte annyira, hogy elesett, akkor azután a felázott, sáros földön kezdte tovább ütni. Ez éppen egy dombon történt, a férfi legurult, az SS utánament és továbbrúgta, de azután még tovább is dolgoznia kellett a szerencsétlen häftlingnek.Volt itt egy beregszászi kövér férfi, de ennek dacára nem volt ereje, nem bírt elég gyorsan mozogni, a nehéz köveket nem bírta felemelni, és beledobni a csillébe. A Vorarbeiter magához hívatta és rászólt, hogy egy hatalmas követ emeljen fel, közben a lécdarabbal rávert a hátára. A kövér férfi kijelentette, hogy nem bírja felemelni a követ, a Vorarbeiter erre nagyon elverte, végül azután elment a revierbe, de ott nem vették fel, elküldték azzal, hogy lusta, és nem akar dolgozni. Visszaküldték megint munkára, a Vorarbeiter azonban rajta tartotta a szemét, egy verés alkalmával leütötte az oldalát, meg is szakadt benne valami, ismét a revierbe ment, ott harmadnapra kiszenvedett.Október végéig dolgoztam itt, azután elvittek Nordhausenbe. Gyalog mentünk oda, és megérkezve, egy kisebb 250-es blokkban voltam elhelyezve, egyedül feküdtünk egy ágyban, takarónk is volt. Tunelépítésnél dolgoztunk itt, kövek fúrásánál, robbantásánál. Sokat kellett dolgozni a rossz levegőben, rettenetes por volt a robbantásoktól, éjjel és nappal felváltva dolgoztunk. Appell itt is volt, de csak mintegy fél óra hosszat, ez kisebb láger volt. Itt vérmérgezést kaptam, felvettek a kórházba. Itt feküdtem másfél hónapig, míg kigyógyultam. Egészen áprilisig voltam itt, azután az amerikai hadsereg közeledtére elvittek bennünket. 8 napot gyalogoltunk, útravalóul kapott mindenki fél kenyeret, mást azután már nem, amit az úton találtunk, csak azt ettük. Néha bemerészkedtünk falukba is, ott igyekeztünk ennivalót szerezni, egy pár szem burgonyát. Aki lemaradt, nem bírta a gyaloglást, azt, az SS-ek lelőtték. Mindenki igyekezett megerőltetni magát, és ha nehezére is esett, de meneteltünk. Bire és Borne között a mezőn történt, hogy az amerikai csapatok felszabadítottak, április 12-én. Az amerikaiak bevittek Borne faluba, itt voltam hat hétig, azután Magdeburgba kerültem, majd Stutthofba is, itt is időztem egy hónapot, és végül Leipzigen, Prágán és Pozsonyon át, jöttem Budapestre.Jövő terveim: Egyelőre hazamegyek és később, amint lehetséges lesz - Palesztinába.

Kifosztás