Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezett előadja a következőket:
1939-ben bevonták Rákosszentmihályon az iparengedélyemet a zsidótörvény miatt. Ezután Pesten egy cégnél anyagkezelő voltam.Legelőször 1940-ben voltam munkaszolgálatos. Ekkor Kormáromban vasútépítésnél voltam.1943-ban ismét bevonultam munkatáborba, ekkor Füleken a szerszámgyárba dolgoztam.1944-ben: Erdélyben, Kismonostorszegen voltunk és Bethlen-i vasútépítkezéshez rendeltek ki. Rossz elbánásban és rossz kosztban volt részünk. Munkaidő naponta: 17-18 óra volt, miközben ütöttek, vertek. A Vép utász-század nagyon kegyetlenül bánt velünk.Szeptember 6-án elvittek Aranyostorda mellé Egerbegyre, ahol sáncot ástunk közvetlenül a front mögött. 3 nap után, szóbeli parancsra áttörték a frontot és mi menekültünk. Zsibnál elfogták a századot, és csendőri kísérettel vittek, mint szökevényeket. 5 napi tartózkodás után áttörték az oroszok a frontot, és mi a Vép századdal mentünk. 320 kilométer gyaloglás után megérkeztünk november végén Budapest határába, Rákoskeresztúrra. Ott megkaptuk a svájci sutzpaszt és védettséget, amivel bejöttem Budapestre, a Colombus utcai táborba.December 3-án a Colombus utcai tábort, meglepték a nyilasok, és a KISOK-pályára kísértek bennünket, azután minden iratomat és értékemet elvették. A KISOK-pályáról a Teleki téri 10-be vittek, onnan december 4-én elvittek a Józsefvárosi pályaudvarra, ahol bevagoníroztak bennünket. Az én vagonomban 73 embert tettek be, ami bizony elég nagy zsúfoltságot jelentett. Enni, innivalónk nem volt, amennyit magunkkal vittünk, és ami az útra igen kevésnek bizonyult.10 napi keserves és kínos utazás után megérkeztünk Bergen-Belsenbe, ahol Sonderlagerban helyeztek el bennünket.Kevés élelmezés, nagy piszok, tetű jellemezte ottani életünket.Dolgozni nem kellett, de erre nem is igen értünk volna rá, hiszen időnk nagy részét az Appell-állások töltötték ki. Reggel 8-tól 12-ig álltunk kinn az udvaron mindennap. Akár esett az eső, vagy hó, sárban, hidegben, fagyban kinn kellett állni.Halálozás naponta 11-12 körül mozgott a mi lágerünkben, akik nagy része az éhségtől pusztult el. Amerikai nyomásra kiürítették Bergen-Belsent és április 6-án útba indítottak. Út közben április 13-án Theresien felé haladtunk, az amerikaiak elfogtak és Magdeburgtól 16 kilométerre Zlelitznél felszabadítottak. Ettől kezdve jó dolgunk volt.Fentieket saját tapasztalatomból adtam elő.

Kifosztás