Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezett előadja a következőket:
1944. 11. 09-én a Vadász utcai Svájci Követség előtt több ezren várakoztunk, hogy Schutzpasst próbáljunk szerezni. A nyilasok észrevétlenül bekerítettek, nem soknak sikerült a gyűrűből kicsúszni. Hajtottak, mint a barmokat, és ilyeneket kiabáltak: "most végzünk veletek, büdös zsidók!". Körülbelül 1200-an voltunk. Kivittek az óbudai téglagyárba, ahol a már itt levő néhány ezer sorstársammal összezsúfoltak. Minden értékünket elvették, enni nem adtak, és a piszkos földön fekve töltöttük az éjszakát. WC-re egyszerűen nem engedtek kimenni.Másnap gyalog elindítottak Piliscsabára, és az egész úton azzal szórakoztak, hogy pár embert célba lőttek. Másnap Dorog felé menet, már nemzetőr kíséretet kaptunk, akik durvaságban vetekedtek a nyilasokkal. Következő állomásunk Süttő volt. Erőltetett menetben hajtottak, volt olyan nap, amikor 40-50 kilométert tettünk meg. Egész nap és egész éjjel zuhogott az eső, csuromvizesre áztunk, soknak már itt mondta fel cipője a szolgálatot. Még éjjelre sem vittek fedél alá, a szennyes, lucskos vásártéren töltöttük az éjszakát. Borzasztóan néztünk ki. Mindehhez élelmet 3-4 naponként kaptunk: egy-egy levest, más semmit. További állomásaink: Almásfüzitő, Gönyü, Dunaszeg. Ide koromsötétben érkeztünk, világítás nem volt, nem tudtuk hova tereltek be, reggelre megláttuk, hogy sertéshizlaldába, éspedig hét embert egy ólba. Kilencedik napon végre Magyaróváron fedett helyre kerültünk éjszakára, a Bauxit-gyárba. Tisztálkodásról természetesen sehol szó sem lehetett.Másnap Hegyeshalmon átadtak az SS-eknek, akik mindjárt az átvételnél a legdurvább szavakkal illettek, mindennek lehordtak bennünket, senki nem tudta miért. Tovább gyalogoltunk Zürndorfba, ahol bevagoníroztak és 3 napig vittek minket, élelem és víz nélkül, lezárt vagonban. Az úton sokan éhen haltak, a mi vagonunkban megérkezéskor 66 élő és 2 halott volt.November 21-én végre megérkeztünk Landsbergbe. A 11-es lágerbe vittek, ami Kauferinghez tartozott. Kauferinget "halál-láger"-nek hívták. Az égetések ugyan novemberben már megszűntek, de éheztetéssel, agyonveréssel és egyéb kínzásokkal tömegesen pusztították tovább az embereket.Megérkezéskor levetkőztettek és minden holminkat, még a takarókat és zsákokat is elvették. Cipőm a hosszú, szörnyű gyalogút alatt elhagyott, és így - sok más társammal együtt - mezítláb érkeztem. Több mint három hétig jártunk cipő nélkül, és csak december közepén kaptunk egészen ócska fatalpú cipőket. Még megérkezésünk napján kiválasztottak és a Moll-Kommandoba kerültem. Ez a munka is egyik módja volt a tömegpusztításnak. Reggel 7-tól este 7-ig a legnehezebb férfimunkát kellett elvégeznem: nehéz vasrudakat cipelni, mély kanálist ásni. Mindezt november és december hónapokban cipő nélkül, és úgyszólván étlen-szomjan. 16-18 deka penészes, ehetetlen kenyeret, 1 deka vajat, és néha 1 deka sajtot kaptunk, este munka után, pedig háromnegyed liter egészen híg, zsír és só nélküli levest. Munka után és előtt még órák hosszat tartó Appellek fagyban, hóban, esőben, rongyosan és mezítláb. Tisztálkodási lehetőség sem volt, mert a víz be volt fagyva, természetesen nagyon elszaporodtak a tetűk annál is inkább, mert 100-an voltunk egy blokkba a földre, szalmára helyezve, borzasztóan fáztunk, takarónk sem volt és így novembertől január közepéig nem jött le rólunk a ruha. Ekkor papírzsákot kaptunk, amibe belebújtunk, ez sem sokat ért. Februárban azután kaptunk a vöröskereszt útján amerikai takarókat.A tetű invázió nyomában kiütött a flekktífusz és tömegesen pusztított. Ezért február végén lezárták a lágert 6 hétre. Ez alatt kissé összeszedtük magunkat, mert nem kellett, dolgozni járni. A férfiak közül igen sokan pusztultak el, mi nők valahogy szívósabbak voltunk, többen úsztuk meg élve ezt a borzalmas életet. A férfiaknak naponta 25-30 halottja volt, és 489 magyar munkaszolgálatosból mindössze 15 marad élve.Március végén újból Moll-Kommandoba kerültem. A vezetőnk egy szadista őrmester a legkülönbözőbb gyilkolási módszereket alkalmazta velünk szemben. Addig hagyta kikötve az embereket, míg meghaltak, vérebeket uszított ránk, amelyek letépték a ruhát rólunk és megmartak, agyonvert és agyonlőtt embereket minden ok nélkül, magáért a szadista gyönyörért.Április 26-án az egész lágert kiürítették, Allachba vittek azzal, hogy ott kivégeznek. Megtudtuk, hogy Dachauban is hasonló sors érte 24 ezer zsidó sorstársunkat. Ezeket - így hallottuk - lekopasztva, és mezítelenre vetkőztetve kiállítottak az ottani Appell-Platzra, és legépfegyverezték. A krematórium ekkor már nem működött.Április 29-én érkeztünk meg leírhatatlan testi és lelkiállapotban Allachba, és hála a gyorsan előnyomuló amerikai hadseregnek, kivégzésünkre már nem kerülhetett sor, mert másnap, 30-án felszabadítottak.

Kifosztás