Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
Édesanyámmal és öcsémmel a balassagyarmati gettóban voltam 2 hétig. Ide kaptam munkaszolgálatos behívót. Először a rendőrségre vittek, ahol megmotoztak, azután bevagoníroztak. Július 11-én érkeztem Kiskunlacházára. Itt repülőteret építettünk. 4 testvérszázad dolgozott együtt. Élelem majdnem elégséges volt, a bánásmód tűrhető. Mikor az oroszok közeledni kezdtek, útnak indítottak bennünket. Budapest volt a cél. 3 nap után azonban visszavittek Kiskunlacházára és onnan Bugyiba kerültünk. Itt is repülőteret építettünk. Később Pusztaszabolcsban voltunk, a Bauleitungnak pakoltuk a vagonokat, majd Darányba mentünk, ahol 2 hétig repülőteret építettünk.Február 8.-án gyalog Körmendre vittek, ahol megmotoztak, azután a határon átadtak a németeknek. Eberauba vittek, ahol március végéig dolgoztunk. SA felügyelet alatt voltunk. Ellátásunk napról-napra rosszabbodott. Tiszta vizet kaptunk, amelyben egy pár krumplihéj, nagy ritkán krumpli úszkált, ez volt a leves, ezen kívül egy vékony szelet kenyeret.Március végén újból útnak indultunk. Hosszú napokat és éjszakákat gyalogoltunk végig, minden élelem nélkül. Mikor a Graz-Budapest műúthoz értünk, kísérőink elszöktek, mert féltek az oroszoktól. Egy erdőbe mentünk, ahol egy éjt és egy napot töltöttünk, de az éhség kihajtott innen is. 3 SS Gleichsdorfba kísért, innen tovább irányítottak Grazba. Útközben sehol semmi ennivalót nem kaptunk, legelőször Grazban 3 deci levest. És ismét mentünk tovább.Utunk hegyeken keresztül vezetett. Útközben rengeteg embert öltek meg. Meleg ruháinkat eldobáltuk, azt hittük, április van, hideg már nem lesz, és cipelni nem bírtunk. A hegyek között azonban még tél volt. Magas hóba fektettek, ott töltöttük az éjszakát. Amerre jártunk, az úton fekvő halottak mind azt mutatták, hogy előttünk más munkatáborosok is megtették már ezt az utat. Vajon mit tettünk, hogy ennyire kellett bűnhődnünk?Eisenerzben kaptunk először egy kis élelmet. A felére lecsökkenve értünk Mauthausenbe, ahonnan nemsokára továbbmentünk Gunskirchenbe. Ez az út még az előbbinél is szörnyűbb volt. Aki csak egy lépést tett balra vagy jobbra, aki lehajolt, vagy megpihent, mindenkit agyonlőttek. Első nap semmit nem kaptunk, másnap egy kis levest. Naponta 3-4 deci levest és 7-en egy kenyeret kaptunk. Felszabadulás után a wellsi kórházba kerültem bélhuruttal és tífusszal. Később az Alpenjäger kaszárnyába kerültem, Linzen, Dornachon keresztül jöttem vissza. Haza akarok utazni, hátha Édesapám, aki munkaszolgálatos volt, még haza fog jönni.

Kifosztás