Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
1944 márciusában bevonultam munkaszolgálatra. Az ország különböző részein sáncot ástam, majd felkerültem Budapestre védett századba. Innen november 28-án kivittek a Józsefvárosi pályaudvarra, 80 embert tettek egy vagonba, lezárták a vagonokat és kivittek Engerauba. Az út folyamán nem kaptunk semmit enni. Ha néha hosszabb ideig állt a vonat valahol, akkor a parasztok odahoztak egy kis kenyeret vagy vizet, de borzasztóan megzsaroltak érte.Engerauban sáncot, futóárkokat ástunk, bunkereket építettünk Politische Leiterek felügyelete mellett. Egész télen kinn a szabadban dolgoztunk és a szállásunk is dermesztő hideg volt. Az ellátás rendkívül kevés és teljesen silány, tartalmatlan volt. Nagyon sokat éheztünk és fáztunk. A lakosság rendkívül jóindulatú volt. Eleinte hoztak hozzánk élelmiszert cserélni, de később halálbüntetés terhe mellett megtiltották nekik. Mégis módját ejtették, hogy egy-egy csomagot eljuttassanak hozzánk. Amerre mentünk ledobtak elénk a földre egy csomagot, valamelyik ablakból vagy kapuból. Sok bajtársunk elpusztult Engerauban; megfagyott vagy éhenhalt.Március végén kiürítették a lágert. Uszályokra raktak bennünket. Nyolc napig utaztunk a hajón. Nem kaptunk egy falat élelmiszert sem. Mindig csak biztattak, hogy majd a következő kikötésnél, de nem lett belőle semmi. Nekünk szerencsénk volt, mert azon az uszályon, amelyen én utaztam, magyar hajósok voltak és ezek megtették, hogy vásároltak a számunkra a kikötőben burgonyát, lisztet, babot és borsót. Magas árakat kértek persze érte, aranyfogakat és mindent odaadott mindenki, amije csak volt. Így ezen a hajón jól jártunk. A többi uszályon azonban sokan éhenhaltak és beledobták a halottakat a Dunába. A kiszállásnál nagy tömeg SS várt reánk. Akik az éhségtől gyengék voltak és csak támolyogva bírtak járni, azok közül sokan beleestek a Dunába, amikor a keskeny pallón át kellett a szárazföldre kiszaladni. Nemhogy segítségükre siettek volna az SS-ek, hanem amint felbukkantak a fejek géppisztollyal célbalőttek rájuk. Sok civil nézője is volt a jelenetnek és nagyon jól mulattak.Mauthausenben borzalmas állapotok voltak. Rengeteg embert zsúfoltak össze sátrakban. Éheztünk, vertek bennünket. Napról napra gyengültek az emberek és meghaltak éhen, végelgyengülésben. Naponta 100-150 halott volt. Innen gyalog vittek Günskirchenbe, ahol a szenvedések még fokozódtak. Még jobban éheztünk, víz nem volt, borzalmasan eltetvesedtünk. Tífuszjárvány volt. Naponta 250-300 ember halt meg. A halottak az udvaron hevertek. Rettenetes bűz volt. Sár kinn és benn a barakkokban is. Az emberek teljesen apatikusak lettek. Csontvázzá aszott imbolygó kísértetek voltak. Szerencsénkre május 4-én felszabadítottak az amerikaiak, különben mindnyájan elpusztultunk volna.

Kifosztás