Jegyzőkönyv: 219

szkennelt verzió
Név: K. S.
Neme:
Születési hely: Hukliva
Születési idő: 1929
Foglalkozás: tanuló
Gettó: Munkács
Táborok: Auschwitz, Neustadt, Gleve, Rawensbrück
Név: K. E.
Neme:
Születési hely: Hukliva
Születési idő: 1924
Foglalkozás: háztartásbeli
Gettó: Munkács
Táborok: Auschwitz, Neustadt, Gleve, Rawensbrück
Név: K. J.
Neme:
Születési hely: Hukliva
Születési idő: 1924
Foglalkozás: háztartásbeli
Gettó: Munkács
Táborok: Auschwitz, Neustadt, Gleve, Rawensbrück
Név: K. R.
Neme:
Születési hely: Hukliva
Születési idő: 1929
Foglalkozás: tanuló
Gettó: Munkács
Táborok: Auschwitz, Neustadt, Gleve, Rawensbrück
Név: K. H.
Neme:
Születési hely: Hukliva
Születési idő: 1927
Foglalkozás: háztartásbeli
Gettó: Munkács
Táborok: Auschwitz, Neustadt, Gleve, Rawensbrück
Név: K. F.
Neme:
Születési hely: Hukliva
Születési idő: 1922
Foglalkozás: háztartásbeli
Gettó: Munkács
Táborok: Auschwitz, Neustadt, Gleve, Rawensbrück


Fentnevezettek előadják a következőket:
A munkácsi gettóról a következő kiemelkedő tényeket közölhetjük. Úgy a csendőrség, mint a katonaság magatartása egész idő alatt nagyon brutális volt, de a részvét megnyilatkozása a lakosság részéről is közönyös volt. Akadtak a zsidók között olyanok, akik amerikai, vagy angol állampolgárok voltak, ezeket különösen bántalmazták. Bebörtönözték őket, különlegesen sportoltatták: a téglagyárban. Egy mocsár volt a közelben, bezavarták őket oda nehéz kövekkel kezükben és ott különböző tornagyakorlatot, végeztettek velük nyakig érő vízben. Rengetegen elájultak, sokan meghaltak: főleg idősek. De ez a sors ért bennünket is, ha csendőreinknek nem tetsző dolgot csináltunk.Elgyötört út után érkeztünk Auschwitzba. Minden holminkat a vagonba kellett hagynunk, szelektáltak, Dr. Mengele pálcával a kezében, hol jobbra, hol balra intett, én a fiatalokhoz kerültem testvéreimmel és unokatestvéreimmel együtt. A fürdőbe menet, nagyon sírtunk, mert láttuk, az embereket tűzbe dobálták. Fertőtlenítés után, teljesen szőrtelenítettek, rabruhát kaptunk, facipőt. Egy egész éjjel voltunk ott. Másnap egy 1200 személyes blokkba kerültem. A priccsen 10-12 leány szorongott. Négy nap után szelektáltak és tetováltak Brezinkára osztottak be munkára. A halálba menők ruháit szortíroztam. Mielőtt a krematóriumba hajtották az embereket, le kellett vetkőzniük, ruháikat átvizsgáltuk nem maradt e értékes kő vagy pénz bennük. Egy napon ráakadtam édesanyám és kis öcsém ruháira is, akkor eszméltem csak fel; a kegyetlen valóságra. Leírhatatlan ez az érzés. Tudni azt, hogy mily aljas módon bolondították őket: törülközővel a kezükben és szappannal, beterelték tükrökkel és csempével burkolt luscholéba, víz helyett gáz végzett velük pillanatok alatt. A cementlapot elhúzták a tömeg leesett a pincébe, következett a legközelebbi csoport. Lent csillékbe rakták a Sonderkommandó beosztottjai, majd belapátolták az égő kemencébe. Gyakran előfordult, hogy a tűzben magukhoz tértek - különösen az utóbbi időkben, mikor már kevés volt a gáz - emberfeletti kínok között égtek el. A gyermekeket nem gázosították el, élve dobták a tűzbe.Irigyelt voltam, mert "organizálhatunk" élelmet. Kanadásoknak hívtak bennünket, kik minden jóban bővelkednek. Nem tudtam enni sem aludni. Túl közelről érintettek a dolgok. Egy napon, amidőn válogatni kezdtem a ruhákat, megpillantottam egy csecsemőt bebugyolálva kendők között. Szegényke már lila volt, de élt. Odaadtam az SS katonának, ő az általunk ismert helyre vitte. Szegény anya tudta sorsát, azt gondolta, hogy kis gyermeke maradjon életben, talán a végzet különös kegye az életbe vezényli az ártatlant. Tévedett.A Sonderkommandó tagjait minden három hónapban kivégezték, nehogy tanúja maradjon az utókornak. Egy napon nagy riadalmat észleltünk, mint később meghallottuk a következő dolog történt. Meghallatták a Sonderkommandó tagjai, hogy hamarosan ki fogják őket végezni, elhatározták, hogy utolsó percig fognak védekezni. Összeköttetést kerestek keresztény foglyokkal / kommunistákkal / akik fegyverrel és ekrazittal ellátták őket. A németek megneszelték, Zählappelt rendeztek, mindnyájukat kivégezték, az Internacionálét énekelve bátran haltak meg.12. hó végéig voltam Auschwitzban. Gyalog útnak indítottak bennünket. 160 km tettünk meg gyalog. Nagyon hideg volt enni valónk is kevés volt. Aki nem bírta a menetelést agyon lőtték. Leslauban vagonokba raktak, 160 nőt és kocsiba, ránk esett a hó mire felébredtünk jégréteg borította testünket, mozogni is alig lehetett, rengetegen megfagytunk, leírhatatlan a szenvedések variációja; amit mi mind végig csináltunk ez út alatt. Rawensbrückbe értünk számban és lélekben megfogyva. Két napig itt sátrakban aludtunk, puszta kövön feküdtünk. Levest, 20 dkg. kenyeret, feketét kaptunk reggelire. Négy hétig voltunk itt. Nem dolgoztunk. Rettenetes gyengeség vett erőt rajtunk. Sokan meghaltak. Innen Neustadtba kerültem. Repülőgyárban dolgoztam 12 órát. Az ellátás itt is nagyon kevés volt. 4000 nőből 500 maradt életben. Vitaminhiányban is szenvedtünk, sebesek lettek végtagjaink, de a hasmenés tífusz és végelgyengülés következtében is sokan elpusztultak.Itt szabadulunk fel. Az oroszok elláttak minden jóval. Szeretnénk Palesztinába kivándorolni.
switch to English

bphm.hu

holokausztmagyarorszagon.hu