Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezett előadja a következőket:
1944. 11. hóban rokonaimhoz jöttem Ipolyságra látogatóba. Otthon, Szeklencén maradtak szüleim és négy testvérem, ők onnan kerültek deportálásra. Édesapám hittanító volt, azon kívül volt földünk és üzletünk is, elég jó anyagi körülmények között éltünk. Mikor visszakerültünk Magyarországhoz, üzletünket elvették. A németek bejövetelekor már nem tudtam hazajönni, azt sem tudtam, mi van hozzátartozóimmal.Az ipolysági gettóban mintegy 6000 zsidó lakott. Kihirdették a városban, hogy fél óra alatt be kell vonulni a gettóba. Mindent elvihetünk magunkkal, amit csak elbírtunk, élelmet, ruhát, stb. a lányokat gazdasági munkára kivitték vidékre, összesen 17 napig voltam távol a gettótól mezőgazdasági munkán. Volt közös konyhánk is, a belső rendről a zsidó rendőrség gondoskodott, kívülről csendőrök, majd rendőrök őrizték a gettót. A főbíró adta ki a rendelkezéseket, amelyeket a legszigorúbban hajtottak végre. Kihirdették, hogy mindenki vigye be az ékszereit, pénzét, ezüstneműit, aki ezt elmulasztja, szigorúan megbüntetik. Vittek is be értékeket, azonban keveselték és házkutatásokat tartottak. De még ennek eredményével sem voltak megelégedve, ilyenkor behivatták az illetőt és vallatták mindaddig a legbrutálisabb módon, míg el nem árulta, hogy hová tette az ékszereit és pénzét. Egy Polgár nevű 75 éves öreg iparost vallatás közben agyonütötték. A nőket levetkőztették, összekötözték kezét, lábát, miközben verték, amíg csak beszélni tudott. Ha elájult, pihenni hagyták és utána újból verés következett. Preierné nevű asszonyt egy éjjelen át másnap délig verték.Pünkösdre hazajöttünk a munkából, de már nem engedtek ki a gettóból, sőt akik nem jöttek még haza, azokért is érte mentek a környékbeli falukra. Nem tudtuk, hogy ez mit jelent. 06. hó 07-én reggel 4 órakor félóra időt alva a készölődésre, indulásra készen kellett állnunk. 8 órakor a város közepén ötös sorba állítottak, majd kivittek a városon kívül eső mezőgazdasági iskolába. Ott voltunk másnap délelőtt 10 óráig és akkor elindítottak a gettóba, előzőleg azonban mindenkit levetkőztettek, elszedték a még meglévő pénzt, ékszereket, csomagokat, az élelmet meghagyták. A mezőgazdasági iskola padlásán voltunk háromezren összezsúfolva, az öregeket azután kocsikra rakták, mi pedig gyalog elindultunk Illéspusztára, ahová este érkeztünk meg. Itt 4000-t egy pajtába zsúfoltak össze, nem fértünk be, sötét volt és csak nagy nehezen tudtunk valahogyan elhelyezkedni. Négy napon át, tartózkodtunk Illéspusztán, ezen idő alatt csak ülve lehetett aludni, kibírhatatlan volt a zsúfoltság. Itt is volt konyhánk. Innen Balassagyarmatra kerültünk, majd az ottani gettóval együtt kerültünk bevagonírozásra. 69 ember került a mi vagonunkba, sem vizet, sem pedig WC vödröt nem kaptunk. A mi vagonunkban senki sem halt meg az úton, de a többi kocsikban több esetről hallottam. Magyar csendőrök és felszólították, hogyha még van valami eldugott ékszer, vagy pénz, azt adjuk azonnal elő, mert baj lesz. Próbáltak megszökni is. Kassán bejöttek a csendőrök és azt mondottak, hogy Németországba megyünk és aki rendesen fog dolgozni, azzal rendesen bánnak majd. Azután még két-három állomáson adtak be vizet.06. hó 19-én érkeztünk Auschwitzba. Csíkos ruhás férfiak és SS közegek fogadtak az állomáson, azután különválasztották a férfiakat és nőket. Én külön mentem, kiabáltam, hogy én is az öregekkel akarok menni, erre azt mondták, hogy félóra múlva látni fogják egymást. Azután elvittek a fürdőbe, odafelé menet találkoztunk egy csoport nővel, akik már le voltak kopasztva, ez rémes látvány volt. A fürdőben levetkőztettek, lekopasztottak, elvették jó ruháinkat és helyette kapott rongyokat kaptunk, a jobb cipőket szintén evették és helyettük facipőt adtak. A cigánylágerbe kaptunk beosztást, nem volt hely, a barak még nem volt akkor egészen készen, az éjjelt még nem is töltöttük benne. Estére ezután bevittek a félig kész barakba, a 7-es blokkba 1300-t. nem volt fekvőhely, csak ülni, vagy állni lehetett. Appell állás már itt is volt. Ötös sorban kellett felállnunk és órákig álltunk. A harmadig napon orvosi vizsgálat után beosztottak transzportba. Bevagoníroztak 50-t egy vagonba, az útra kaptunk egy kenyeret, szalámit és margarint. Kb. 06. hó 25-én érkeztünk meg Plassowba, amely munkásláger volt. Ötszázan kerültünk egy blokkba, itt már valamivel rendesebb fekvőhely jutott, priccsen, két takaró három személynek. Gerstlilevest, 1/4 kenyeret, reggel fekete kávét kaptunk, este pedig kenyeret, zulag nélkül. Kőbányában az építési kommandóban dolgoztam, 30-40 kilós köveket kellett 2-3 km-re cipelni. Víz nem volt. Reggel 5 órakor már appelt álltunk, 7 órakor a kommandó beosztotta a munkát, 12-2-ig ebédszünetvolt és utána 6 óráig tartott a munka. Mindig máshová osztottak be, de a munka mindig nagyon nehéz volt. Hét hétig voltunk itt, azután elvitték az egész lagert, a front ugyanis közeledett már hozzánk. Négy napig utaztunk vissza Auschwitzba, sokan haltak meg útközben szomjan a rettenetes összezsúfoltságban, ugyanis 130-an voltunk egy vagonban. Az útra egyáltalában nem kaptunk útravalót. Még a lágerből összespórolt kevés kenyerünk volt, a lengyel nők pénzért vettek vizet és ezt cseréltük azután. Megérkeztünk Birkenauba, ahol újból volt kiválasztás, az öregeket, betegeket, gyengéket különválasztották, a másik oldalra pedig a munkabírókat állították. Fürdő, majd újabb hajnyírás következett, akinek közben már megnőtt a haja. Egész éjjel meztelenül ácsorogtunk, másnap azután megtetováltak. Ezután kaptuk egy szél ruhát, majd a 14-es blokkba vittek 1500-unkat a B. 2-es lágerbe. Az ellátás valamivel rendesebb volt és nem is dolgoztunk. Ellenben már hajnali 2 órakor kiálltunk appelre és ez tartott 8 óráig, akkor már hűvös őszi napok voltak és reggel mindig hideg volt szabad kimennünk. A levesbe brómot kaptunk. Egész nap csak lődörögtünk minden cél nélkül, az udvaron álldogáltunk, vagy lefeküdtünk, ebéd után mindig blokksperre és ez tartott 5 óráig, akkor azután megint appel következett.A krematórium körül volt kerítve pokróccal a vaskerítésre kiteregetve, állandóan lehetett füstöt látni és mindig égett csont szag volt a levegőben.Öt hétig voltam itt, 09. hó 02-án azután még egyszer volt appel és utána munkára vittek, de nem tudtuk hová. A G. lagerbe kerültünk, onnan paplanokat hordtunk, este visszavittek. A konyha előtt láttunk egy transzportot, ezek ki voltak válogatva, még hiányzott a transzporthoz 20 nő, bennünket is beosztottak azután ide. Az A. lagerbe vittek, fürdő után ott voltunk éjjelen át, reggel azután új ruhát kaptunk, jött azután, egy német nő és ránk parancsolt, hogy mindenki vetkőzzön le, vissza kell menni a lagerbe. Azután visszakaptuk ócska ruháinkat és a 13-as blokkba kerültünk. Ez már munkásláger volt. Másnap újból fürdőbe vittek, azután bevagoníroztak. Útravalóul kaptunk egy kenyeret, margarint és kenőmájast, egy vödör kávét és vizet is. Ötvenet tettek egy vagonba és SS kíséret mellett utaztunk négy napig. Éjjel 12 órakor megérkeztünk Marklebergbe, amely szintén munkásláger volt és nem is régi. Kivagonírozás után tízen kerültünk egy szobába, mindenki kapott egy takarót és külön priccset, sőt itt már tányért, csészét, kanalat is kaptunk. Délben gerstlileves, este újból főtt étel, 1/5 kenyér járta. Appel csak reggel volt. Három napig pihentünk, azután fegyvergyárba osztottak be, ahol automata gépeknél dolgoztunk; a napi munkaidő 12 óra volt, felváltva nappali és éjjeli szakmányban. Hajnali 4 órakor keltünk, utána appel, 6 órakor, pedig elindultunk a munkába. Oroszokkal, lengyelekkel, hollandokkal, franciákkal dolgoztunk együtt, az előmunkások németek voltak, nem volt szabad érintkezni a többi foglyokkal, illetve a civil német munkásnőkkel, szigorúan megbüntették, aki beszélni, mert velük. Akit mégis rajtakaptak a beszélgetésen, annak büntetésből levágták a haját.04. hó 10-e körül láttuk, hogy az SS-ek csomagolnak és menni készülnek. Délután mindenkit hazahivattak a gyárból, az oberschaarführer beszédet mondott, hogy sajnos el kell hagyni a lagert, mi itt maradunk tovább a gyárban és semmi bajunk nem lesz, ha tovább dolgozunk rendesen. Mikor azt mondta, hogy visszamegyünk majd haza Magyarországba, nagyon sírtunk. Közben a telefonhoz hívták őt és visszajövet bejelentette, hogy a häftlingeknek el kell hagyniuk a tábort, mert az amerikai csapatok közelednek, de az oroszok is már csak 4 km-re voltak. Kiürítették a magazint, kaptunk ruhát és útnak indultunk. A kórházat is kiürítették. Éppen abban az időben erősen le voltam gyengülve, a kórházban feküdtem, a nyári levegő tönkre tette a szívemet. 16 napig gyalogoltunk, az útra kaptunk: 1/4 kenyeret, azután már csak füvet szedtünk az úton. Harmadnap egy mezőre érkeztünk, nagyon fáztunk a földön feküdni. Közben jött egy nagy bombázás is, a szabad ég alatt voltunk, széjjelszaladtunk, az SS-ek lőttek utánunk, hogy feküdjünk le, de soknak sikerült akkor elszökni. Reggel újból tovább mentünk, eleinte éjjel-nappal gyalogoltunk, erdőkbe érkezve pihentünk csak egy-egy félórát. Csalánt, sóskát, burgonyát ettünk nyersen, de ilyenkor már ünnep volt, mert az egész úton csak két szelet kenyeret kaptunk és hozzá feketekávét. Utána már csak azután nappal gyalogoltunk és éjjel erdőben aludtunk. Induláskor 1500-n volt és mire Theresienstadtba étkeztünk csak 680-an voltunk, a többiek lemaradtak és a bombázások áldozatául estek. Dresda előtt egy nagy nappali bombázás ért, itt 12-en haltak meg közülünk. Tovább menve, 04. hó 25-én megérkeztünk Theresienstadtba, itt szabadítottak fel azután az oroszok 05. hó 07-én 1/4 kenyeret kaptunk itt és édes kávét, örömünkben nem tudtunk mit kezdeni a kenyerünkkel, megcsókoltuk. Theresienstadtban akkor 56.000 zsidó volt a gettóba, úgy hallottuk, konyha 2-3 napon belül nem érkeznek oda az oroszok csapatok, valamennyiünket kivégeztek volna. 06. hó 08-án jöttem el innen, akkor nagy tífuszjárvány volt, sokan haltak meg. Nem vártam meg a transzportot hanem Prágán keresztül, Pozsonyt érintve jöttem Budapestre.

Kifosztás