Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezett előadja a következőket.
1944. június 13-án vonultunk be mindketten együtt Kőszegre. Onnan Retteg nevű erdélyi községbe kerültünk, ahol vasutat csináltunk. Amikor onnan visszavonultunk, Rosentrager nevű sváb szakaszvezető, egész úton nem adott nekünk enni, éhesen vitt bennünket. Amikor megérkeztünk Kopházára, azt mondta, hogy itt a végállomás és átadott bennünket a nyilasoknak. Egyik 15 éves kapuvári nyilas gyerekeknek megtetszett egy bakancs, amelyet Sternberg pesti hangszergyáros öccse viselt, erre a hátába lőtt, jajgatott a szerencsétlen, erre fejbe lőtte, lehúzta róla a bakancsot azzal, hogy "lőttem egy bakancsot". Hegyi őrmester nem engedte, hogy ennivalóért menjünk mielőtt átadott a csendőröknek. A nyilasok mindenünket elvették, órát, gyűrűrt, amink csak volt és ráadásul még vertek is bennünket, valószínűleg mert nem volt több. Vasárnap délelőtti szórakozásuk volt, hogy odaküldtek a latrinához és ki keleltt takarítanunk, szerszámot nem adtak hozzá, kézzel kellett kikotornunk, közben ütöttek-vertek bennünket.Széder este, március 28-án átadtak a németeknek. Gyalog vittek Mauthausenbe. Mauthasuenben rettenetesen éheztünk, marharépalevest és penészes kenyeret kaptunk, de azt is csak keveset. Nagyon rosszvolt a bánásmód is. Lövöldöztek ránk, ütöttek-vertek bennünket és mindenféle kínzást kitaláltak, hogy végezzenek velünk. Naponta 150-200 halottunk volt. Szörnyen elgyöngült állapotban betegen indultunk útnak Günskirchen felé.Az út 5 napig tartott. Gyalog mentünk. Útközben kilőtték azt, aki nem bírt menni, de azt is, aki lassan ment, vagy botladozott. Enni egész úton egyetlen egyszer adtak, az útról szedett füvekkel, repcével, sóskával próbáltunk kínzó éhségünkön segíteni. Ha észrevették, hogy valaki ilyenekért kihajol a sorból - agyonlőtték.Erősen megfogyatkozva érkeztünk meg Günskirchenbe. A láger még nem is volt készen. Egy-egy barakk maximum 800 személyre volt méretezve, de 2400 embert gyömöszöltek egybe. Percenként újabb és újabb tumultuózus jelentek játszódtak le, különösen éjjel emiatt a szörnyű zsúfoltság miatt. Egymáson tapostunk, agyonnyomtuk egymást. Reggelre mindig volt néhány halott, akit mi magunk nyomtunk agyon az éjjel.Halott egyébként is legalább 250 volt naponta. Meghaltak flekktífuszban, végelgyengülésben, vagyis éhségben és az örök lágerbetegségben, hasmenésben. A hasmenés itt még a rendesnél is szörnyűbb volt, mert csak egy latrina állt rendelkezésünkre és ez előtt várakoztunk hosszú sorokban, órákig, amíg bejuthattunk. Ha valaki nem bírta a várást, és félrement a dolgát elvégezni, az életével játszott, mert akti ilyesmin rajtakaptak, azt agyonlőtték.Vizet nem kaptunk csak nagy néha egy keveset. Ragadós piszokban éltünk, tele voltunk tetűvel.Lövöldöztek bennünket puszta kedvtelésből. Például a halottakat 40-es csoportokban dobatták velünk gödörbe, ha egyik gödörben nem volt meg a 40-es létszám, akkor hozzálőtték a hiányzó számot.Május 4-én sz amerikaiak felszabadítottak bennünket.

Kifosztás