Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
4 hétig a munkácsi gettóban voltunk és egy hétig a téglagyárban. amikor a gettóból is elvittek minket, nagyon le volt törve mindenki, mert mindig azt ígérték, hogy a gettóban már véglegesen ottmaradunk. Útközben a rendőrök korbáccsal véresre verték az embereket. Mikor öreg édesapám összeesett és nem bírt tovább gyalogolni, egy rendőr rámordított, hogy ne álldogáljak ott, egyedül is meg tud az öreg dögölni. 85 éves édesanyánkat addig korbácsolták, míg megtette az utat a téglagyárig és aztán Auschwitzig, ahol úgyis a krematórium várt rá. Nem lett volna egyszerűbb itt meghalni hagyni?Az úton 75-en voltunk egy vagonban összezsúfolva. Az első éjszakán nálunk 2 szülés volt. Bár előre megmondtuk, hogy szülés lesz, még egy lámpát sem engedtek meggyújtani. A vagonban 34-en voltunk családtagok, ebből 11-en maradtunk életben.Mikor megérkeztünk, elválasztottak mindenkitől. Fürdőbe kerültünk, azután anyaszült mezítelenül német SS-ek elé kerültünk, akik lekopasztottak minket. Innen egy terembe vittek, ahol rabruhát kaptunk és aztán bekerültünk a lágerba.Itt 13-an aludtunk egy priccsen, úgyhogy mozdulni sem bírtunk. Nem dolgoztunk, de rengeteget éheztünk és szenvedtünk. Hajnalban 3-kor keltünk, és utána órákig Appellt álltunk. Ha csak egy ember hiányzott, mind a 30.000-et megbüntették. Az időjárástól szintén nagyon szenvedtünk. Rekkenő hőségben álltunk és az emberek sokasága halt bele a napszúrásba, este pedig oly hideg volt, hogy a vékony ruhákban és fedetlen fővel rengetegen hűltek meg, kaptak tüdőgyulladást és tüdővészt. Gyógyszerek nem voltak, dühöngött a hasmenés és szedte ez is áldozatait.A blokkunkban 1.000-en voltunk és ezer nőnek 50 fazék élelmet adtak. Ehhez nem volt kanál sem. Egy fazékra rengetegen jutottak így, és azt sem tudtuk, hogyan együk meg azt a kevés és rossz ételt, amit kaptunk.Munkástranszporttal Unterlüssbe kerültünk. Munkánk itt nagyon nehéz volt, útépítés, erdőirtás, és sokan fegyvergyárban dolgoztak. Nagyon kevés ennivalót kaptunk, a bánásmód kegyetlen volt. A Lagerführer a legcsekélyebb szabálytalanságért 25 botot húzott ránk. Itt nem létezett az, hogy előbb csak figyelmeztessék az embert. Rögtön vasszigorral jöttek, és boldogok voltak, amikor sírni, szenvedni láttak minket.A legnagyobb télben, a rémes hidegekben egy szál ruhában dolgoztunk. Minden nap végig tapogattak és akin a ruha alatt a legvékonyabb rongyot is észrevették, azt élelmiszermegvonással és veréssel büntették.Mikor a szövetséges csapatok közeledtek, az SS-ek megszöktek és a Wermacht vett át minket. Bergen-Belsenbe vittek minket, a haláltáborba. Mert ezt csak haláltábornak lehetett nevezni, semmi másnak. Egy falat kenyeret nem kaptunk, minden táplálékunk napi fél liter leves volt. Voltak, akik hónapok óta itt sínylődtek és egész idő alatt csak ennyit kaptak. Az emberek erejük szerint lassan vagy gyorsan, de egymásután haltak éhen. Ha két héttel később jön a felszabadulás, nem valószínű, hogy találtak volna még ott élő embert. Közben a tífusz is dühöngött. Napról napra nagyobbak lettek a hullahegyek és nekünk kellett azokat eltakarítani. Ehhez a munkához még kesztyűt sem vehettünk, víz pedig nem volt, amivel megmosakodhattunk volna. Az angolok szabadítottak fel bennünket, április 15-én. Kimondhatatlanul hálásak voltunk és vagyunk nekik ezért.

Kifosztás