Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
Férjemnek, még mielőtt Kárpátalját a magyarok visszafoglalták volna, fa- és szénkereskedése volt. Később állandóan munkaszolgálatot teljesített, kénytelen voltam magam magkeresni kenyeremet.Négy hétig voltam az ungvári gettóban. Ezen idő alatt a magyar rendőrök, minden ok nélkül, folyton vertek. Mi elástuk értékesebb holmiainkat, ezt valaki elárulhatta, feljelentettek, erre megjelentek a rendőrök, kiásattak mindent, engem és nagynénémet is nagyon megvertek. Négy hét után sor került a Glück téglagyári gettó kiürítésére, előbb azonban szigorúan megmotoztak, kevés fehérneműt, felsőruhát, élelmet vihettünk magunkkal. Vagonunkba 82 embert zsúfoltak össze, induláskor vizet nem kaptunk, csak Kassán vételeztünk vizet, itt vettek át a németek. A mi vagonunkban senki sem halt meg, úgy hallottam, hogy a többi vagonban több haláleset fordult elő. Úgy mondták, hogy a Dunántúlra visznek munkára, mikor azonban a határra értünk, szorongva láttuk, hogy utunk Lengyelország felé vezet.Három nap után, május 16-án délután 1/2 4-kor megérkeztünk Auschwitzba. Lengyel foglyok gyorsan lezavartak a kocsikból, minden csomagot ott kellett hagyni, lent már SS-pribékek vártak ránk. Különválasztás után a fürdőépületbe vittek, itt lenyírták a hajunkat, szőrtelenítettek, kaptunk egy rossz, régi ruhát, utána az A-lágerbe vittek, 1500-an voltunk egy blokkban, 14-en egy koján. Táplálékunk a közismert lágertáplálék volt, rossz és kevés. Auschwitzban még nem dolgoztattak, majdnem egész napon át appellt álltunk, reggel 4-8-ig, délután pedig ismét órákon át. Június végén munkástranszportba tettek és elvittek Hamburgba. Utunk ugyancsak három napig tartott, ekkor már csak 50-en voltunk egy vagonban, útravalónk 1/4 kenyérből, zulagból állott. Megérkezve este Hamburgba, rögtön kaptunk levest, utána két napra bezártak. 1000 nő jött ide, 500-500 került egy-egy blokkba, külön ágyban aludtunk, mindenkinek jutott két takaró. Harmadnap hajón mentünk ki a munkahelyre, két órát tartott a hajóút oda és ugyanannyit vissza, a hajótól még vagy 3 km-re kellett gyalogolnunk. Itt egy gyárban dolgoztunk, építkezésnél, romokat takarítottunk. Tetőfedő-lemezeket is hordtunk, ketten egyet emeletnyi magasságba. A napi munkaidő 12 óra volt. Nap-nap után rengeteg bombázás, közűlünk is öt leány halt meg bombázás folytán, öten pedig megsebesültek. Hat hónap után megszűnt a gyári munka, tovább vittek Edelstadtba. Itt házépítéseknél dolgoztunk, naponta 13 órát, nehéz férfimunkánk volt. Lövészárkokat is ástunk, csákányoztunk, csilléztünk, továbbá utakat csináltunk. Az ellátás itt valamivel jobb volt mint Hamburgban. Egy blokkban 150-en voltunk, 45-en egy szobában, külön ágyban és két takaróval. Négy hónap után egy napon, éppen munkába kellett volna indulnunk, amikor a felügyelőnő kijelentette, hogy maradjon mindenki a blokkban, utána appellt álltunk vagy fél napig. Átnéztek bennünket, mindenünket elvették, még kabátunkat is, azután vonaton elindítottak három napi útarvalóval.Megérkezve Bergenbelsenbe, rengeteg sok ember volt itt. Tíz embernek jutott egy kenyér, állítólag az is mérgezett volt, sokan haltak meg a mi transzportunkból is. Egy hét után, április 15-én az angol csapatok felszabadítottak. Az emberek nekirohantak az ételeknek, a zsíros, tartalmas ételektől rövidesen mindenki diarét kapott. Áttettek még azután Bergenbe is, itt töltöttem el cca 3 hónapot, itt olyan kitűnő ellátásban volt részünk, hogy rövidesen teljesen magamhoz tértem. Cseh transzporttal jöttem Budapestre Pilsenen, Prágán és Pozsonyon át.Jővő terveim: Palesztína!

Kifosztás