Jegyzőkönyv: 2423

szkennelt verzió
Név: S. J.
Neme: férfi
Születési hely: Hévmagyarad
Születési idő: 1916
Utolsó lakóhely: Párkány
Foglalkozás: kalapossegéd
Gettó: Léva
Táborok: Auschwitz, Holleschau, Brünn


Fent nevezett előadja a következőket:
Munkaszolgálatos voltam és 13 hónapi szolgálat után szabadságot kaptam és hazautaztam szüleimhez Párkányra. Akkor kezdték a zsidókat gettóba költöztetni. Amikor a vidéki zsidókat összeszedték, tudtuk,hogy mi is sorra fogunk kerülni és akkor sok értéket eldugtunk és keresztényeknek is adtunk értékes dolgokat megörizni. A lévai gettóba vittek minket. A csendörök elég durvák voltak, de már nem ért meglepetésként, mert vártuk öket. Néhány utcát jelöltek ki Léván a gettó céljára. Oda mindent be lehetett vinni,amit akartunk. Alig voltunk ott egy hétig, amikor az egész gettót bevitték a dohány-gyárba. Két kis helyiségben kb. 2500-an voltunk. Ide már csak kis kosár élelmiszert és csak a rajtunk lévö ruhát hozhattuk be. A lakosság nagy része örül rossz sorsunknak. Külön vallató helyiség volt, ahol civilruhás, pesti detektivek borzasztóan verték a gazdag embereket, hogy bevallják,hova s milyen értékeket rejtettek el. Aki elájult, azt fellocsolták és továbbverték. A dohánygyárból vagoniroztak be minket. Az én vagonomban 63-an voltunk. Ut közben egyszer kaptunk 15 dkg kenyeret. Vizet nem kaptunk. Kassán átvettek a németek.Auschwitzba estefelé érkeztünk. Lengyel fegyencek ugráltak fel a ### vagonba és lekergettek minket. Családomtól percek alatt elválasztottak. Egy orvos megkérdezte,hogy egészséges vagyok#. Mondtam,hogy igen, intett és máris mennem kellett a csoporttal. Fürdöbe kerültem. Levetköztettek,megnyirtak, fürdö után fegyencruhát adtak. Egész éjszaka a hideg betonon álltunk és reggel 4 óra lett,mire a blockban kerültünk. Ott ujból felsólitottk,hogy adjunk oda mindent,mert Röntgennel megvilágitják az embert és ha valamit lenyeltek,akkor lelövik. Erre, meglepetésszerüen még sok minden elökerült. A blockban ezren, egymás ölében, a földön ültünk, vékony vászonruhában.Két és fél hétig voltam Auschwitzban. Egész idö alatt csak appelt álltam és az ebédért sorbaálltam, és közben,természetesen, vertek SS-ek.Egy munkástransporttal Holleschauba kerültem. A cementgyár épületében laktunk, kb. 1000-en. Ott már kaptunk pokrócot és mindenki külön priccset. A bánásmód azonban borzalmas volt. A legcsekélyebb büntetés 25 botütés volt. A tél folyamán nagyon sokan meghaltak végelgyengülésben, hasmenésben. Egyszer elkezdtek száritott fözeléket adni, attól kezdve hetenként 8-10 halott volt. -Köbányában dolgoztunk. Követ kellett ### kitermelni, törni és azután vagonba rakni. A munkahely a gyártól 3/4 órányira volt,ugy,hogy még gyalogolni is kellett. Éjjel is dolgoztunk és zuhogó esöben is. A munkafelügyelö vastag bottal idönként végigvert mindenkit. Egyszer megdorgálták öt, mert meglátták,hogy minden Häftling háta tele van véres csikokkal. De nem használt semmit. Szadista volt. Egy ember ugy gyomorszájon ütött,hogy másnap reggelre meghalt. A táplálékunk reggel és este keserü, hig fekete kávé, ebédre 2.5 deci tartalmatlan leves és 25 dkg kenyér volt. Mindenki, aki még birta ezt az életet, teljesen legyengült, csontig lefogyott. Én már a betegszobán voltam, mert a gyengeségtöl járni sem tudtam. Amikor menekülni kellett az oroszok elöl, három napig a betegszobában voltunk bezárba, minden élelem nélkül. Azt hittük ott hagynak,amig jönnek az oroszok. Sajnos azonban bennünket,betegeket is vagonba raktak. 70-en voltunk egy vagonban. Hat napig utaztunk és nem kaptunk semmit sem enni sem inni. Brünn mellé egy kis kórházba vittek és itt feküdtem 3 hónapig, amig az oroszok felszabaditottak.????????
switch to English

bphm.hu

holokausztmagyarorszagon.hu