Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezett előadja a következőket:
A munkácsi téglagyárból az első csoporttal kerültünk Birkenauba. 2 napos utazás után érkeztünk meg. Az állomáson elválasztottak családunktól és a munkaképes nők csoportjában fürdőbe vittek bennünket. Fürdő után megkaptuk rabruháinkat és blokkokba kerültünk. Pár nap után tetováltak bennünket és beosztottak munkára. Mindnyájan az un. Fehérkendős csoportban voltunk beosztva. Ennek az volt a feladata, hogy a transzportok levetett ruháit szortírozza és csomagolja szállításra. Csomagolni csak a finom és jó ruhákat kellett, a kevésbé jókat rongynak szaggattuk darabokra. Ez a munka alapjában véve nem volt nehéz, de borzalmas körülmények között folyt le. Szemben velünk volt ugyanis a krematórium és mi végignéztünk minden érkező csoport szelektálását, láttuk az öregeket és gyerekeket bemenni a krematórium ajtaján, hallottuk a borzalmas sikoltozásokat, és nem láttunk senkit kijönni. Azt is láttuk ha túl sok transzport jött egyszerre és a krematóriumnak túl sok volt a munka, hogy a krematóriumi gödrökben égették el az embereket. Egyszer megtörtént, hogy ruhaszortírozásnál az egyik bőröndben egy megfulladt csecsemőt találtunk, akit az anyja ide rejtett. Alapjában véve nekünk könnyű volt a helyzetünk, mert bőven volt az organizált ennivalónk, azonban senki sem tudott enni az égett emberhús szagú levegőben, állandó sikoltozások között.Nem mindnyájan dolgoztunk 8 hónapon keresztül a Brezsinkán, hárman közülünk kórházba kerültek ápolónőnek (ezek veszik át a szót): Mi többször voltunk tanúi dr. Mengele kórházi szelekcióinak. Mengele doktor nem egyedül szelektált, állandó kísérői, sőt úgy látszott, hogy felettesei voltak, Greze és Drechsler nevű SS-es nők. A két nő még Mengelénél is gonoszabb volt. Greze valaha színésznő volt, ragyogó szép fiatal asszony. Mengele a gremán férfiszépség megtestesítője. A szelekció a következőképpen folyt le: A meztelenre vetkőzött nők futólépésben felemelt karral, elfutottak először Mengele; majd Greze és Drechsler előtt, az első szelekciót Mengele végezte, a nők esetleg szelektáltak olyanokat is akik Mengele szelekcióján átestek. Szelektálások nem csak a krematóriumnak szóltak, hanem voltak munkás szelektálások is, sohasem lehetett azonban tudni, hogy mire szelektálnak. Előfordult, hogy munkás transzportnak kinéző egészséges fiatal nőket egyenesen a gázba küldtek. A "C" Lager 7-es blokkja volt a választott munkás blokk, innen kerültek ki az elmenő munkás transzportok és a belső munkás transzportok is. Az egész "C" Lager létszáma 35.000 ember, ez 32 blokkban volt elhelyezve, blokkonként 1.200 emberrel. 1-es 2-es blokk üres volt, 3-as blokkban volt elhelyezve (természetesen a továbbiakban a magyarországi transzportokon kívül más transzportok is voltak elhelyezve, de a kislányok csak ezeket ismerik) Pest, Pest környék és Pápa, 4-es 5-ös blokk a Waschraum volt, 6-os blokk a Bekleidungskammer, a 7-es blokk mint már említettük a munkás blokk, 8-as blokk gyerek blokk volt, 9-es blokkban lengyelek voltak és főképpen Litzmannstadt, 10-es blokk Kárpátalja, 11-es lengyel, 12-es blokk Waschraum, 13-as lengyel, 14-es és 16-os belső munkás blokk (Hoffkommandó és W.C. Kommandó), 15-ös blokk HKB (Häftlingkrankenbau), 17-es rühes blokk innentől egészen 31-esig lakó blokk és végül 32-es Waschraum.Mengele dr. a kórházban naponta 5-6-szor is megjelent, hogy szelektáljon és utánanézzen, hogy betartják-e parancsait. A blokkban is hetenként többször volt szelekció Mengele vezetésével.Talán a legborzalmasabb az egész Lager életben a napi kétszeri Zehlappel volt, amikor is a 35.000 embernek nyílegyenesen kellett állni, esetleg tűző napban, vagy zuhogó esőben órákon keresztül, amíg végre átszámolták. Ha a 35.000 emberből akár csak 1 is hiányzott - sokszor előfordult, hogy nem is hiányzott csak rosszul számolták - az egész Lagernak órákon keresztül kellett térdepelni a sárban órák hosszat.Az első fürdetés után össze-vissza szakadt, piszkos, rongyos ruhákat kaptunk, minden fehérnemű nélkül. De még ezek a ruhák sem maradhattak huzamosabb ideig nálunk, mert kéthetenként, sőt naponként fertőtlenítés, ilyenkor elvettek újból mindent tőlünk - különös tekintettel az addig organizált rendes holmikra - és különös szerencse volt, hogy ki milyen ruhát kapott. A metsző téli hidegben egyetlen szál vékony ruhában mentünk dolgozni, harisnyája senkinek sem volt és cipője is nagyon kevésnek.9 hónapi Auschwitzi tartózkodás után egy napon, munkás transzport választásba kerültünk és fertőtlenítés után elindítottak bennünket Schlesiensee-be. Schlesiensee egészen rendes tábor volt, a bánásmód nem volt rossz és enni is kaptunk. A munkánk nem volt könnyű, árkokat ástunk és zuhogó esőben is kint kellett időnként dolgozni. Később a tábor egyre romlott. Kaptunk egy Oberscharführert, aki nagyon gonosz volt és igen sok munkát kívánt. A tél egyre hidegebb lett és egyszer elhatároztuk, hogy szabotálunk, és nem vagyunk hajlandók könnyű kis ruhákban, kabát és harisnya nélkül dolgozni. A szabotázs nem vezetett azonban eredményre: az Oberscharführer amikor, meglátta, hogy nem dolgozunk egy párat majdnem agyonvert közülünk, mire kénytelenek voltunk mégis munkába kezdeni.Pár hetes itt tartózkodás után elindítottak bennünket gyalog Bergen Belsen felé. Egy nap 35 km-t tettünk meg. Kenyeret az egész majdnem 5 hetes gyalogút alatt nem vételeztek a részünkre, pihenni alig hagytak. Az éjszakákat a nagy hidegben, a szabadban töltöttük. Ahol répát, vagy fagyott krumplit találtunk rávetettük magunkat, mire az SS kísérők közénk lőttek. Aki az úton lemaradt bármilyen okból azt azonnal agyonlőtték. 5 hetes gyalogút után megérkeztünk Bergen Belsenbe. Ez a tábor, ha lehetséges, még Auschwitznál is rosszabb volt. Rettenetes piszok volt mindenütt, a blokkok teljesen el voltak tetvesedve, hullák és egészségesek néha napokig feküdten egy ágyban. Naponta gyűltek a méter magas hulla hegyek az udvaron, Flectífuszban, éhségben betegedtek meg az emberek és úgy hulltak, mint a legyek. 3 héten keresztül csak vizet kaptunk semmi kenyeret. Végül 3 hét múlva kaptunk kenyeret, amit azonban az SS-ek megmérgeztek és így adták enni. Ezt egy hétfői napon kaptuk, és a németek kb. szombatra számították az amerikaiak megérkezését; addig biztosan mindnyájan meghaltunk volna. A felmentő csapatok azonban kedden megérkeztek és így megmenekültünk.

Kifosztás