Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezett előadja a következőket: 1942. 07. 09-én vonultam be Szentendrére. Kassai Ödön hadnagy volt a századparancsnokunk. Engem kiköttetett két órára azért, mert egy székely napszámost, aki a munkát elrontotta, állítólag gorombán lehordtam. Kijelentette, hogy "egy becsületes magyar embert gyalázó kifejezésekkel illettem" és ezért 2 óra kikötésre ítélt. Vasárnap nem adott munkaszünetet. Gyalogoltatott bennünket víz nélkül. Nem engedett WC-re menni. Állandóan szavajárása volt, hogy "majd a maguk országában, Palesztínában csinálhatnak, amit akarnak!". Egyszer a kertben ki akartam mosni az ingemet, 2 óra kikötésre ítélt.
Vácra kerültem a 701/3. századhoz. Itt Eigen Pál százados volt a parancsnok, nagyon rendesen bánt velünk.Következő állomáshelyünk Diósd volt, Ott Fekete nevű őrnagy garázdálkodott velünk. Minden megvonatott tőlünk, ami járt volna nekünk, de éjjel-nappal dolgoznunk kellett.Később Pestre jöttünk a hajógyárba. Itt Martin Károly hadnagy kínozta a munkaszolgálatosokat. Nekem személyes ismerősöm volt, ezért nem bántott. Utána Bárdossy főhadnagy következett, aki nem volt különösebben rossz ember, de volt egy hadapródőrmestere - a nevére sajnos nem emlékszem - aki aljas módon bánt velünk.Innen a Hungári kőrúti védett körletbe kerültünk, ahol Dózsa hadnagy ellopta még az úti élelmünket is. A raktár tele volt, kenyér volt vagonszámra és deportálási utunkra még egy darab kenyeret se engedett adni. Sőt a már megfőzött kávét sem engedte kiosztani. Emiatt négy napig utaztunk teljesen élelem nélkül.Fertőrákosra érkeztünk. Nyitott pajtákban helyeztek el bennünket. Borzasztó hideg volt, beesett az eső, reggelre betakart bennünket a hó. Nagyon sokan megfagytak. A sváb paraszt házigazda még az istállóba se engedett be bennünket melegedni. Piszkosak és tetvesek voltunk. Már a vagonban voltak közöttünk tetvesek. Fertőrákoson azután a tetű szépen kifejlődött. Csak 03. hónapban fertőtlenítettek bennünket.Én két hónapig állandóan beteg voltam, betegségem is a tetvekkel volt kapcsolatos, kellemetlen bőrgennyesedésben szenvedtem.03. hó 28-án gyalog elindultunk Mauthausen felé. Rettenetes út volt. Gyöngék, elgyötörtek voltunk, éheztünk, de aki nem bírt menni és lemaradt, azt agyonlőtték. Endrei Rezső, Balassa György, Dr. Róna László barátaim így haltak meg.Mauthausenbe már teljesen legyengülve érkeztünk. Szabad ég alatt laktunk piszokban, sárban. Vertek bennünket, nagyon sokat agyonlőttek, éheztettek, kutyákat uszítottak ránk, egyszóval minden elképzelhető módon gyötörtek.04. hó közepén gyalog elindítottak Günskirchenbe. Az úton nagyon sokan haltak meg, mert agyonlőtték nemcsak azt, aki nem bírt menni, hanem azt is, aki kicsit tántorgott, vagy nem volt elég stramm a tartása.Günskirchenben eddigi szenvedéseink csak fokozódtak. Egymásba zsúfolva helyeztek bennünket el, vizet nem adtak, tombolt a flekktífusz. Mindenkinek hasmenése volt, de csak egy latrína volt, ezt használtuk mind a 17.000-en. Ez rettenetes volt, mert ha mégsem bírtuk kivárni, amíg sorra kerülünk és félrementünk, az életünkkel játszottunk, mert akit ilyesmin rajtakaptak, azt agyonlőtték.05. hó 04-én amerikai csapatok felszabadítottak bennünket.

Kifosztás